UNICUM: Egy márka, ami a büszkeséget és a családot jelenti - interjú Zwack Sándorral
Egy legenda szerint 1790-ben II. József császári udvarában kezdődött az Unicum története: a Zwackok egyik őse, aki az uralkodó udvari doktoraként dolgozott, a császár gyomorpanaszaira válaszul készítette el az első gyógynövényes italt – és a többi már történelem. Zwack Sándor a hatgenerációs családi vállalkozásról és az Unicum jövőjéről mesélt
A Soroksári úti Zwack-főhadiszállás múzeumát bejárva rögtön feltűnik, hogy a világhírű ital története szorosan összefonódik a magyar történelem alakulásával; az évtizedek, sőt évszázadok során az Unicum egy konstans magyar kulturális ikon tudott maradni. Zwack Sándor pedig hatodik Zwacként vezeti a márkát, a változatlan recepttel, de a modern igényekhez igazodva.
Üzlethez való érzéke átsegítette a nehézségeken
Amikor Zwack Sándorral beszélgetni kezdünk az édesapja, Zwack Péter irodájába kalauzol, ahol – csakúgy, mint az épület többi látogatható termében – mindenhonnan családi fotók, baráti levelek, partikon elkapott fényűző pillanatokról készült képek lógnak a falakon. A szobába belépve egyből érződik, hogy ez egy velejéig családi vállalkozás, méghozzá egy összetartó családé.
Sándor elmeséli, hogy az iroda eredetileg a nagyapjáé, Zwack Jánosé volt, aki testvérével innen irányította az egyre nagyobbá duzzadó birodalmat, egészen addig, amíg a történelem és az aktuálpolitika fel nem forgatta az életüket. A kommunizmus hatalomra jutásakor egy este alatt államosították a céget, Zwackék pedig elhagyni kényszerültek az országot.
A testvérek közül Béla itt maradt a gyárban, János pedig zsebében az Unicum receptjével távozott és először Olaszországban, majd az Egyesült Államokban próbáltak szerencsét.
Bubifrizurák, rum és pezsgőtornyok: A Jazz-korszak igazi hősei a szeszcsempész nők voltak
Az ekkor húszas évei elején járó Zwack Péter, aki a pesti úri környezetben szocializálódott, az Ellis-szigetre érkezés után nem sokkal már a New York-i Bronx negyedben házalt porszívóügynökként. Az üzlethez való érzéke átsegítette a nehézségeken, de így is több évtizednek kellett eltelnie mire a rendszerváltás után 1992-ben a privatizáció során visszavásárolhatta a Zwack-gyárat és elfoglalhatta a helyét apja korábbi irodájában.
„Az életben nagyon sok mindenről a szerencse dönt, apukámnak a szerencséje és az ereje is meg volt ahhoz, hogy hazajöhessen és újra elindíthassa az egészet” – meséli Sándor.
Kétszazharminc év családi történelem
A magyar történelem visszavonhatatlanul és elválaszthatatlanul összefonódott a cég történetével, a korábban említett múzeumot járva is feltűnik, hogy ez a család és az üzlet a monarchiától kezdve, világháborúkon át egészen a rendszerváltásig a saját bőrén tapasztalta meg a világ változásait. Sándor azt is kiemeli, hogy az ő szakmájukban igazi ritkaság a két generációnál hosszabb családi vállalkozás, természetesen őt büszkeség tölti el, ha arra gondol, hogy már több mint kétszázharminc éve övék az Unicum.
Sándor, aki hatodik generációs Zwackként 2008-ban kapta meg a cég vezetésének stafétáját, inkább az épület túloldalán rendezte be a saját dolgozószobáját, nem kívánta ő is ugyanarról a helyről irányítani az üzletet. „Számomra apám egy példakép, és nekem mindig furcsa, amikor valaki Zwack úrnak hív, hiszen a szememben egyetlen Zwack úr van, és az ő volt.”