A missziónk, hogy segíthessünk más családoknak is úgy megélni a szülőséget, hogy merjenek kilépni gyerekkel is a komfortzónából, merjék élni az életüket, megvalósítani az álmaikat - a Világjáró család története
Világot járni kisgyerekkel – sok-sok kérdést vet fel ez a téma, de Timi és Zoli története megmutatja, hogy a családalapítás után is lehet kényelmesen utazni, sőt, a gyerekvállalás új szintre emelheti a felfedezés élményét. Ez azonban nagy felelősséggel és sok tervezéssel jár. Hogyan indult a kaland, milyen hatással lehet a gyerekre a világlátás és hogyan finanszírozható mindez?
A Világjáró Család projekt alapítói, Okos Tímea és dr. Markó Zoltán Zoltán válaszolnak.
„Zoli a megismerkedésünkkor már hátizsákos utazó volt, kilencven meglátogatott országgal a háta mögött, én csak ezután csatlakoztam hozzá” – emlékszik vissza Timi. Ő nem volt tapasztalt akkoriban még, de hamar hozzászokott az úton levéshez, hiszen már az első közös karácsonyuk is utazással telt: Szenteste egy Izrael felé tartó gépen ültek egy-egy hátizsákkal. Az utazás során kiderült, hogy hasonlóan gondolkodnak.
A közös nevező
„Timinél is teljesen természetes volt a hátizsákos, spontán, kalandos és aktív utazás, ahol napi átlag húszezer lépést megyünk és minden este máshol alszunk, szállást legtöbbször helyben keresve” – teszi hozzá Zoli. Az utazás iránti szenvedély akkor sem hagyott alább, amikor családot alapítottak. A fiuk, Poldi születése után is folytatták az utazásokat, sőt, még nagyobb lendülettel keresték az új, felfedezetlen helyeket.
Nőként a csillagászatban
Olykor szembesültek ugyan riogató, kéretlen „jó tanácsokkal”, például, hogy gyerekkel nem lehet utazni, de ők inkább pozitív példákat kerestek. Fiuk mindössze másfél hetes volt, amikor elvitték a Balatonhoz, és azóta hármasban utaznak, és a világ távoli vagy „veszélyesnek” gondolt helyei is a bakancslistájukon vannak.
„Másfél hónaposan kiutaztunk pár napra Prágába, négy hónaposan síelni, öt hónaposan pedig Mexikóba mentünk. Kilenc hónapos volt Poldi, amikor négy hétig lakóautóztunk az USA nyugati partvidékén. Hat éves korára hatvan országban jártunk együtt”. Mivel nekik is sokat jelentettek mások pozitív példái, létrehozták a Világjáró Család oldalt, ami mára közösséggé formálódott.
Együtt minden könnyebb
A család első hosszabb tengerentúli útja Mexikóba vezetett. Az akkor kisgyermekes pár a korábbi rövidebb utazások miatt egészen bátran vágott bele a háromhetes latin-amerikai kalandba.
Ekkor döbbentünk rá, hogy akárhol is vagyunk, együtt tényleg mindent meg tudunk oldani, a kisbabák pedig sokkal rugalmasabbak, mint hinnénk.
„Az első időkben nekik teljesen mindegy, hogy hol vannak, amíg velük vagyunk jó hangulatban, és sokat tudnak a hordozóban rajtunk szuszogni” – ecsetelik, majd hozzáteszik, hogy a hordozás hatalmas segítség volt nekik ezekben az időkben és az aktív utazások során, mivel soha nem használtak babakocsit, csakis futásokhoz (így például a két családi babakocsis félmaratonjukhoz).
„Mivel a gyerekvállalás előtt is hátizsákkal, kalandokat keresve utaztunk, szeretjük a kihívásokat és a váratlan helyzeteket, ezek nem okoznak stresszt számunkra” – mondja Zoli, de azt is bevallja, hogy az utazós pelenkacsere elsőre nem volt túl kényelmes, de minden ilyen esetből tanultak, tapasztalatot szereztek. Az első repülős út előtt is voltak félelmeik, de ahogy ők mondják, ezeket el kell fogadni és meg kell élni, hogy utána egyre magabiztosabb és felszabadultabb legyen a szülő, ami a baba hangulatára is jó hatással van.
A pár kiemeli: számukra nem volt kérdés, hogy babájukkal is utazni fognak, de ezzel nincs mindenki így, és nem is kell mindenkinek gyerekkel utazni, ha az számukra inkább a stressz vagy a feszültség forrása.
