„Azt sem tudják, évente hányszor menstruálunk, mégis ők döntenek helyettünk” - Itt tart jelenleg a my body, my rights mozgalom

„Szerinted egy évben hányszor menstruálnak a nők? Nagyon változó, ha jól tudom, de 14-16 körül" - válaszolta egy férfi a VagiNavigátor egyik videójában. Ugyan azt hihetnénk, hogy az online tér az információk végtelen forrása, a milliós nézettségű külföldi @doctor.siya és ROEvBROS nevű csatornák, illetve a hazai VagiNavigátor videói nagy fokú tudatlanságról árulkodnak, már ami a férfiak női testről való információit illeti. Hogy mi ezzel a probléma? Az, hogy az adatok szerint nagyrészt még mindig ők döntenek helyettünk.

A "My Body, My Rights" (Az én testem, az én jogaim) mozgalom az Amnesty International globális kampánya mára feminista üzenetté nőtte ki magát: azt hirdeti, hogy a nőknek nemcsak joguk van információt kapni a saját testükről, hanem joguk van döntéseket is hozni azokkal kapcsolatos kérdésekben. Azonban a nőket érintő törvények és rendeletek döntésekor gyakran látható, hogy a döntéshozóknak (akárcsak az utcán megkérdezett férfiak többségének), nincs megfelelő tudásuk a női test működéséről és szükségleteiről.

Hova tűnt a tudás?

Mi lehet az oka a női testtel kapcsolatos nagyfokú tudatlanság és tévhitek elterjedésének? (Valószínűleg nem az, hogy mindenki hiányzott a biológia óráról ennél a résznél...) A kutatások szerint sokkal inkább a szexuális oktatás hiánya, a téma tabusítása és a kérdések kibeszéletlensége lehet a ludas: ezek összessége okozza az információ és tudás hiányát, különösen a fiúk-férfiak esetében.

Ezért is fontos megértenünk, hogy a nők testével kapcsolatos folyamatok (mint például a menstruáció), éppúgy az élet szerves részét képezik, mint a tüsszentés, szellentés vagy böfögés, így ezekről nőknek és férfiaknak is egyaránt természetesen kellene beszélniük. Bár "az én testem, az én jogaim" – erős kijelentésnek számíthat, azonban a videókra adott válaszok („A ciklus szakaszokkal képben vagy? Hát, ami nekem fontos, hogy mikor lehet meg mikor nem szexelni.") csak megerősítik, hogy még mindig szükség van rá. Talán jobban, mint valaha.

Fájdalmas realitás

Ennek ellenére a mai realitás, hogy a legtöbb ország politikai és jogalkotó szerveiben a férfiak vannak túlnyomó többségben, így a nőket érintő törvényeket és döntéseket jellemzően férfiak hozzák meg. 2020-as adatok szerint Magyarországon a legkisebb a női képviselők aránya az EU-ban. (Mindössze 13 százalék.) Ez a szám, 2022-ben a 199 fő képviselőból 27 nőt jelentett, ami még mindig nem érte el a képviselők negyedét sem.

A nők arányával a 720 fős létszámra emelkedett Európa Parlament sem büszkélkedhet, hiszen náluk 39,3% a nők aránya. Európában a skandináv országok haladnak az élen, 2022-es adatok szerint Izlandon a parlamenti képviselők 47 százaléka, Svédországban 46 százaléka nő. Bár sok férfi politikus és jogalkotó tiszteletben tartja a női jogokat és érdekeket, nem tagadhatjuk, hogy az említett tudatlanság, személyes tapasztalatok és érintettség hiánya, és az ebből eredő téves felfogások gyakran befolyásolhatják a döntéseiket.

A statisztikákból világosan látszik, hogy még mindig olyan világban élünk, ahol a férfiak döntenek olyan, a nőket és azok testét érintő törvényekről és rendeletekről, mint például milyen feltételei vannak a terhességmegszakításnak (abortusznak), mennyibe kerül egy doboz tampon (csökkentik-e az áfáját), milyen fogamzásgátlási lehetőségek érhetők el az országban, vagy milyen az általános női egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés és annak anyagi költségei.

