A kézművesség összeegyeztethető a tech fejlődésével? – Tar Luca keramikussal beszélgettünk

A tavaszi GLAMOUR Book a technológia jegyében készült - a te életedben hogyan jelenik meg a tech? Nyitott vagy inkább elzárkozól a technológiai újítások (AI, Chat GPT) elől?

Alapjáraton nyitottnak érzem magam a technológiai újítások felé, még próbálgatom, hogy milyen lehetőségeket tud nyújtani keramikus munkásságomban az AI vagy a Chat GPT, azt be kell vallanom, hogy kértem már a Chat GPT segítségét poszt íráshoz, mert azt ilyen mumusomnak élem meg, és ha nem is egészben használtam az ajánlását, kiindulási pontnak tökéletes tud lenni és onnan már jönnek a jó ötletek.

A tech abban a mókás aspektusában jelenik meg szinte minden nap az életemben, hogy a hangvezérlés a legnagyobb barátom. Mivel agyagozás közben a kezeim koszosak, vizesek (meg amúgy is állandóan tele vannak), amit egy üzenet vagy egy Google keresés miatt nem akarok megmosni, így az üzeneteimet csak felmondom a telefonomnak, ami írássá alakítja.

A másik megjelenése a webshop fejlesztése és karbantartásánál van, de az kevésbé mókás, inkább sok fejtörés (jelen pillanatban is épp fejlesztés alatt van a webshopom).

Keramikus munkásságod inkább mondható analógnak, egy olyan képzőművészetnek, amelyet már több ezer éve is műveltek. A saját tervezéseidbe hogyan viszed bele a technológiát? Van előre megtervezed mit fogsz alkotni mondjuk 3D tervezővel, vagy hagyod hogy az anyag és a pillanat irányítson?

Szeretek azokkal a technikákkal dolgozni, amik biztosan több ezer éve velünk vannak, mint például a marokedény alapok vagy a hurka technika. Ez az alapja a lámpáimnak, ami az előbb említett technikákhoz képest egy egészen modern ágazata a kerámiázásnak.

Ezeknél a tárgyaknál nem szoktam megtervezni előre pontosan, hogyan nézzen ki, csak a fejemben van egy elképzelés, amit hagyok, hogy a folyamat és az adott anyag alakítson.

Sokszor út közben vagy egy elfoglalt pillanatban jut eszembe egy új ötlet, így a telefonomban a jegyzeteim között van pár gyors firkantás és pár kommentár hozzá, hogy milyen tárgyat szeretnék majd elkészíteni a jövőben.

Mesélj egy kicsit a Studio LUNO alapításáról! Mi a közös bennetek a két másik keramikussal? Hogyan inspiráljátok egymás munkásságát?

Rékával és Eszterrel együtt kezdtük el az OKJ-s kerámiaműves képzést, ahol felmerült, hogy egyikünknek sincs műhelye, ahol szabadon bármikor tudjon alkotni. Kezdetben az volt a cél, hogy olyan helyet alakítsunk ki, amit mi tudunk használni, de hosszútávú célunk volt, hogy ezt másokkal is meg tudjuk majd osztani.

Így indultak el a szabad óráink, majd a workshopjaink, amin keresztül rengeteg emberrel meg tudtuk osztani, hogy mennyire jó is a kerámiázás. A legutolsó költözésünkkel, pedig sikerült egy olyan helyre szert tettünk, ahol más keramikusoknak is tudunk helyet biztosítani, így jelent pillanatban heten dolgozunk a stúdióban, ami így egy nagyon jó művész közeggé alakult.

Azt, hogy hogyan inspiráljuk egymást nehéz megfogalmazni, mert kicsit mindenben. Mindannyian másban vagyunk jók és mások a gyengeségeink, de az elmúlt négy év azt mutatja, hogy ezek segítenek minket az együtt dolgozásban, meg persze a barátságunkban is.

Az utóbbi években, talán pont a pandémia alatti lezárások kapcsán, egyre népszerűbbé váltak a különböző kézműves tevékenységek, így a kerámia is. Mit gondolsz, mindenkiből lehet keramikus? A tökéletes vizuális világra törekvő életünkben helyet kaphatnak a hobbi keramikusok picit félrecsúszott, csúnyácska tárgyai is? Milyen hatással van ránk, ha az otthonunkban kézzel készült tárgyakat kezdünk gyűjteni?

Szerintem nagyon szuper dolog, hogy ennyi emberhez eljutott az agyagozás, és hogy ennyi ember kezdet el valamilyen kézműves dologgal foglalkozni az elmúlt időben. Véleményem szerint ahhoz, hogy szépet tudj alkotni nem szükséges ,,papír”, viszont keramikusként ismernie kell az embernek, hogy milyen anyagokat használhat egy mázhoz vagy egy tárgy elkészítéséhez. Így én mindenkit arra buzdítok, ha kerámiával szeretne foglalkozni, hogy ezeknek járjon utána, mert amúgy szuper izgis is!

Nekem itthon rengeteg kerámiám, üvegem és printem van, így magamból kiindulva erre azt tudom válaszolni, hogy én imádtam ezeket felderíteni. Nagyon szeretek új alkotókkal megismerkedni és az ő kínálatukból kiválasztani, hogy melyiket hozzam haza magammal és aztán ha itthon ránézek ezekre a tárgyakra akkor mindegyikről tudom, hogy hol és mikor vettem. Szóval szerintem mindenki büszke lehet magára, aki veszi a fáradtságot és megkeresi a számára tökéletes kézműves tárgyat, ahelyett hogy a boltok polcairól leveszi a tálcán kínált terméket.

Te milyen formákból, környezetből inspirálódsz?

Az egyetemi óráimon amikor elkalandozok, akkor random formákat kezdek rajzolgatni a füzetembe, ezeket utána sokszor tárgyakká vagy kis lényekké alakítom. Most pont egy ilyen kis lény trión dolgozom.

A textúrák és az érintés, a tapintás szokott még inspirálni, ha meg fogok valamit, amit aminek nagyon izgalmas a felülete, azt szeretem a munkáimon is később megjeleníteni.

A Bookazine divatanyagában te vagy az egyik modell - a művészeted mellett nagy hangsúlyt fektetsz az öltözködésben az önkifejezésre? Megválogatod milyen tervezőktől, vagy boltokból vásárolsz?

Szeretek öltözködni, de ruhákat nézegetni még inkább, nagyon szeretem a divat márkák tartalmait nézni, még abban az esetben is, ha egyáltalán nem az én stílusom.

Igyekszem a fast fashion üzleteket minél inkább háttérbe szorítani, és amit tudok magyar tervezőktől megvenni, illetve a second-hand piacon körbenézni.

Van kedvenc magyar márkád, márkáid?

Ruhák terén a Magnesium Wear márkát nagyon kedvelem, illetve a Bebi Loungwear visszatérését is várom. A Kortárs Ékszer Studio és Diakreal ékszerei is csodásak.