Pozitív hatások
Timi és Zoli szerint sok tévhit él a gyerekes utazással kapcsolatban: „hatalmas probléma, hogy a köztudatban úgy él, hogy sok megpróbáltatásokkal jár a gyerekes utazás és extra dolgokat igényel”. Tapasztalataik szerint a világ sok részén az emberek természetesebben állnak a gyerekekhez, és sokkal barátságosabban viszonyulnak a családokhoz. Az utazások így nem extra megpróbáltatásokat jelentenek számukra, hanem plusz impulzusokat, sőt, a gyerek még több kedvességet és figyelmet hoz a családnak.
„Még az olyan »keménynek« gondolt helyeken, mint a Guyanák, Irak vagy Libanon is olyan szeretettel fordult mindenki felénk és Poldi felé, hogy hihetetlen”.
Timi és Zoli úgy érzi, hogy az utazások során gyűjtött emlékek nemcsak a gyereket, hanem a családi kötelékeket is erősítik. „Okleveles és képződő pszichológusokként nemcsak tudjuk, de már tapasztalatból is mondhatjuk, hogy a közös utazás és élménygyűjtés mind a családnak, mind a gyereknek nagyon sokat adhat.
A gyerekekben ott van a felfedezési vágy, a nyitottság és a kíváncsiság a világra – ezt csak elnyomni vagy kiölni lehet felnőtt korra, viszont az utazás segít élénkíteni és fenntartani a spontenaitást, a kreativitást, a rugalmasságot, a problémamegoldó készséget, a nyitottságot, az őszinte kíváncsiságot, és számos további előnnyel jár – többek között megismerteti a gyereket különböző emberekkel és kultúrákkal, ez pedig segíti az empátia, a türelem és a társas kapcsolatok fejlődését”.
Timi kiemeli továbbá, hogy egy kisbaba születése után a szülők (de általában főleg az anyák) mindennapjai nagyon monotonná válhatnak, és az ebből való kiszakadás sokat segíthet abban, hogy családként, szülőkként és férj-feleségként is jobban érezzék magunkat a bőrönkben. Az apa is sokkal jobban be tud ilyenkor vonódni a gyerek körüli mindennapos teendőkbe, tehermentesítve az anyát, és jobban kapcsolódhat a babával. Elmondásuk szerint azért utaznak, mert ők ilyenkor érzik jól és felszabadultan magunkat.
„A gyerekeknek arra van szükségük, hogy megtapasztalják a szüleik szabadságát, boldogságát és jó közérzetét. Csak ez adhat zöld jelzést nekik, hogy ő maguk is lehetnek boldogok, szabadok és érezhetik jól magukat” – idézik Feldmárt.
Felkészülés a „veszélyesnek” tartott helyekre
Mivel korábban szóba kerültek olyan meglátogatott országok is, mint Irak vagy Libanon, muszáj megkérdeznem a pártól: hogyan érezheti biztonságban magát egy külföldi, kisgyerekes család ezekben az országokban, hogyan lehet az ilyen utazásokra felkészülni? Timi és Zoli tapasztalatai ellentmondanak a közvélekedésnek bizonyos térségekkel kapcsolatban. „A Közel-Keleten, így Irakban értek a legpozitívabb dolgok minket – mindenki kedves volt, és sokan jöttek oda hozzánk, hogy meghívjanak a házukba.”
Dél-Amerikában sem volt semmi problémájuk, pedig megjárták Jamaicát, El Salvadort, Hondurast és a Guyanákat is. 2024 év elején Ecuadorban is jártak, ahol épp egy nappal azután tört ki a harc a fegyveres erők és a drogbandák között, és rendeltek el kijárási tilalmat, hogy megvették a repjegyeiket oda. Kivártak, beléptek lokális csoportokba, ahol helyiektől kaptak hiteles, valós információkat, így jól fel tudtak készülni erre az útra is.
„Mi jut mindenkinek eszébe Irakról? Szaddam, bombák, háború, pedig a legcsodásabb ország, amit egy utazó elképzelhet, és teljesen biztonságos. De itt azért mi sem magunktól kóborultunk, hanem szokásunktól eltérően volt velünk egy fixer (guide), aki végig velünk volt és egy sofőr is” – meséli Zoli, kiegészítve azzal, hogy persze minden egyes utazás előtt alaposan felkészülnek az adott térségből, átgondolják a biztonsági kérdéseket, és ha kell, helyiek segítségét kérik.
