Az élet újrakezdhető - Orsolya nyaktól lefelé teljesen lebénult, ma coachként és előadóként segít másoknak
Nem túlzás azt állítani, hogy Temesvári Orsolya az egyik leginspirálóbb és legkitartóbb személyiségek közé tartozik, aki képes volt újraépíteni az életét. Jogi, majd pénzügyi pályán indult, szépen ívelt felfelé a karrierje, de egy sorsfordító baleset mindent megváltoztatott. Orsi nyaktól lefelé teljesen lebénult, az orvosok azt mondták, hogy talán többé nem fog felébredni. Ehhez képest ma már coachként és előadóként segít másokat abban, hogy még a legnehezebb helyzeteken is képesek legyenek felülemelkedni. Története mindannyiunknak erőt adhat.
Miért éppen a jog?
Az igazság az, hogy gyerekkoromtól kezdve sok minden érdekelt. Sokáig irodalom és történelem tanár szerettem volna lenni, ezek a területek nagyon közel álltak hozzám, és úgy éreztem, hogy a tudás átadása lehet majd az én hivatásom. Később már újságíróként láttam magam a jövőben, és lelkesen álmodoztam arról, hogy milyen lesz, ha majd cikkeket írhatok, ugyanis írni is nagyon szeretek. Végül a szüleim tanácsára a jogi pálya mellett döntöttem, 2015-ben diplomáztam az ELTE jogi karán.
Végigcsináltad a jogot, és máris váltottál.
Őszintén szólva sosem éreztem úgy, hogy ez az én világom, évekig nehezen találtam a helyemet az egyetemen. Végül negyedéves koromban megszerettem a pénzügyi jogot, főleg az adózást és a nemzetközi pénzügyeket. Imádtam a logikáját és azt a struktúrát, amit a jogi szabályozás adott, ráadásul egy inspiráló oktatóm is volt, aki nagyon elhivatottan adta át nekünk ezt az értékes tudást.
Mire elérkezett a szakdolgozat ideje, már tudtam, hogy az adózással szeretnék foglalkozni, és így indultam el a pénzügyi pályán. A diploma megszerzése után egy nemzetközi könyvvizsgáló és adótanácsadó cégnél helyezkedtem el. Izgatottan vágtam bele a munkába, miközben rengeteget tanultam - szakmailag és emberileg egyaránt.
Jobban nem is alakulhatott volna a karriered, majd egy tragikus baleset mindent megváltoztatott. Mit történt pontosan?
Ez egy szokványos estének indult, futni mentem a Margit-szigetre, majd hazafelé tartottam, amikor leléptem a zebrára, és elütött egy autó. Az ütközés következtében súlyosan megsérültem, eltört az egyik nyakcsigolyám, és megsérült a gerincvelőm is, ami azonnali bénulást okozott nyaktól lefelé. Az első hónapok az intenzív osztályon teltek, az életem szó szerint egy hajszálon függött. Másfél hónapig lélegeztetőgépen voltam, és a kórházban töltött idő alatt egy új világ nyílt meg előttem, ahol már nem a karrierem, hanem az életem volt a tét.
Ez felfoghatatlan. Hogyan sikerült feldolgoznod ezt a traumát, és mi adott erőt a folytatáshoz?
Nem volt könnyű, sőt, azt hiszem, egy ilyen helyzetet soha nem is lehet úgy igazán feldolgozni, sem pedig elfogadni. Az első év a fizikai rehabilitációról szólt, majd ezután következett a legnehezebb rész, az érzelmi feldolgozás. Eleinte teljesen elveszettnek éreztem magam, olyan volt, mintha a régi életem egy pillanat alatt semmivé foszlott volna, és helyette valami teljesen másba kellett belevágnom, amit nem én választottam.
Nagy kihívás volt, hogy megtanuljak együtt élni az új állapotommal, meg kellett értenem, hogy soha többé nem fogok járni, vagy akár csak egy pohár vizet egyedül, segítség nélkül meginni. Ugyanakkor azt is felismertem, hogy ez az állapot visszafordíthatatlan, és ezzel együtt választ kellett keresnem a kérdésre: hogyan lehet ebben az élethelyzetben értelmet adni a mindennapoknak?
Hogyan lehetséges?
Újraépítettem az életemet. Az első lépés a blogírás volt. Elkezdtem leírni mindazt, amit éreztem, amit átéltem, ez egyfajta terápia volt számomra. Rövidesen már mások is olvasták a történeteimet, és erőt merítettek belőlük, ez pedig elég volt ahhoz, hogy folytassam az írást, és a saját veszteségem helyett inkább arra fókuszáljak, hogy másoknak is segítsek. Ahogy nőtt az olvasottságom, jöttek az interjúk, tévéműsorok, és lassan kikristályosodott előttem egy új karrierút.
Ekkor találkoztam a reziliencia fogalmával, ami az emberek azon képessége, hogy képesek újra talpra állni egy nehéz helyzet után, sőt, akár lehetőségeket is tudnak teremteni életük kihívásaiból. Rengeteg szakmai és önsegítő könyvet olvastam, részt vettem különböző tréningeken, majd elvégeztem egy coach képzést is. Ma már hivatalosan is segítek másoknak, hogy megtalálják a belső erejüket. Vagyis az én életem akkor nyert új értelmet a baleset után, amikor rájöttem, valóban segíthetek másoknak.
Már nemcsak coach vagy, hanem előadó is, számos rendezvényen szerepelsz. Hogyan éled meg ezt az új szerepkört?
Az előadások rendkívül inspirálók számomra. Fantasztikus látni, ahogy az emberek megnyílnak, és elkezdenek dolgozni a saját fejlődésükön. A legnagyobb öröm számomra, amikor látom, hogy valaki, aki talán a legmélyebb pontján van az életének, képes felállni, és újraépíteni önmagát.
„A kerekesszékemet nem börtönnek, hanem a szárnyaimnak látom” - Ivanova Daniela kerekesszékkel élő szerkesztőnk története
Úgy tűnik, végül tanár és újságíró is lettél, hiszen egyszerre tanítasz sokakat, miközben írsz a saját tapasztalataidról.
Ez tetszik, és tudod mi a legérdekesebb? Ma sokkal önazonosabbnak érzem a munkám, mint a baleset előtt. Az életem teljesen megváltozott, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne érték. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy az élet mindig tartogat lehetőségeket, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy minden összeomlott. Az elfogadás nem jön egyik napról a másikra, és talán soha nem is lesz teljes, ezért a legfontosabb, hogy ne adjuk fel, és találjuk meg azt, ami boldoggá tesz.
Azt tanácsolnám mindenkinek, aki nehézségekkel küzd, hogy merjen segítséget kérni, merjen változtatni, és ne féljen újraindítani az életét, ha szükséges, mert az élet újrakezdhető.