Kivilágítatlan utcák, hosszú pisisorok: a városaink nincsenek felkészülve a nőkre
Talán eszünkbe sem jut nőként, hogy a város, sokunk életének színtere, valójában közel sem a mi érdekeinket szolgálja – az éjszakai hazagyaloglás veszélyeitől egészen a hosszú perceken át tartó “pisisorokig” számtalan módon akadályoz minket. És erről beszélnünk kell.
Pár hónappal ezelőtt egy dugig tömött éjszakai járaton tartottam hazafele, amikor egy beszélgetésre lettem figyelmes a busz végében. Egy férfi egy húszas éveiben járó, részeg, öklendező nőt szidalmazott, amiért az nő létére berúgott, és akit a testtartásával szinte bezárt a hátsó ülések egyikére. Idővel a nő többszöri elutasítására is felajánlotta, hogy hazakíséri, így hát mindegyikünknek egyértelművé vált, mire megy ki a játék.
Többekkel is összebeszéltünk, hogy figyelni fogunk, hol száll le a nő, és ha a férfi vele akarna tartani, utána megyünk, de szerencsére az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ez Budapesten történt, ami világviszonylatban biztonságos nagyvárosnak minősül. Az UNDP (United Nations Development Programme) 2022-es felméréséből azonban kiderül, hogy a nők 10%-kal nagyobb arányban félnek a tömegközlekedési eszközökön, mint a férfiak, és hogy 32%-uk kerüli is éjszaka ezek használatát.
Mindennek szinte láthatatlan következményei is vannak, ugyanis a nem biztonságos tömegközlekedés a nők munkavállalási lehetőségeit is leszűkíti. Képzeljük csak el, hogy felajánlanak egy nőnek egy jól fizető, stabil állást, aki azonban jóval előbb fog nemet mondani a lehetőségre, mint egy férfi, ha a munkahelye a város másik végében vagy kétesebb környéken helyezkedik el – pláne, ha olyan a munkája, ami éjszakába nyúlik, mint például egy takarítói vagy színészi állás.
