Koreai tolmácsból lett űrkutató és már az űrturizmus fizikai korlátait kutatja - Katona Júlia története
Űrszemét, napkitörés, levegőhiány. Milyen akadályokba ütközhet egy kereskedelmi járat, amely űrturistákat szállít valamelyik kihelyezett állomásunkra a világűrben? Katona Júlia, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont demonstrátora osztja meg velünk gondolatait, akinek útja ugyanannyi buktatót tartalmazott, mint amennyi bucka a leendő űrturistákra is várhat. De vajon létezik-e egyenes út?
Sokan gyermekkoruktól kezdve arról álmodoznak, hogy felnőttként milyen pályát fognak választani. De mi van azokkal, akik csak felnőtt fejjel találnak rá egy olyan komplexebb pályára, amely igazán érdekli őket.
Nem minden csillagásznak vezetett az első útja a fizika szakra. „Gyerekkori álmom volt a csillagászat, de nem voltam benne biztos, hogy nekem ez menne, így nagyon sokáig kerestem a helyemet. Először anglisztikát tanultam, azt követően pedig Dél-Koreában éltem ösztöndíjasként” - kezdi a nem mindennapi pályafutásának ismertetését Katona Júlia, majd azt is megosztja, hogy a hazatérése után is izgalmas munkát vállalt: korai-magyar tolmácsként dolgozott, de volt pénzügyes és hr-es is.
A nemes egyszerűség, a természetre és az egymásra kapcsolódás öröme, az idő teljesebb megélése – a Kerekerdő Házikó története
Soha nem késő váltani
Pláne, ha az álmaink megvalósításáról van szó, ahogy Katona Júlia példája is bizonyítja. „Egy idő után éreztem csak úgy, hogy már ismerem magamat annyira, hogy kezdhetem elölről az egészet.”
Egyedül felkészültem egy fizika érettségire és sikerült.
Így harminc felett vette az irányt Katona Júlia a fizika felé, felvették az ELTE Fizika szakára, jelenleg harmadéves hallgató, aki a Konkoly Thege Csillagászati Intézetben is dolgozik párhuzamosan az egyetem mellett. „Úgy kerültem ide, hogy az intézet keresett valakit, aki jártas a kommunikáció területén is. Soha nem gondoltam volna, hogy erre a képzettségemre egyszer még szükségem lesz, de jelenleg a Euclid űrtávcső nemzetközi konzorciumának vagyok a tagja.”
Katona Júlia hallgatóként csatlakozott a kutatócsoportba, így kapcsolódott be a Piszkéstetői Obszervatórium megfigyeléseibe. Hosszú távú tervei között szerepel, hogy csillagász mesterszakon tanuljon tovább, esetleg külföldön. „Azt látom, hogy ezen a területen az itthoni oktatás a lexikális tudásra fókuszál.
Külföldön ezzel szemben projektalapú, a fizikai háttér megértésére koncentráló tudást sajátíthatnak el a hallgatók.
Az űrturizmust is hajlandóak vagyunk megfoghatatlan dologként kezelni, pedig fizikai irányból kell megközelíteni.” Egy esetleges űrturizmus beindítása a technikai felkészültséggel kezdődik, amelynek nehézsége, hogy idegen körülményekhez kell gépet gyártani.
A kockázat mindig vonzó
„Az űrkutatásban az a nehéz, hogy emberek vagyunk, a Földön fejlődtünk ki, itt fejlesztettünk ki technológiákat, és ezeket akarjuk egy teljesen más környezetbe átrakni. Ez a lényege a fizikai akadályoknak. A Földön van egy bizonyos légnyomás, és adott sűrűsége van a levegőnek, ahol az autókat vagy a repülőket működtetjük. Ez az űrben nincsen. Ott közel vákuum van, vagyis nincsen akkora nyomás, mint a Földön, hanem sokkal kisebb van csak.
