A tudományos pálya nem csak egy született zseninek való, a fizika pedig igenis érdekes — interjú Kiss-Tóth Ágnes asztrofizikussal
Kiss-Tóth Ágnes asztrofizikus, tanár, tudomány-kommunikációs szakember. Gyerekkorában meseíró versenyen is indult – felnőttként viszont szívesen játszik, akár a tűzzel is.
Ági reáltárgyak iránti szeretetét matek és fizika szakos édesanyja és matematikus, filozófus édesapja alapozta meg, sokáig viszont nem volt egyértlemű számára, hogy ebbe az irányba szeretne karriert építeni.
Az ELTE TTK matematika szakára jelentkeztél gimnázium után. Hogy jött ez a döntés?
Nem nyílegyenes út vitt odáig, állandóan értek újabb és újabb hatások, de a természettudomány mindig az életem része volt, lévén édesanyám matek – fizika szakos középiskolai tanár, édesapám pedig matematikus és filozófus. Ebbe nőttem bele, volt egy „koordináta rendszer gyerekeknek” játszókönyvem is.
De nem tukmálták rám soha, hogy mi legyek, sok minden érdekelt, általános iskolásként még versmondóversenyre is beneveztem. Azt az egyet jelentettem ki a szüleimnek, hogy én nem leszek tanár, mert láttam mindkettejükön, milyen nehéz ez a szakma. Végül inkább egy ilyen, „jól van, próbáljuk ki, nézzük meg, hogy mi lesz” típusú döntés volt a matek szak.
Azért nagy előny, ha valaki a matekot „az anyatejjel szívja magába”, nem?
A matematika tanulást sok tévhit övezi, van egy stigma rajta: „hú, ez nem az én világom, nem értem és nem is fogom érteni!”. Mikor felvettek az egyetemre, mellette elkezdtem korrepetálni középiskolásokat, főiskolásokat, olyan tanítványom is volt, aki nagymamaként tanult levelező szakon. Több ember számára lehet a matematika élvezetes, mint azt sokan gondolják.
Az egyetemi matekos éveim legnagyobb hozadéka az volt, hogy rájöttem, mennyire szeretek tanítani. Miután végeztem, a Pázmány informatika karán folytattam a tanítást, nyolc éven át. Közben bejött a fizika is a képbe.
Hogy nőjön fel az, akit megfosztottak a gyermekkorától?
És elcsábított a matektól? Én egy csillagászati előadáson láttalak először a Youtube-on.
A matekot leginkább tanítani szerettem. A szakterületem végül az asztrofizika lett, ami rokon az űrkutatással és a csillagászattal, de kicsit más. Mindhárom a világűrt és az univerzumot kutatja, és nem éles a határ közöttük, „együttműködnek” a gyakorlatban. Az asztrofizika általában azoknak a jelenségeknek az elméleti hátterét igyekszik megtalálni, amiket a csillagászat és az űrkutatás eszközeivel megfigyelhetünk.
A laikus köztudat nem sok nőt ismer a fizikusi pályáról, legtöbbünknek csak Marie Curie neve cseng ismerősen.
Pedig mindig voltak nők, akiket érdekelt a fizika, matematika, és szép eredményeket is értek el, bár tényleg sokáig férfi szakma volt a fizikusoké; nehezen is fogadtak be nőt a körükbe. De ez megváltozott az elmúlt száz évben, egyre többen vannak nők a pályán.
Mikor a Youtube-on láttalak, eszembe jutott, mekkora szám volt annak idején Öveges professzor az Iskola TV-ben.
Mi is látványos fizikai jelenségeket demonstrálunk, persze életkorhoz igazítva. Általános iskolásoknak, gimiseknek is sok programot szervezünk, bemutatjuk az egyetemet, hogy mit csinál egy csillagász, mit csinál egy kutató. De az ismeretterjesztés is célunk, ami nem csak diákoknak szól. A tudomány népszerűsítése nekem hasonló élmény, mint a tanítás.
„Az atomoktól a csillagokig” sorozatban, amit láttál, mindenről szó van, ami fizika. Ez az ELTE ismeretterjesztő sorozata, röviden „Atom-csill”, már tizennyolc éve fut, évadonként más-más előadókkal, de vannak, akik újra és újra visszatérnek – ahogy én is. Egy –egy előadás mellett kísérleteket is bemutatunk.
Tanulmányi versenyeket is szervezel.
Többek közt a Náboj nemzetközi fizikaverseny magyarországi fordulóját, amit szlovákok kezdeményeztek néhány éve. A környező országokban egyszerre, egy időpontban versenyeznek a középiskolás diákok öt fős csapatokban. Nagyon pörgős, a cél minél több feladat megoldása. Mindig jó eredmények születnek, idén magyar csapat nyerte a nemzetközi első helyet mindkét kategóriában.
