A város, ami sosem alszik, egy napra mégis elnémul – New York szeptember 11-én
New York City, a város, ahol az álmok valóra válnak, a város, ami soha nem alszik. Van egy különleges hangulata, varázsereje. Aki még nem volt, szeretne eljutni, aki már jár ott, visszavágyódik. New York City tényleg kihagyhatatlan, tipikus bakancslistás hely, akármilyen évszakban lenyűgöző látvány. Szeptember 11-én még inkább megindító, mint az év bármely másik napján.
Aki egy bizonyos életkor felett van és vissza tud emlékezni 2001. szeptember 11. napjára, talán soha nem felejti el, hogy mit csinált éppen akkor, amikor megérkeztek az első hírek Amerikából. Én pont hazaértem az iskolából, és a nagymamám hívott telefonon, hogy kapcsoljam be a tv-t, mert szörnyű repülőgép szerencsétlenség történt.
„America under attack”
Pár óra leforgása alatt kiderült, hogy nem véletlen balesetről van szó, a második repülőgép becsapódását már élőben közvetítették, és szinte az egész világ lélegzete elállt, amikor a Világkereskedelmi Központ ikertornyai egymás után összeomlottak. 2001. szeptember 11-én megtámadták Amerikát. Azt az országot, amelyről mindenki azt hitte, hogy érinthetetlen.
A luxusnyaralások új horizontja: a spirituális utazások
Aznap senki nem írt házi feladatot, mindenki a képernyő előtt ragadt, vagy telefonált. Másnap a suliban nem volt órarend szerinti tanítás, csak a híreket néztük, és beszélgettünk. Valami megváltozott. Az emberek hirtelen ráébredtek saját sebezhetőségükre, arra, hogy még a legnagyobb hatalom is kiszolgáltatott lehet egy jól megszervezett támadásnak.
Több, mint háromezer ártatlan ember halt meg aznap, a mentésben résztvevő tűzoltók, mentősök, rendőrök, önkéntesek, és rendőrkutyák is életüket vesztették. Például Sirius, az egyik keresőkutya, aki a mai napig New York város egyik legnagyobb hőseként tartanak számon. Az áldozatok száma még húsz évvel a tragédia után is folyamatosan emelkedik, sokan évekkel később veszítették életüket a tornyok összeomlása utáni szövődményekben, míg vannak akik a mai napig szenvednek rákos megbetegedésekben.
A statisztikák szerint a poszt-traumás stressz több, mint százezer embert érint.
A nap, amikor minden más
New Yorkban, szeptember 11-e az emlékezés napja. A korai reggeli óráktól kezdve a városban szinte mindenhol, az összes kivetítőn, LED falon az áldozatok neveit lehet olvasni. Az amúgy mindig nyüzsgő és hangos város ezen a napon szokatlanul csendes. Mindenki elnémult és magába merült, búcsúzik, gyászol, emlékezik. A szeretteikre, azokra, akik ezen a napon haltak meg a szörnyű terrortámadásban, vagy később, hunytak el a következményekben.
A szlogen sem véletlen, amit városszerte olvasni lehet buszokon, hirdetőtáblákon: „We Will Never Forget” azaz „Soha nem feledjük”. Nem csak New York, nem csak Amerika, de az egész világ nem felejti el ezt a napot.
A Ground Zero, vagyis az egykori ikertornyok helyén nyitotta meg kapuit a terrortámadás tizedik évfordulóján a National September 11 Memorial & Museum (Nemzeti Szeptember 11. Emlékhely és Múzeum) valamint ekkor adták át a 2983 áldozat nevével ellátott két medencét is. Gyakran lehet látni fehér rózsát a nevek mellett, ami a születésnapot jelképezi. Egy környékbeli virágárus gondoskodik minden nap a tiszteletadásról
A park a szokásosnál is látogatottabb szeptember 11-én rengeteg hozzátartozó jön ide akárcsak egy napra is. Megérintik a szerettük bronzba vésett a vízesésnél. Virágot hoznak, felnéznek az égre, sírnak, ölelkeznek, akár ismeretlenül is. A fájdalom és a veszteség közös. Összehozza az embereket.
Az emlékezés másik fontos része 2002 óta, a kék színű, ikersugaras fényemlékmű, a Tribute in Light, ami a megsemmisült Világkereskedelmi Központ ikertornyait jelképezi, tiszta időben még Connecticutban és Long Islanden is látni. Minden év szeptember 11-én, naplemente után kezd láthatóvá válni és másnap hajnalban fokozatosan halványul el, ahogy felkel a nap. Az ikertornyok ugyan nem épültek újjá, de 2013. május 11-én átadták a One World Trade Centert, ami a reményt és az újjászületést szimbolizálja.
Ezen a napon New York elcsendesül
New York City szeptember 11-én emlékezik. Emlékezni nem csak azt jelenti, hogy fejet hajtunk az áldozatok előtt, hanem azt is, hogy tanulunk a múltból. Emlékezünk, gyászolunk, de egyben reményt is találunk. Mert a remény, az élet iránti szeretet és a közösség ereje az, ami valóban legyőzhetetlen.
Az emlékezés pillanatai azoké az embereké, akik a legnagyobb áldozatot hozták. Azoké, akik ártatlanul haltak meg, és azoké, akik önzetlenül próbálták megmenteni embertársaikat. Az emlékezés napja a szeretet és az összefogás napja is, amikor félretesszük a mindennapi gondokat, és hálát adunk azokért, akik mellettünk vannak, és akikért élünk. Az emlékezés figyelmeztetés arra, hogy az élet törékeny, és hogy soha nem vehetjük magától értetődőnek a békét és a biztonságot.
Legyen ez a nap az emlékezésé. Emlékezzünk mindazokra, akik 2001. szeptember 11-én életüket vesztették, és gondoljunk mindazokra, akiket szerettünk, és már nem lehetnek közöttünk.