UNICUM: Egy márka, ami a büszkeséget és a családot jelenti - interjú Zwack Sándorral
Egy legenda szerint 1790-ben II. József császári udvarában kezdődött az Unicum története: a Zwackok egyik őse, aki az uralkodó udvari doktoraként dolgozott, a császár gyomorpanaszaira válaszul készítette el az első gyógynövényes italt – és a többi már történelem. Zwack Sándor a hatgenerációs családi vállalkozásról és az Unicum jövőjéről mesélt
A Soroksári úti Zwack-főhadiszállás múzeumát bejárva rögtön feltűnik, hogy a világhírű ital története szorosan összefonódik a magyar történelem alakulásával; az évtizedek, sőt évszázadok során az Unicum egy konstans magyar kulturális ikon tudott maradni. Zwack Sándor pedig hatodik Zwacként vezeti a márkát, a változatlan recepttel, de a modern igényekhez igazodva.
Üzlethez való érzéke átsegítette a nehézségeken
Amikor Zwack Sándorral beszélgetni kezdünk az édesapja, Zwack Péter irodájába kalauzol, ahol – csakúgy, mint az épület többi látogatható termében – mindenhonnan családi fotók, baráti levelek, partikon elkapott fényűző pillanatokról készült képek lógnak a falakon. A szobába belépve egyből érződik, hogy ez egy velejéig családi vállalkozás, méghozzá egy összetartó családé.
Sándor elmeséli, hogy az iroda eredetileg a nagyapjáé, Zwack Jánosé volt, aki testvérével innen irányította az egyre nagyobbá duzzadó birodalmat, egészen addig, amíg a történelem és az aktuálpolitika fel nem forgatta az életüket. A kommunizmus hatalomra jutásakor egy este alatt államosították a céget, Zwackék pedig elhagyni kényszerültek az országot.
A testvérek közül Béla itt maradt a gyárban, János pedig zsebében az Unicum receptjével távozott és először Olaszországban, majd az Egyesült Államokban próbáltak szerencsét.
Az ekkor húszas évei elején járó Zwack Péter, aki a pesti úri környezetben szocializálódott, az Ellis-szigetre érkezés után nem sokkal már a New York-i Bronx negyedben házalt porszívóügynökként. Az üzlethez való érzéke átsegítette a nehézségeken, de így is több évtizednek kellett eltelnie mire a rendszerváltás után 1992-ben a privatizáció során visszavásárolhatta a Zwack-gyárat és elfoglalhatta a helyét apja korábbi irodájában.
„Az életben nagyon sok mindenről a szerencse dönt, apukámnak a szerencséje és az ereje is meg volt ahhoz, hogy hazajöhessen és újra elindíthassa az egészet” – meséli Sándor.
Kétszazharminc év családi történelem
A magyar történelem visszavonhatatlanul és elválaszthatatlanul összefonódott a cég történetével, a korábban említett múzeumot járva is feltűnik, hogy ez a család és az üzlet a monarchiától kezdve, világháborúkon át egészen a rendszerváltásig a saját bőrén tapasztalta meg a világ változásait. Sándor azt is kiemeli, hogy az ő szakmájukban igazi ritkaság a két generációnál hosszabb családi vállalkozás, természetesen őt büszkeség tölti el, ha arra gondol, hogy már több mint kétszázharminc éve övék az Unicum.
Sándor, aki hatodik generációs Zwackként 2008-ban kapta meg a cég vezetésének stafétáját, inkább az épület túloldalán rendezte be a saját dolgozószobáját, nem kívánta ő is ugyanarról a helyről irányítani az üzletet. „Számomra apám egy példakép, és nekem mindig furcsa, amikor valaki Zwack úrnak hív, hiszen a szememben egyetlen Zwack úr van, és az ő volt.”
Több emberöltő alatt nagyot fordult a világ, és mivel Sándor szeretné, hogy az Unicum egy releváns márka maradjon, így lépést kell tartani a változó trendekkel, a globális piac sebességével. Éppen ezért, a legendás márka történetében a saját helyét és szerepét abban látja, hogy az Unicum ténylegesen egy világmárkává váljon, mivel úgy gondolja a „világon bárhol van jogosultsága”.
Ha olyan dolgokkal vesszük körül magunkat, amik a jólétünket szolgálják, egyszerűen szebbé válhatunk
Míg apukája elégedett volt, ha Új-Zélandon egyetlen szálloda bárjában is találni legalább egy üveg Unicumot, addig Sándor nem elégszik meg ennyivel, és csak oda tűzi ki a zászlóját a térképen, ahol mennyiség is van. A márka víziójának megvalósításában a kíváncsisága hajtja előre: mit lehet még csinálni?
