„Minden nap azért dolgozom, hogy jobban megértsük a világunkat, még ha csak egy kis részét is”
Palotás Julianna fiatal magyar asztrofizikus, aki a világűrben jelen lévő anyagok kutatásával foglalkozik. Jelenleg Skóciában él, de egy évig dolgozott az amerikai Marylandi Egyetemen is.
Saját bevallása szerint, bár a tudományos pálya kihívásokkal teli, a folyamatos nehézségeket a terület szeretetével le lehet küzdeni.
„A világ nagy része héliumból és hidrogénből áll. Szeretnénk megérteni, hogyan keletkezett a többi anyag, honnan indult az élet, és mi a kémiai eredete. Jó lenne tudni, hogy az apróbb atomok és molekulák hogyan hatnak egymásra, valamint hogy milyen kémiai folyamatok zajlanak le az űrben” - kezdi is a beszélgetést Palotás Julianna, majd egyből hozzáteszi:
csillagporból vagyunk, hiszen az összes olyan anyag, amely felépíti az embert, mind csillagokban alakult ki.
Iskolai évek
„Számomra a természettudományos tárgyak, mint például a fizika és a kémia, már általános iskola hetedik osztályától vonzóak voltak. Mindig is kíváncsi gyerek voltam. Elkezdtem versenyekre járni: matematika-, fizika- és kémia-versenyekre. Később ezek a próbatételek egyre inkább meghatározó részévé váltak az életemnek, és egyre többet és többet akartam tanulni. Így kezdődött az egész, és nem is volt kérdés, hogy ezen az úton megyek tovább” - meséli.
Kaland és környezettudatosság - Világjáró testvérek a tengerek védelmében: Marádi Ádám és Attila története
Julianna az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégiumba nyert felvételt, ahova rendszeres a túljelentkezés. A rangos iskola háziversenyén kiemelkedő helyezést ért el, így felajánlottak neki egy helyet a matematika-fizika tagozatos osztályban.
„Az Apáczai első látásra szerelem volt. Megláttam az omladozó épületet és a kedves tanárokat, és egyből tudtam, hogy oda kell mennem. Nyíregyházi vagyok, így a gimnáziumi éveket kollégiumban töltöttem. Ez az iskola rengeteget adott nekem. Fontos volt, hogy hasonló gondolkodású diákokkal tanulhattam együtt. Szinte minden nap fizika- és matematika szakkörökre jártam. A tanárok minden idejüket ránk áldozták.”
A gimnáziumi évek után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem következett, ahol a kutatónő fizika alap-, majd mesterszakon folytatta tanulmányait. „Kutatófizikus szakirányon végeztem. A BME-n rengeteg lehetőségem volt szakmai tapasztalatot szerezni, akár külföldi gyakorlatok során is. Így indult el a karrierem.
Szerettem volna külföldön végezni a doktorimat, mert tudtam, hogy egy erős angol nyelvtudás elengedhetetlen feltétele a kutatói karriernek.
A PhD-t már Hollandiában végezhettem egy szabadelektron-lézer laboratóriumban, ahol asztrokémia szakirányra váltottam. Bár ide sok országból érkeztek diákok, az én csoportomban főleg hollandok voltak. Különféle kultúrából érkező emberekkel együtt dolgozni fontos része az akadémiai kutatásnak” - emlékszik vissza Julianna, majd kitér rá, hogy Hollandiát követően a University of Marylanden ajánlott állást egy amerikai professzornő.
„Amerikában egy új berendezést kellett építenem, és fiatal doktorandusz hallgatókat mentorálnom. Szerintem egyetemen kutatni nagyon érdekes. Minden nap azért dolgozom, hogy jobban megértsük a világunkat, még ha csak egy kis részét is. Diákoknak továbbadni azt a tudást, amit eddig összegyűjtöttem, hatalmas élmény volt számomra, és nekem nagyon fontos is volt.”
Csillagközi anyag
A kutatónő jelenleg a laboratóriumi asztrokémia területén dolgozik. „Ez kísérleti molekulafizika. Különböző laboratóriumi eszközöket használunk. A csillagászok űrteleszkópokkal gyűjtenek adatokat a világűrből, csillagközi anyagokból, amelyeket mi megkapunk. Ezek mind spektroszkópiai adatok, hiszen ezek annyira távoli helyekről származnak, hogy nem tudunk odamenni és fizikai adatokat gyűjteni.
Így nem tudjuk, hogy milyen molekulák és kémiai folyamatok zajlanak az adott helyszínen. Mi ezt kutatjuk laboratóriumi módszerekkel, vagyis mimikáljuk azt a fajta környezetet, ami kint a világűrben, a csillagok között előfordulhat. Nagyon alacsony nyomáson és hőmérsékleten olyan anyagokat vizsgálunk, amelyek esetleg ott kint is előfordulhatnak” - magyarázza Palotás Julianna, aki a laboratóriumban lemodellezett körülményeket és anyagokat összehasonlítja a csillagászok által begyűjtött adatokkal.
„Olyan, mintha ujjlenyomatot keresnénk: próbáljuk beazonosítani, hogy mely molekulák találhatók meg a világűrben. Minden egyes molekula másként rezeg, és ez teszi őket egyedivé, így lehet azonosítani őket. Egész nap lézerekkel, gáz halmazállapotú ionokon kísérletezek a laborban, azt figyelve, hogy milyen rezgésük van.
Azt vizsgálom, hogy amit én itt elő tudok állítani a Földön, az vajon megtalálható-e kint az űrben.
Kutatói életpálya
A kutatói munka gyakran nem szokásos nyolc órás munkanapokból áll. A laborokban feszes beosztás működik, így a kutatók egymásnak adják a kilincset a megfelelő speciális berendezések használatáért. „Előfordul, hogy éjszakai műszakot kapok, mert tudósok a világ minden tájáról jelentkeznek, hogy ugyanazt az egy lézert használhassák. De úgy érzem, mintha egész nap csak játszanék a laborban lézerekkel és molekulákkal. Nem érződik nagyon komoly munkának. Olyan, mintha rejtvényeket fejtenék. Nem tudom megunni.”
A kutatói életpálya erőfeszítéseket igényel, de fontos megemlíteni, hogy lehet kutatóként érvényesülni. „A doktorim óta meg tudok élni a munkámból. Ha az iparban szeretne az ember elhelyezkedni, az egy teljesen más fizetési kategória, mint egyetemen dolgozni. Egy egyetem ugyan kevesebbet tud fizetni, de abból is meg lehet már élni” - avat be a részletekbe Julianna, aki szerint a tudományos területen nehéz hosszabb távra elhelyezkedni, mivel egy meglévő keretrendszerben tudnak a tudósok mozogni.
Az egyetemről kikerülve a doktori megszerzése után úgynevezett posztdoktori helyet kell megpályázni. „PhD diákokat mindig keresnek a professzorok, hiszen ők végzik a munka nagy részét. Posztdoktori helyek is vannak bőven, de azok már nehezebbek. Nekem most egy hároméves szerződésem van Skóciában, de folyamatosan gondolkoznom kell a következő lépésen és álláson. Ez mindenképpen stresszes dolog.”