„Nemcsak a biztonsági dolgok miatt, de például a katonai ellenőrzőpontokon vagy bárhol nehezen értettük volna meg magunkat angolul, de még a hotelkeresés is necces lett volna Irakban, mivel minden arab betűkkel van írva, és nincs Booking.” A közös 60, vagy Zoli 110+ országban tett látogatásuk során egyszer érte őket atrocitás, amikor kirabolták a párt.
Ha a következő 130 országra is ennyi jut, mi kiegyezünk vele!
Egyébként, amikor írtunk erről, akkor nagyon sokan megírták, hogy kivel, hol történt hasonló, és érdekes, de a legtöbben Barcelonát írták vagy más, európai nagyvárost, szóval ilyesmi a világon mindenhol, Budapesten is előfordulhat” – summázzák.
Az iskolai kötelezettségek
Timi és Zoli kisfia most kezdte az iskolát, és a pár kitart amellett, hogy az iskola és a tanulás kiemelten fontos, mind a gyermekük, mind a saját fejlődésük szempontjából. „A tanárokkal egyeztetve megpróbálunk megoldást találni, mert az iskolai kötelezettségek lényegesek, de nem szeretnénk az utazást feladni. Terveink szerint az iskolai szüneteket fogjuk pár nappal meghosszabbítani. Nyilván eggyel több előre tervezést és szervezést igényel a dolog, és egy fokkal kevesebb rugalmasság lesz benne a dátumokat illetően, de ez teljesen rendben van.”
Az óvodai időszakban is sikerült jól kezelniük mindezt. „Az óvodában a szülő annyi hiányzást igazol, amennyit szeretne, és mivel Poldi alig volt beteg, így az utazások nem jelentettek problémát a baráti kapcsolatai szempontjából sem. Az egyéves nicaraguai kiköltözésünk alatt is kapcsolatban maradt a barátaival, és a csoport várta vissza” – mondja Timi.
A piszkos anyagiak
Felmerül a kérdés, hogy ennyi egzotikus utazást miből, hogyan lehet finanszírozni? A világjáró szülők közül Zolinak három diplomája van (gyógyszerész, közgazdász és pszichológus), Timi a harmadikat csinálja épp (ő eredetileg közgazdász is, amellett, hogy több táplálkozással kapcsolatos képzést végzett el). A pár egy gyógyszeripari multinál ismerkedett meg.
Zoli itt dolgozott sokáig, és nicaraguai kalandjuk előtt jött el, Timi pedig Poldi születése után kezdett el egészséges családi életmóddal foglalkozni, amivel mindig is szeretett volna. A fiuk születése után indult az Instagram-oldala, amiből először egyéni vállalkozás, majd közös cég lett, amelynek fő profilja ma már a táplálkozási, életmód és pszichológiai tanácsadás.
„Missziónk, hogy segíthessünk más családoknak is úgy megélni a szülőséget és a gyerekes létet, hogy a nehézségeivel együtt is jól tudják magukat érezni a bőrükben, hogy merjenek kilépni gyerekkel is a komfortzónából, merjék élni az életüket, megvalósítani az álmaikat.
Írtunk mind a babás utazásról, mind az egyéves kiköltözésünkről e-könyvet, online kurzust is tartunk azoknak a családoknak, akik nem tudják, hogy tegyék meg az első lépéseket” – magyarázza Timi, aki az első magyar nyelvű komplex BLW e-könyvet jegyzi, de vannak receptes kiadványaik, és kurzusokat vezetnek hozzátáplálás, válogatósság témákban is.
„Nekünk a felfedezés a szenvedélyünk, így nem tárgyakra költjük el a pénzünket, hanem az utazásainkat tervezzük és kivitelezzük. Előre gondolkodunk, így a repjegyeket viszonylag jó áron tudjuk megvenni és a szállodákban is inkább a tisztaság, mintsem a luxus számít. Állandóan mozgásban vagyunk, a szoba csak alvásra szolgál. Mindent magunknak intézünk, helyi, olcsó éttermekben eszünk, lehetőleg helyi közlekedéssel utazunk. Nekünk ez adja meg a valódi hangulatát egy országnak” – egészítik ki a világutazók.
Mit hoz a jövő?
Timi és Zoli tele vannak tervekkel mind az utazások, mind a vállalkozásuk tekintetében. Bár már hatvan országban jártak, még rengeteg hely van, amit szeretnének meglátogatni a kisfiukkal.
Céljuk, hogy a következő 50 évben 136 országot fedezzenek fel, miközben folyamatosan segítenek másoknak abban, hogy a gyerekes lét ne akadály, hanem lehetőség legyen az élmények és a boldogság megélésére.