Van, aki a férjétől, vagy a testvérétől kapott új vesét - az Átszervezés Alapítvány munkatársaival beszélgettünk
A magyar jogrend értelmében minden elhunyt szerve felhasználható transzplantációs műtét érdekében, amennyiben a szerv transzplantációra alkalmas és megfelel az immunológiai vizsgálatok feltételeinek a szervre váró tekintetében. Az úgynevezett feltételes beleegyezés elve alá nem tartozik az a személy, aki életében rendelkezik arról, hogy megtagadja a szerveinek transzplantációs céllal való kivételét.
A szervtranszplantáció tipikusan olyan téma, amiről csak akkor beszélünk, ha érintetté válunk. Legyen szó saját műtétről vagy egy szerettünk életéről, az Átszervezés Alapítvány azért jött létre, hogy választ adjon a felmerülő kérdésekre.
Vannak olyan helyzetek az életben, amikor valóban kevesek vagyunk egyedül, amikor külső segítség nélkül nincs tovább. Jól tudja ezt Hollós Kata, aki többedmagával azért alapította az Átszervezés Alapítványt, hogy támaszt nyújtson a vesebeteg embereknek, hiszen nekik szükségük van külső segítségre.
„Tizenhárom éve estem át élődonoros vesetranszplantáción. Már régóta gondok voltak mindkét vesémmel, amikor szükségessé vált az életmentő műtét” – kezdi történetét, aki édesanyjától kapott vesét, és ezzel együtt lehetőséget arra, hogy teljes értékű életet éljen.
Ajándék, amit nem könnyű elfogadni
A veseprobléma okát nem tudták pontosan megállapítani, az orvosok egy húgyúti fertőzésre gyanakodtak, majd a fiatal nő gyógyszeres kezelést kapott. Kata hat évig szedett különböző orvosságokat, és becsületesen járt a kontroll vizsgálatokra. Majd 2010 karácsonyán, szenteste előtt egy nappal azzal hívta fel az orvosa, néhai prof. dr. Kiss István, hogy sürgősen beszélniük kell. Kata veséit már nem lehetett megmenteni, ezért dialízisre vagy új vesére volt szükség.
„Amikor felmerült a transzplantáció, édesanyám is velem volt az orvosi rendelőben, és kérdés nélkül felajánlotta a saját veséjét. Én nem tudtam dönteni, három hétig tépelődtem, végül elfogadtam a vesét, de ezen a ponton meg kell említenem a családom és környezetem maximális támogatását.” Az élődonoros veseátültetésnek ekkor már több évtizedes múltja volt hazánkban is, és tudható volt, hogy az operációnál az előzetes kivizsgálások, valamint a műtét tervezhetősége miatt minimális a kockázat.
Végül anya és lánya számos immunológiai vizsgálat után választ kapott a legfontosabb kérdésre: az anya veséje átültethető.
Óriási szerencsénk volt, hiszen a szülő-gyermek kapcsolat önmagában nem garantálja, hogy az egyik fél adományozhat vesét a másik számára.
„Viszont az alapos előzetes vizsgálatok, immunológiai tesztek eredményéből már meg lehet állapítani, hogy ki a megfelelő donor. Fontos tudni, hogy az élő donáció esetében a donor egészségét szem előtt tartják az orvosok. Persze érthető, hogy sok vesetranszplantációra váró beteg félve mond igent a felajánlásra” – magyarázza Kata, majd hozzáteszi, hogy maga a felajánlás könnyebb döntésnek bizonyul, mint az elfogadás.
Császármetszés pro és kontra a Császárvonal alapítójával
Mint mondja, ismer olyan vesebeteget, aki öt évig nem tudta elfogadni, hogy egy szerette felajánlotta számára a veséjét.
Teljes élet három vesével
A műtőbe elsőként a donort tolják be, és ekkor veszik ki az általa felajánlott szervet, amelynek kiműtése sokkal hosszabb ideig tart, mint amikor behelyezik a szervet. „A beültetett vesét a hasüregbe helyezik, és a nem működő veséket bent hagyják, hacsak nem okoznak problémát a szervezetben, vagyis, aki vesetranszplantáción esik át, nagy eséllyel három vesével éli tovább az életét, amelyek közül csupán egy működik.”
