Swipe Left: A randiappok kora leáldozott? - A Z generáció igent mond az offline ismerkedésre

Néhány év párkapcsolatosdi után úgy alakult, hogy újra a kikerültem a húspiacra, a randizás kegyetlen világába. Ilyenkor reflexszerű mozdulat már az olyan randi appok letöltése, mint a Tinder vagy a Bumble, ahogy a környezetemben lévőket figyeltem az évek során egy szakítás után. Én olyan négy-öt év után jutottam odáig, hogy nem csak letöltöm ezeket az appokat, de a telefonomon is tartom őket hosszabb ideig.

A témával kapcsolatban házhoz mentem a Kedves Idegen podcast társhostjához és a Glamour egyik szerzőjéhez, Csibra-Kaizler Tamarához, aki kiemelten foglalkozik a randizás témájával.

A ‘10-es években izgalmas volt a Tindert használni, amihez valószínűleg hozzájárult a koncepció újdonsága és egyszerűsége. Talán ez volt a randiappok aranykorszaka, ami a COVID kezdetén csúcsosodott ki. Kevésbé volt hangsúlyos az előfizetéses modell, az algoritmus nem alakította a matchek számát és az emberek még nem voltak belefáradva a folyamatba.

Ezt a fáradtságot régebben én is éreztem, amikor az üzenetváltások látszólag jól mentek, majd amikor megtörtént A Találkozás, az első másodperc után tudtam, hogy mindkettőnk számára egy nehéz másfél óra elé nézünk. „Szerintem az elején mindenki izgalommal töltve ugrott fejest a végtelen számú opcióba, és valóban szédítő volt, hogy a képernyőn ott mosolyog a város összes szingli férfija, nője” - kezdi Tamara azzal kapcsolatban, hogy vajon mi történt az utóbbi 10 évben, amióta a Tinder megjelent.

Hajagos Rita: „A jó PR-os hidakat épít az emberek és a márkák között”

Szerinte a szinglik elfáradtak idővel a huszadik első randiban és a negyvenedik sehova nem tartó beszélgetésben, amely eredményeképpen az ismerkedés egy futószalaggá vált, és kiveszett belőle az a fajta varázs, amiről a romantikus filmek és regények szólnak. A Tinder működésének lényege ugyanis az, hogy mindig többet akarj, pedig valójában csak egy embert keresel - „kivéve, ha éppen olyan életszakaszban vagy, hogy jöjjön minden, ami a csövön kifér”.

Na de, hogyan érkeztem vissza a randiappokra? Bár az évek során tisztába kerültem azzal, hogy a dolgok megváltoztak, kevesebb a match és a visszaírás - ami szintén nem ért meglepetésként, hisz a nő barátaim pedig a randiapp kiégésről panaszkodtam nekem -, természetesen azt gondoltam, hogy az következik, ami régebben: matchek, üzenetváltások, találkozás, a többi meg alakul.

Hát nem! Én magam enervált vagyok, nincs kedvem üzeneteket írni, és egyáltalán nem motivál, hogy még a randizáshoz is egy alkalmazást használjak.

Kiégés, catfishing, szeretetbombázás

A Forbes Health Survey adatai szerint a Z-generációsok 79%-ánál jelentkezett már a randiappok miatti kiégés. Kétség sem fér hozzá, hogy ha az ember ebbe a nyúl üregbe lemegy, akkor az mentálisan megterhelő lehet. Egyensúlyozni a több applikáció és az azokon keresztül megismert emberek között. Mindenki számára érdekesnek, viccesnek és persze szexinek lenni úgy, hogy közben fenntartsd a másik és a saját érdeklődésedet.

Ghostolás, catfishing - a catfishing az, amikor valaki hamis online identitást hoz létre, és azt arra használja, hogy becsapjon és irányítson másokat -, rossz első randi, kitalálni a másik gondolatait, hisz nem tud kommunikálni - kitalálni a saját gondolatainkat, hisz nem tudunk kommunikálni? -, és még lehetne sorolni. Mivel a catfishinggel még nem találkoztam, így érdeklődtem Tamaránál, hogy neki van-e bármilyen élménye ezzel:

„Nekem személyesen catfishinggel nem, csak szűk körömből valakinek - rettenetesen bántó és nyomasztó élmény. Elmagányosít, szégyenérzetet gerjeszt, ezért is kell mindig figyelni a jelekre. Fontos kiemelni még a szeretetbombázás jelenségét, ami nárcisztikus tendenciákkal rendelkező férfiaknál nagyon gyakori.