A jövő történelmének is részeseivé válni
A folyamatos terjeszkedés és innováció mellett kiemelkedően nagy hangsúlyt fektetnek a marketingre és a huszonévesek megszólítására is. Sándor maga is aktív fogyasztója a közösségi média felületeknek, így tisztában van milyen tartalmakra vevő a célcsoportjuk, hogyan lehetne aktuálisnak maradni a modern világban.
Márkanagykövetekként együtt dolgoznak Dzsúdlóval, Beton Hofival, a Halott Pénzzel és Wossala Rozinával, és Sándor számára fontos, hogy ezek ne csak időszakos együttműködések legyenek, hanem a felkért zenészek és szakácsok valóban magukénak érezzék az Unicumot és magukra is a család részeként tekintsenek.
A szeszipar marketingje ingoványos talaj tud lenni, különösen Magyarországon, ahol a statisztikák alapján a fiatal körében szélesen elterjedt a korhatár alatti italfogyasztás (is), ugyanakkor Sándor kiemeli, hogy minden fórumon hirdetik:
Az Unicum minőség, de csak mértékkel!
Mielőtt még egy igazi hungarikum vállalat vezetőjévé vált volna, Sándor Olaszországban nőtt fel, a húgával egymás között ma is inkább olaszul beszélgetnek, Amerikában politológiát és nemzetközi kapcsolatokat tanult az egyetemen, emellett szenvedélyesen érdeklődött a kriminálpszichológia iránt – egyáltalán nem olyan közegben nevelkedett, ahol kötelező jellegűvé tették volna a családi vállalkozás továbbvitelét.
„Apám soha nem követelt tőlem semmit, így úgy léphettem be, hogy tudtam, tényleg ezt akarom csinálni.” Sándornak végül organikusan jött az ötlet, hogy átvegye a céget, egy idő után érezte, hogy ez márpedig a „vérében van.”
Zwack Péter úgy gondolta, hogy a legtöbbször azért mennek tönkre családi vállalkozások, mert vagy az idősebb nem hajlandó átadni az irányítást a következő generációnak, vagy mert az utódra már korán rárakják a terhet, anélkül, hogy benne lenne a szíve, vagy alkalmas lenne a feladatra; így ő
még véletlenül sem ezt az utat szánta a gyerekinek.
Apja kemény szűrőt állított fel a fiának, hogy megbizonyosodjon róla tényleg szenvedéllyel vezetné a céget; például egyik szigorú feltétele az volt, hogy Olaszországból Magyarországra költözzön, és tanuljon meg magyarul. Utólag egyáltalán nem bánta meg a döntést, ma már Budapestet tartja otthonának, magát pedig „patriótának”.
Nagy családi vállalkozás
A nagy múltú üzlet vezetését először nem élte meg nyomásnak, csak később kezdte érezni a felelősséget nem csak a márka, hanem a közel 250 gyárában dolgozó ember iránt is. A gyárat is egy nagy családnak látja, de a kevésbé terhelt időszakokban sincs hiány az összetartásból, Sándor gyakran vendég a kollégai esküvőjén, anyukája pedig a mai napig mindig küld egy rugdalózót a cégnél az új babáknak.
„Nagyon szeretem, hogy mi egy családi vállalkozás vagyunk. Apukám is azt vallotta, amit én: az ajtóm mindig nyitva áll mindenki előtt.” Az apja nyomdokaiba, sok mindenben tud azonosulni az ő víziójával és vezetési stílusával, azonban Sándor elmondása alapján ő már megfontoltabban hoz döntéseket, őt nem úgy formálta az élet, hogy ösztönből impulzívan kelljen cselekednie, mint anno Zwack Péternek.
Az évtizedekkel ezelőtti „vizesemberes” plakát ma is egy tagadhatatlanul ikonikus magyar szubkulturális jel, amit az egészen idősektől a fiatalokig bárki felismer és egyből az Unicum utánozhatatlan gyógynövényes ízére asszociál.
Zwackék gyomorkeserű likőrje egy világszinten ismert és kedvelt márkává vált, itthon egy fogalom, külföldön pedig a magyar jó hírnév egyik legfontosabb zászlósa. Sándor számára az Unicum a büszkeséget és a családot jelenti, és a mai napig, legyen bárhol a világban, amikor látja, hogy valaki Unicumot rendel, még mindig libabőrős lesz.
Smink és haj: Marencsák Zsófia