Ez számomra furcsa volt eleinte, főleg azért, mert a harmadik vese kézzel kitapintható a vékonyabb személyeknél, így az én hasamon is érezni, hogy ott van egy plusz szerv.
Az ilyen és ehhez hasonló tényekről a kívülállók nagyon keveset tudnak, hiszen nem része az iskolai tananyagnak és otthon sem beszélnek róla a családok, éppen ezért az érintettek előtt rengeteg ismeretlen kérdés áll nyitva. Többek között az, hogy három vesével tudnak teljes értékű életet élni azok, akiknél leáll a saját vesék működése.
Minden, amit tudni akarunk
A nyitott kérdések megválaszolásában segít az Átszervezés Alapítvány, amelynek szlogenje „Merj adni, merj kapni”, és amit Kata pontosan azzal a céllal alapított érintett társaival együtt, hogy segítséget nyújtson a vesebetegeknek eligazodni a tények és tévhitek között.
„Sokan félnek kérdéseket feltenni a kezelőorvosnak, mert éppen nem jut eszükbe, vagy egyszerűen nem akarnak visszaélni a szakember türelmével. De én a kelleténél is többet kérdeztem, még arról is kifaggattam az orvost, hogy milyen színű lesz a cérna, amivel varrni fog.
Már kezdtem rosszul érezni magam, hogy túl sokat kiváncsiskodom, mire ő megjegyezte, hogy korábban senki sem kérdezett ennyit a műtétről, pedig valójában egy fontos témáról van szó. Többek között ez a felismerés motivált arra, hogy széles körben beszéljek az élődonoros vesetranszplantációról.”
Katához további öt személy csatlakozott, ma három állandó munkatársból (Wágner Rózsa, Mezei László Gergő) és három önkéntesből (Szilágyiné Sági Szilvia, Szilágyi István, Kardos Miklós) áll az Átszervezés Alapítvány. Van, aki a férjétől kapott vesét, más a testvérétől vagy éppen egy közeli barátjától. Mivel a tagok személyesen is átélték ezt a hosszú folyamatot, saját példájukon keresztül tudnak segíteni mindazoknak, akik számára szükségessé válik a szervátültetés.
Orvosi kérdésekre szakemberek bevonásával válaszolnak, és közben számos módon hirdetik, hogy hozzájuk valóban bárki jöhet, akinek kérdése van. A tagokat a hét minden napján lehet hívni, de mindenkinek van főállása a segítőmunka mellett.
„Mindig készen állunk a hívások fogadására, viszont vannak olyan helyzetek, amikor a civil munkánk miatt nem tudunk azonnal segíteni, de ilyenkor is mindent megteszünk, hogy a lehető legrövidebb időn belül tájékoztassuk a kérdésekkel érkező beteget vagy szervdonort.”
A célunk, hogy több élő transzplantációt hajtsanak végre, mert ezzel egyszerre két ember kaphat új esélyt a teljes életre.
„Egyrészt az a személy, aki élő donortól kap szervet, hiszen várakozás nélkül sor kerül a műtétre, másrészt az a beteg is, aki rajta van a várólistán, hiszen így előbb fog sorra jutni.”
Második születésnap
A transzplantáción átesettek nem csupán új esélyt kapnak az egészséges életre, hanem egy olyan óriási ajándékot, amit valóban sosem lehet meghálálni a felajánlónak. Sokan úgy ünneplik a műtét évfordulóját, mint a születésnapjukat, mondják is, hogy ez a második születésnapjuk, hiszen az új vesével valóban újjászületnek. Kata és idén nyolcvanéves édesanyja például minden évben egy utazással ünnepel és örül annak, hogy bár egy-egy vesével, de mindketten teljes életet élnek.
Az újabb utazásig sokak számára segítenek eligazodni az élődonoros veseátültetés bonyolult világában, hogy végül minden történet sikersztori legyen. Fontos megjegyezni, hogy egy, vagy akár három vesével is lehet hosszú és boldog életet élni.