Kis időbe telik, de fontos megtanulni: aki az első randin arról beszél mennyire csodálatos házban fogtok élni, ahol felnevelitek a két gyereketeket, lesz közös kutya, nyaraló és drága kávégép, az éppen elkábítani akar, nem pedig biztonságos alapokon nyugvó párkapcsolatot felépíteni.”

„A Z generáció lázadó ökotudatossága már nem trendkövető, hanem trendteremtő erővel bír” - Beszélgetés a magyar divat jövőbemutató eredményeiről Jakab Zsófiával

Ahogy ezeket a sorokat írom, azon kapom magam, hogy legszívesebben törölném ezeket az appokat a telefonomról. Miért nem teszem meg? Talán azért, mert mára olyanokká váltak számomra, mint a híroldalak: néha jön egy-két értesítés, nem foglalnak sok helyet, és ki tudja, talán egyszer valami jó is történik...

Hatásuk a mentális egészségre

A Psychology Today cikke szerint a randiappok használata számos mentális kihívást hordoz magában. A felhasználók gyakran szembesülnek rendszeres elutasítással, különösen a férfiak esetében. Ez az állandó „nem tetszés” és figyelmen kívül hagyás érzése negatívan befolyásolhatja az önértékelést. Akkor most térjünk rá a legvidámabb érzésre, a dehumanizáltságra! Az említett alkalmazások használata felerősítheti az „emberi eldobhatóság” érzését.

Mivel könnyen hozzáférhetünk emberek széles köréhez, ez a kapcsolatok felszínességéhez vezethet. A párhuzamosan zajló beszélgetések miatt gyakran felmerülhet az érzés, hogy az egyén könnyen lecserélhető, ha nem felel meg bizonyos elvárásoknak. A userek folyamatosan kereshetik az „ideális partnert” – ami, valljuk be, gyakran naiv elképzelés és távol áll a valóságtól –, ez pedig jelentősen megnehezíti, hogy valódi, mély kapcsolatok jöjjenek létre.

A magányosság járványa

Egyre több cikk foglalkozik a Z-generáció és a millenniálok körében tapasztalható magányossággal. Bár sok írás elsősorban a fiatal férfiak helyzetét emeli ki, az elmagányosodás a nőket is érinti. A probléma mögött számos tényező húzódik meg, de a legfontosabb kérdés az:

hogyan lehetne közelebb hozni egymáshoz a fiatal férfiakat és nőket?

Január a szakítások hónapja - pszichológussal beszélgettünk a lehetséges okokról és magyarázatokról

Tamara szerint a modern randizás sok szempontból kihívássá vált. Az internetes pornó túlzott jelenléte sokak érzékeit eltompította, a MeToo mozgalom pedig rávilágított a zaklatásokra és a férfiak határátlépéseire. Eközben a hagyományos nemi szerepek elavultak, így egyre kevésbé egyértelmű, mit várhatunk egy kapcsolattól.

Tamara kiemeli, hogy a nők és férfiak viszonya erősen átpolitizálódott: „Ijesztő tendencia például a Dél-Koreából induló, de az Egyesült Államokban is népszerű 4B mozgalom, amely a férfiaktól teljesen mentes életet hirdeti – cölibátust, kapcsolatok nélküli életet, kizárólag nőkkel való interakciót. Ezzel párhuzamosan ott vannak az incelek, ami szintén nehezíti, hogy a két nem közelebb kerüljön egymáshoz.”

A megoldást Tamara abban látja, hogy kicsiben kell kezdeni. Nem az egész férfi vagy női társadalmat kell megérteni, hanem az egyént, például azt, aki ott ül velünk szemben egy randin. „Fontosabb, hogy megértsük, milyen ember a másik: jó szándékú, figyel ránk, és kedvesen bánik velünk?

Ha pozitívan fordulunk egymás felé, akkor másokban sem ellenséget fogunk látni.

A podcastjében megszólaló pszichológus vendégek gondolataira is reflektál, miszerint nagy jelentősége van annak, hogy milyen narratívát ismételgetünk magunknak. Ha folyamatosan azt mondjuk, hogy „Minden férfi hülye” vagy „Minden nő hazug”, akkor ezek a negatív előfeltevések fogják meghatározni, mit látunk másokban. Ezzel szemben, ha tudatosan keresünk pozitív példákat, előbb-utóbb sokkal több jó élmény érkezik majd az életünkbe.