Publikálsz is?
Előfordult már, hogy népszerűsítő cikket írtam, de inkább az előadások, a tanítás és a tudománykommunikációs események szervezése tölti ki az időm. Természetesen kutatásban is dolgozom, aminek része a tudományos publikálás. Szerencsére nincs monoton ismétlődés az „órarendemben”, köszönhetően a munkám sokszínűségének.
Hogy kutat egy asztrofizikus?
Egy kutatás nagyon sokféle lehet. Jelentheti például az űrteleszkópokból érkező adatok feldolgozását is, de az én elméleti kutatásom legtöbbször programozást jelent: miután kigondolok valamit, azt „megbeszélem” a számítógéppel. De ehhez nem elég, hogy leülök a géphez, és odaszólok, hogy
figyelj, légy oly kedves, számold ki, hogy milyen pályán mozog a Föld a Nap körül!
Lesz ilyen is?
Elképzelhető, de most még nem tartunk itt. Ha szeretnék valamit kiszámoltatni a számítógéppel, a megfelelő programnyelven megírok egy rövid programot, amit a gép lefuttat, és kiadja az eredményt.
A szabadidőddel kapcsolatban milyen programokat „futtatsz”?
Próbálok valami egyensúlyt tartani a munkám és a kikapcsolódás közt, erre tudatosan figyelek. A barátaimmal minden évben visszajárunk Erdélybe hegyet mászni, hátizsákkal, hálózsákkal, olyan helyekre, ahol csak a madár jár, igazi feltöltődés ez, távol minden civilizációtól. De táncolni is nagyon szeretek, salsát, bachatát, bár most inkább az akrobatikus tánc érdekel. Emeléstechnikai elemek vannak benne, általában a férfi emel, a lány pedig repül valamerre…
Mint a korisoknál?
Kicsit olyan, a korisok is szoktak ilyen elemeket használni. Nagyon jó kikapcsolódás számomra ez és a túrázás is. És nagy a családom, szoros velük a kapcsolatom, fontosak számomra, ahogy a barátaim is.
Amikor próbáltunk először találkozni, akkor épp egy fellépésre mentél. Mit adtál elő?
Fizikai kísérleteket. Részben nekem ez játék, másrészt munka. Az egyetemen is vannak ilyen programjaink, hogy középiskolákból, általános iskolákból jelentkezhetnek nálunk, mi meg kimegyünk és megtartunk egy fizikaórát. A tavaszi félévben kifejezetten eldugott kistelepülésekre látogattunk el ilyen céllal. Ez a rendezvény egyébként az Ázsia Center éves rendezvénye volt, az ügyvezető igazgató lelkes nézője Az atomoktól a csillagokig sorozatunknak.
Bemész az áruházba, viszed a kis cuccaidat és kipakolsz, mint Öveges professzor…?
Pontosan. Vannak szórakoztató, látványos kisérletek, például folyékony nitrogénnel, vagy, ami az elektrosztatikus feltöltődést demonstrálja egy hosszúhajú, vállalkozó szellemű néző segítségével. De a tűzzel is lehet játszani.
Mire megy ki a játék?
Hogy bárki számára élményszinten felfogható legyen:
a fizika érdekes!
Vannak sztárjai a tudományos népszerűsítésnek?
Tudományos celebek? Vannak, főleg Amerikában. A fake news korában elengedhetetlen, hogy szakmailag hiteles emberek legyenek a tudománykommunikáció „arcai”. Nálunk az elmúlt években kezdett önálló lábra állni ez a „műfaj”. Többek közt azt a hiedelmet is igyekszünk eloszlatni, hogy tudományos pályára csak az léphet, aki akkora zseni, mint Sheldon, az Agymenőkből.
Minden szinten körülleng a kreativitás, az öltözködésed játékosan romantikus, a frizurád meg egyenesen vagány. Az ízlésedben is a sokszínűség dominál: mesélted, hogy lelkes Sziget-fesztiválozó is voltál sokáig.
Évekig jártam a Szigetre, ki nem hagytuk volna a záróbulit a Bahia-sátorban. Imádom mindenben a kreativitást, ahogy a színeket, az érdekes formákat is az öltözködésben. Nálam ez mind az önkifejezés része. Már rég helyre raktam magamban a „tudósnak, tanárnak hogy kell kinéznie, viselkednie” témát. Ha bohókásabb a külsőm, mert épp olyan kedvem van, vagy, ha közvetlen vagyok a diákjaimmal, az nem megy a minőség rovására sem a tanításban, sem a kutatásban.
Stylist:@judipinter
Smink és haj: Leányfalvi Vanda