Mindig arról álmodtam, hogy egy távcsővel a kezemben dolgozhatok - interjú Ozogány Katával a Hortobágyi Nemzeti Park vadlórezervátum kutatójával
Ozogány Kata biológiai fizikus, aki a vadlovak csoportos mozgását vizsgálja. A kutatást a Hortobágyi Nemzeti Park vadlórezervátumában végzi, ahol jelenleg közel háromszáz egyed él a Przewalski lovakból.
A Przewalski-ló valódi vadló, tehát soha nem volt háziasítva és belovagolva.1997-től kezdődően, egy speciális projekt keretein belül összesen huszonegy darab, három évnél fiatalabb egyed érkezett a Hortobágyi Nemzeti Parkba háremcsapatokban. A kutatót egészen kisgyerekkora óta nagyon érdekelték az állatok, szerette volna megérteni a viselkedésüket, többek közt erről is mesélt az interjúnk során.
A gyerekkori álmok nyomában
„Mindig arról álmodtam, hogy távcsővel a kezemben terepen dolgozhatok, mint Jane Goodall vagy Dian Fossey. Az ő könyveiket bújtam gyerekként és arra vágytam, hogy valahol a szavannán távcsővel figyelem az állatok viselkedését” - kezdi a beszélgetést Ozogány Kata, aki azt is bevallja, hogy a kezdetekben azonban teljesen máshogyan indult az útja. A fizikát és a matematikát már általános iskolától nagyon szerette, folyamatosan járt versenyekre, ahol sikeres eredményeket ért el, így ment tovább ezen az úton.
Szilágyi-Könczöl Zsófi és Tomasovszki Réka: Azon dolgozunk, hogy egy kicsit jobb hellyé váljon a világ - beszélgetés a Szívemben Született Afrika Egyesület önkénteseivel
Később az orvosi egyetemre is járt egy évet, onnan váltott fizikus szakra, majd a doktorit elméleti fizikából szerezte meg. „A világ működése mögött a fizika és a matematika van, és engem mindig is motivált, hogy megértsem a természet működését. Már gyerekként nagyon kíváncsi természet voltam.”
Ozogány Kata 2012-ben, az ELTE Biológiai Fizika Tanszékén talált állást egy olyan, ami felkeltette az érdeklődését: csoportos mozgások vizsgálatával kellett foglalkozni.
„Örültem, hogy a fizikát tudom használni, mint eszközt, hogy az állatok viselkedését elemezhessem. Máshogy állok hozzá, mint egy biológus, mert van egy olyan eszköztáram, amit a fizikából kölcsönzünk, de a biológiában is nagyon hasznos lehet. A két tudományterület így jól ki tudja egészíteni egymást, és tudok olyat nyújtani egy biológus csapatban, amit más nem annyira” - magyarázza a kutató.
A csoport több témát kutatott, Kata hálózatelemzéssel, számítógépes szimulációk elemzésével, valamint egy választott állatfaj csoportos döntéshozatalával és mozgásával kezdett dolgozni, és ezen a ponton léptek be az élébe a vadlovak.
Ekkor született meg az ötlet, hogy lehetne háromszáz vadló csoportos mozgását vizsgálni és elemezni.
A Hortobágyi Nemzeti Park vadlórezervátumát három céllal hozták létre. Fontos volt, hogy segítsenek egy kihalófélben lévő állatfaj megmentésében, de a természetes módon való területkezelést is szerették volna megvalósítani. A rezervátum területén az állatok szabadon mozoghatnak, így a jégkorszak előtti időket idézi, hogy a felszínt kizárólag a taposásuk éri, semmilyen emberi behatás nem szól közbe.
A vadlovak különleges vonzereje
Ez a szabadság a növényekre és a fészkelő madarakra is jó hatással van a magyar kutató szerint, aki arról is beszél, hogy a Przewalski ló a kihalás széléről visszahozott faj, az egyedszámuk növelése azért volt fontos, mert így újabb állományokat lehetett létrehozni világszerte. „Állatkerteknek, más rezervátumoknak és Mongóliába is szállítottak az itteni állományból, a viselkedésük tanulmányozása pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy hozzájáruljunk visszatelepítésük sikeréhez.”
Ozogány Kata több, mint tíz éve dolgozik a hortobágyi ménessel, holott elmondása alapján nem volt mindig biztos abban, hogy lovakkal akar foglalkozni, de amikor először belépett a területre,
az rögtön szerelem volt első látásra.
