Természetes, ha a nagyobb testvér megkérdezi: vissza lehetne-e vinni a kicsit a kórházba - Pszichológussal beszélgettünk, hogy lehet jól felkészülni az új családtag érkezésére
Jön a kistesó? Hogyan készítsük fel gyermekünket az új családtag érkezésére? Meg lehet-e előzni a testvérféltékenységet? Viselkedhetünk-e éppen úgy a második gyerekünkkel, mint az elsővel?
Habár az egy gyerekes családmodell itthon is egyre népszerűbb, a legtöbb gyereknek még mindig van vagy lesz testvére. Egy teljesen természetes jelenségről van tehát szó, ami mégis nagy változásokat hozhat egy család életébe. Ezekről, és a velük való megküzdésről beszélgettünk Kiss Kinga gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológussal, integratív gyermekterapeutával.
Normális, hogy féltékeny
„A kistesvér születése egy gyerek életében úgynevezett normatív krízis: azaz hatalmas változás, ami nehézségekkel is jár, extra megküzdési stratégiákat igényel, ugyanakkor egy normális és természetes jelenség, amely gyermekek millióit érinti” - kezdi a magyarázatot Kiss Kinga. Vagyis egy pillanatig se érezzünk bűntudatot azért, mert egy új gyerek vállalásával megszüntetjük a nagyobb egyeduralmát, ugyanakkor legyünk tisztában azzal is, hogy egy testvér születése óhatatlanul megbolygatja majd az első gyermek lelkivilágát.
Meg kell értenünk a házasságunk fejlődésének kríziseit – így kerülhető el a válás az első baba születése okozta nehéz időszakban
„Sok szülő aggódik a nagyobb gyerek problémás viselkedése miatt, pedig amit lát, az nagyon gyakran már maga a problémával való aktív megküzdés, ami mindenképpen jó jel. Teljesen természetes az, hogy a nagyobb haragszik a kicsire, megkérdezi, vissza lehetne-e vinni a kórházba, vagy éppen a szülőkön vezeti le a benne felgyülemlett feszültséget” - mondja a szakértő, hozzátéve, hogy véletlenül se gondoljuk, az a gyerek nem él át krízist, nem érez féltékenységet, aki látszólag imádja, pelenkázza, eteti a kicsit.
Ő vélhetően így próbál jó pontokat gyűjteni a szüleinél, fenntartani a rá irányuló figyelmet. A fontos az hogy értsük meg gyermekünk viselkedését, és engedjük meg neki, hogy megélje az érzéseit. Kisebb gyerek esetében pedig segítsünk meg is fogalmazni azokat. „Ha a nagyobb fa kockával ütlegeli a kisebb fejét, akkor nyilván el kell magyarázni, hogy ezt nem szabad, de azt ne tiltsuk meg neki, hogy haragudhasson a testvérére. Hiszen teljesen jogos, hogy dühöt érez az iránt, aki miatt rá most kevesebb figyelem hárul.
Ha a szülő megérti ezeket az érzéseket, sőt, ki is hangosítja azokat a gyermek számára, tudatosítja is őket benne, akkor segít a gyerekének is a megküzdésben, és ő maga is hatékonyabban tudja kezelni az indulatokat. Mondhatja például, hogy »nem kell játszanod az öcséddel, de ha rendben kivárod, amíg lefektetem, akkor utána csak mi ketten elolvassuk a kedvenc mesédet.«
Jellemző lehet erre az időszakra a nagyobb gyerek regressziója is, vagyis a visszatérése egy korábban már meghaladott fejlődési szintre. Előfordulhat például, hogy újra pelenkát kér vagy cumisüvegből akar inni.” A pszichológus szerint ebből sem kell morális kérdést csinálnunk, felesleges azzal frusztrálni a gyereket, hogy viselkedjen nagyfiúként/nagylányként. Inkább próbáljuk megadni neki, amit kér.
„Itt nem arról van szó, hogy kezdjük el újra cumisüvegből etetni a háromévest, de a vele szemben támasztott elvárásainkat megtartva is lehet őt többet babusgatni, vagy éppen újra elmesélni, hogyan növekedett a pocakunkban, játékosan babázgatni vele” - ajánlja Kiss Kinga, hangsúlyozva, hogy a kérés mögötti vágy teljesen legitim, hiszen a kicsi látja, hogy a csecsemővel mennyit törődnek, így tudatosan vagy tudattalanul ő is szeretne visszatérni egy kicsit a csecsemőkorba, hogy megkaphassa ugyanazt a figyelmet, mint a testvére.
Felnőttként is szükségünk van a mesékre, méghozzá a mentális egészségünk érdekében
Hogyan készüljünk fel?
A pszichológus szerint semmi értelme, hogy már a gyerekvállalás előtt azt számolgassunk, hány év korkülönbség lenne ideális a két testvér között. Egyfelől egyáltalán nem biztos, hogy minden a terv szerint alakul, másfelől mind a nagy, mind a kis korkülönbségnek megvannak az előnyei és a hátrányai. Ahogyan az egykeségnek és annak is, hogy valaki testvérekkel együtt nő fel.