Ezek mind olyan területek, ahol a politikai döntéshozóknak meg kell érteniük a női test működését, szükségleteit és tapasztalatait. Ha ezt elmulasztják, sok esetben negatívan befolyásolják a nők egészségét és jólétét, igazságtalanul korlátozva és veszélyeztetve őket alapvető jogaikban és lehetőségeikben.Hiszen az alapvető emberi jogok között szerepel, hogy minden embernek joga van dönteni a saját testéről. Ez a jog, amit sokan magától értetődőnek tartanak, sokszor még mindig sérül, különösen a nők esetében.

Magyarország e tekintetben több szempontból is le van maradva. Országunk döntéshozói még mindig nem ratifikálták az isztambuli egyezményt, ami a nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szól. Nem érhető el az abortusz tabletta, de esemény utáni tabletta is csak vényre kapható. Arról nem is beszélve, hogy napjainkban a szívhang meghallgatása kényszerítik a testük felett önrendelkező, terhességmegszakítás mellett döntő nőket. A lista pedig egyre csak megy tovább.

Egy szebb jövő

De mi történne, ha a döntéshozók figyelembe vennék a női test alapvető működését a jogalkotásban? Az utóbbi időben több ország is vevőnek bizonyul erre az elvre: Kenyában, Írországban, Ausztráliában, Kanadában és Indiában például eltörölték vagy csökkentették a női higiéniai termékek általános forgalmi adóját. 2020-ban Skócia volt az első ország a világon, amely biztosította a menstruációs termékekhez való általános, ingyenes hozzáférést. Más, tőlünk nem is olyan messze lévő országokban, mint például Németország az esemény utáni tabletta recept nélkül kapható a gyógyszertárakban, és az abortusz tablettához is hozzáférhetnek a nők.

Egy olyan társadalomban, ahol a nők továbbra is az egyenlő jogokért és lehetőségekért küzdenek, kritikus fontosságú, hogy a döntéshozók jól tájékozottak legyenek a női testről, az egészség támogatásról és a kapcsolódó kérdésekről. Ez azt jelenti, hogy figyelembe veszik a nők szempontjait, a tudományos tényeket, az egyenlő hozzáférés kérdését, a női reproduktív és szexuális egészséget és jogokat, a nők elleni erőszakot, valamint a nők társadalmi és gazdasági jogait és helyzetét.

Emellett pedig, mindenekelőtt teret és hozzáférést kell adni a nőknek arra, hogy aktívan részt vegyenek a döntéshozatalban, és hogy hangjukat megfelelően hallassák a társadalomban. Csak így érhetjük el a valódi egyenlőséget és igazságosságot. A nők jogi- és társadalmi egyenlőségének elérése érdekében fontos a tudatosság növelése és az előítéletek leküzdése a társadalom minden szintjén. Ez a folyamat elsősorban az oktatáson, párbeszéden és döntéseken keresztül valósítható meg mind az intézményi, mind az egyéni és közösségi szinten.

A "My Body, My Rights" megragadja a lehetőséget, hogy emlékeztesse a világ vezetőit a szexuális és reproduktív jogok tiszteletben tartásával, védelmével és teljesítésével kapcsolatos kötelezettségeikre. Ez nem csak egy szlogen, hanem egy alapvető elv, amelyet minden társadalomnak tiszteletben kell tartania és meg kell védenie. Legalábbis egy ideális világban így kellene, hogy legyen.

Szerzőnk, Ignácz Judit a Közép Európai Egyetem (CEU) Közpolitika szakán szerezte mesterdiplomáját. Szakmai tapasztalatot nonformális oktatási projektek, workshopok kidolgozása és vezetése, pályázatírás, közpolitikai elemzések, kutatások, emberi jogi monitorozás és érdekérvényesítés területén szerzett hazai és nemzetközi szinten. Judit rendszeresen publikál, tart előadásokat és képzéseket privilégiumok, feminizmus, emberi jogok és rasszizmus elleni reziliencia témakörében. Társalapítója az Ame Panzh (‘Mi Öten’) nevű roma aktivista csoportnak, amely 2020-ban egyedülálló online beszélgetés sorozatot indított, 2023-ban pedig megjelentette Ame Panzh - Az Ébresztőkönyv című könyvét.