„A terület egész benyomása olyan, mintha az ember az afrikai szavannán lenne. Végtelen puszta, ahol a füvet a szél hullámoztatja. Úttalan utakon haladunk terepjáróval, majd valahol megpillantjuk a lovak körvonalait a láthatáron” - mondja a fizikus.
A fiatal kutató a projekt kezdetén csak a nyári szezonban járt le a rezervátumba felvételeket készíteni, 2017-től a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani Tanszékén dolgozott, ekkor költözött Hortobágyra, hogy közelebb legyen a lovakhoz.
„A kutatás keretein belül videófelvételeket készítünk a lovakról, a lényeg az, hogy az összes állat mozgását egyszerre tudjuk követni. Meg lehetett volna oldani GPS-el is, úgy, hogy nyakörvet teszünk minden állatra, de a háromszáz egyednél nagyon költséges és kockázatos is lett volna, ezért választottuk, hogy videózzuk őket a levegőből” - mutat rá a munkája egyik legkülönlegesebb részletére Ozogány Kata, majd arról is beszél, hogy az első évek a technológia kifejlesztésével teltek a csapat számára.
Agglegények és a hárem
Jelenleg, két drónnal készítenek felvételeket egyszerre: az egyik a mozgások követésére, a másik az egyedek azonosítására szolgál. A kutató azt is elmagyarázza, hogy a lovakat, a nemzeti park munkatársai színezetük alapján fel tudják ismerni, habár első ránézésre a laikus szemnek úgy tűnhet, hogy minden ló egyforma, ám ha sokáig foglalkozik velük az ember, akkor látja a különbségeket.
„Az egyedeknek eltérő színű lehet például a sörénye vagy a lába, és a sebhelyek is egyediek. A rezervátumban dolgozó munkatársak ezeket feljegyzik, és mindenkinek tudják a nevét” - árulja el a kutató, aki kihangsúlyozza, hogy:
az összes lónak van ám neve!
A fizikus arról is beszél, hogy a drónok időnként csak tíz métere haladnak a lovak felett, oldalról pedig körülbelül huszonöt méteres távolságból veszik őket. A rezervátum korábbi megfigyelései szerint a ménes együtt mozog, azonban a ménesen belül több háremcsoportra oszlanak.
„A háremcsoport azt jelenti, hogy van egy domináns hím, akinek vannak kancái, valamint az egy, két és három éves utódaik is, akik együtt mozognak. Ezen kívül vannak az úgynevezett agglegénycsoportok” - magyarázza Ozogány Kata, majd kitér arra, hogy a háremeken belül különböző szerepeket is meg tudnak figyelni.
„A csoportos mozgás alapján arra koncentráltunk, hogy mit tudunk kiolvasni a lovak társadalmi viszonyairól. Rövid, öt perces mozgásokat rögzítettünk. A legnagyobb meglepetésünkre ezekből a rövid videókból is fel lehetett térképezni szociális hálózatokat és csapatdinamikai változásokat” - meséli a kutató, és kifejti, hogy több évre előre látszik, hogy melyik kanca fog háremet váltani, és, hogy melyik hárembe fog átmenni, mivel a mozgásukon látszik, hogy azzal a háremmel építik ki a kapcsolataikat, ahova át szeretnének menni.
Ozogány Kata arról is beszél, hogy a rezervátumban ugyan nincs olyan ragadozó, ami a lovakat veszélyeztetné, a ménes tagjai mégis - feltehetően ösztöneikre hallgatva - teljes szinkronban együtt haladnak. Együtt mennek inni a folyóhoz, de egyszerre mennek legelni is. Több szem többet lát alapon így biztonságos számukra.
Az állatkertből érkező egyedek viselkedése mongol megfigyelések szerint eltérő. Elsősorban az ember jelenlétével kapcsolatban vették észre, hogy az állatkerti környezetet ismerő lovak kevésbé félnek az embertől, míg a szabadban születettek, már jobban tartanak tőle. A Przewalski lovak csoportos mozgásáról Ozogány Kata és kutatótársai a Nature Communications hasábjain is publikált már egy cikket.
„A Nature és a Science magazinok a tudományos világban a legrangosabb elismerésnek örvendenek. Számunkra körülbelül fél évet vett igénybe a publikáció megírása, amely több év munkáját tartalmazza. Hatalmas megtiszteltetésnek vettük, hogy fogadták a cikkünket” - meséli büszkén a kutató, aki úgy látja, hogy a női kutatók helyzete nem a legegyszerűbb a tudományos életben.
Ahhoz, hogy komolyan vegyék az embert és érvényesülni tudjon, fel kell venni a férfiak stílusát. Máshogy nem megy.