Emiatt, amikor az űrbe szeretnénk menni, olyan járművet kell terveznünk, amelyen belül sokkal nagyobb lesz a nyomás, mint kívül, és bármilyen kicsi sérülés a levegő kiszökését okozhatja. A Földön ez nem jelentkezik problémaként. Repülőgépben is okozhat ugyan ez problémát, azonban ott egy oxigénmaszkkal ez korrigálható. Űrrepülőgépben ez nem megoldható.”
A levegő sűrűségével számolni kell mind felszálláskor, mind leszálláskor. Ez a rakétáktól hatalmas erőt igényel felszálláskor, visszaérkezéskor pedig a légkörbe belépve - a nagy sebesség és a levegővel való súrlódás miatt - csökkenteni kell a felhevülést, hogy ne égjen el a gép. „Kilövőállomásból a Földön nincs sok. Landoláshoz pedig még nem találtunk ki sokkal jobbat, mint hogy vízbe érkezzünk, hiszen valami olyanra akarunk esni, amely hűti a felhevült utasteret és puha is. Nem ideális, de jelenleg ezt alkalmazzuk.”
Nem sokan kockáztatnának egy ilyen utat, mégis, egyre inkább keresi az emberiség a lehetőségeket az űrben való létezésre. „A szektorban tevékenykedő privát cégek mindig két dolgot emelnek ki, mint vonzó élményt: a mikrogravitáció megtapasztalását, - vagyis a lebegést - valamint a látványt, hogy a Föld bolygót a távolból lehet szemlélni. Jelenleg azonban hatalmas kockázatai vannak az űrturizmusnak. Nem áll rendelkezésünkre egy kialakult rutin, amely biztonságosabbá tenné az egészet.”
Az űrben a szemét is gyűlik
A NASA egy következő projektje a GATEAWAY, amely egy Hold körüli pályára állított űrállomásként fog működni. „Hold körüli pályára állítani valamit a mai tudásunknak köszönhetően már kivitelezhető, viszont minden, amire ott szükségünk van, azt oda kell vinni, beleértve a levegőt is.”
Az űrbe az emberiség már rengeteg dolgot szállított ki, és hagyott ott. Egyre többen fejezik ki aggodalmukat űrszemét ügyben. Bármilyen út kapcsán ugyanis elsőként merül fel, hogy nehogy beleütközzünk valamibe.
Nagyon sok minden van az űrben, amit mi innen nem látunk.
„A Nemzetközi Űrállomáson is küzdenek ezzel, mivel a legkisebb, pár centis törmelék is kárt okoz, és odafent nem könnyű a javítás.” Jelenleg körülbelül tízezer tonna űrszemét kering a bolygónk körül. Ezek többsége meghibásodott, nem működő műhold, de űrséta közben elhagyott eszköz is lehet. Nagyobb, leváló gyorsítórakéta is kering odafönt, amelyek többsége közel a bolygónkhoz, 500-800 km-es magasságban van.
„A baj az, hogy ennek jelentős része pici, vagyis 1-3 cm körüli. Ez ugyan nem tűnhet nagy problémának, azonban ezek nagy sebességgel keringenek, ez teszi őket veszélyessé. Az ENSZ nagy erőkkel foglalkozik a problémával, és igyekszik követni ezeket a darabokat. Az Európai Űrügynökség dolgozik egy eszközön, amelyet felküldene, hogy elkezdje ezeket összeszedni” - magyarázza Katona Júlia.
A fiatal tudós igazi elhivatottsággal beszél az űrkutatásról, pályaváltását pozitívumnak élte meg. „A környezetem reakciója vegyes volt a váltásnál. Volt aki örült nekem, és azt mondta, hogy ő is szívesen tenné ezt, de a család miatt már nincs erre lehetősége. Akkoriban műszaki tolmácsként dolgoztam egy gyárban és olyannal is találkoztam, aki nagyon nem tudta értelmezni, hogy nőként a fizika szakon nem csak tanár akarhatok lenni.
Örülök, hogy nem hallgattam rájuk.