Lassan ott tartunk, hogy muszáj tudatos jelenlétet gyakorolni, hogy ne nevelődjön ki egy ADHD-s generáció, ami felé egyre gyorsabban haladunk - beszélgetés Szalai Balázs mindfulness oktatóval
A számítógépünkbe talán bejuthat egy vírus, a Facebook-profilunkat feltörheti, ahogy a számlánkhoz is ezer út vezet a csalók számára. De mi a helyzet a hitünkkel, a világlátásunkkal és a saját belső stabilitásunkkal? Vajon tépázza vagy táplálja a technológia?
Jon kabat Zinn, a mindfulness-alapú stresszcsökkentés megalapítója szerint a stressz az emberi élet és állapot velejárója. Ez azonban nem jelenti azt, hogy „az életünkben megjelenő hatalmas erők áldozataivá kellene válnunk. Megtanulhatjuk megérteni őket, megtanulhatunk dolgozni velük, értelmet találni bennük, kritikus döntéseket hozni, és azt is elsajátíthatjuk, hogyan használjuk az energiáikat arra, hogy erőben, bölcsességben és együttérzésben növekedjünk.”
Biohacking a léleknek: A hála ereje a szorongást is segít leküzdeni
A világlátás segíthet
„Minden meditációs gyakorlat lényege abban rejlik, hogy hajlandók vagyunk magunkhoz ölelni azt, ami van, és azzal dolgozunk” - olvasható Bárhová mész, ott vagy című könyvében. Ezek a nagy erők Szalai Balázs mindfulness oktató és coach szerint pedig olyan elemi dolgok, melyektől természetünknél fogva félünk, míg a spiritualitás - korszaktól függően - mindig is az ezekkel kapcsolatos kérdésekre adott választ.
A 2500 éves buddhizmus például ugyanúgy képes volt gyökeret verni a középkori Japánban, mint ahogy tökéletesen illeszkedik a modern világhoz és annak kérdéseihez is. De a szakember szerint bármilyen – nem csak spirituális – világlátás segíthet, ami konzisztens, amire támaszkodhatunk, ami végiggondolt és a saját keretein belül logikus narratíva.
Félünk, tehát hinni akarunk
Úgy tűnhet, hogy a korszakok váltakozásával folyamatosan változik a rettegésünk tárgya is. A gazdasági világválság egzisztenciálisan rengette meg a világunkat, a Covid-éra epicentrumában szinte már mindegy volt, van-e pénzünk vagy sem, csak éljük túl ezt az egészet, míg az AI a pótolhatóságunkat pedzegeti. Olyan, mintha mindig más miatt szoronganánk, de Szalai Balázs szerint alapvető emberi félelmek jelennek meg, csak mindig más köntösben.
„Olyan sok dologtól nem fél az ember, azoktól viszont nagyon. A félelmek gyökere alapvetően egy, a spiritualitás pedig minden korban ezeket az alapvető félelmeket célozta meg, és javasolt rájuk megoldást.”
Meditációs párnával a mesterséges intelligencia ellen?
Felmerül a kérdés, hogyan segíthet a légzésfigyelés vagy a meditációs párnán való csendes üldögélés, amikor odakint a világban egyik napról a másikra bekopog a ChatGPT, és iparágak helyzete válik bizonytalanná. Szalai Balázs szerint fontos különválasztani a konkrét ügyet és a rá adott, saját belső reakciót.
„Az ügyön nem feltétlenül fogsz tudni dolgozni, de a reakciódon igen. Ez persze nem jelenti azt, hogy fatalista módon kell hozzá állnod mindenhez - amit meg tudsz tenni, azt tedd meg ezután is. De közben ott van a belső rész, a reakció, és ezzel érdemes, és lehet is kezdeni valamit. Több erőforrásunk marad, tisztábban látjuk a dolgokat, észrevesszük a nagyobb képet.
Ha magunkban rendet teszünk, az az eredeti probléma megoldásában is segít.
Afelett lehet befolyásunk, ami bennünk történik érzelmileg. Valójában ez a része okozza a szorongást, és nem csak az ügy önmagában” - magyarázza a szakember, majd hozzáteszi, hogy a globális felmelegedés ügye sem mediációval lesz megoldva. De ha több ember meditálna, az visszahatna az eredeti problémára, mert nem csak abban a tudatállapotban léteznénk, amiben kizárólag a saját problémáink kötnek le minket, hanem amiben másokra is gondolunk.
„Egyszerre érződik az elidegenedés, az elmagányosodás, de sokan vannak olyanok is, akik az ellentétes úton járnak. Aki vegán életmódot folytat és papírszívószálat kér, amögött nem csak a saját magamra való gondolkodás húzódik meg. Olyan változás is érzékelhető, ami nem csak rólam szól, hanem rólunk, közösségi szinten.
Persze fontos kiindulópont, hogy mi magunk hogyan vagyunk, mennyire tisztán gondolkodunk, mennyi plusz erőforrásunk van. Vagyunk-e annyira jól, hogy ha bemegyünk egy üzletbe, akkor nem mi leszünk a kétszázötvenedik fáradt és frusztrált vásárló, hanem úgy döntünk, lesz pár kedves szavunk az eladóhoz. Ez is a saját erőforrásainktól függ, ami fejleszthető, méghozzá általunk” - szögezi le a mindfulness oktató.
Az elveszett jelenlét nyomában
De hogyan lehet visszaépíteni az atomizált figyelmünket egy olyan korszakban, amiben minden pittyeg, rezeg, és figyelmeztet, mielőtt lemaradunk valamiről, és amiben különben is kellemesebb rövid videóknak átadni magunkat, mint jógázni vagy meditálni.
Az agyunk nem alkalmas annyi információ befogadására, mint amennyit kapunk.
„Ezeket a dopamin-csapdákat úgy alakítják és fejlesztik a tech-cégek, hogy minél inkább magukhoz láncoljanak, és ennek pont a Tiktok az egyik zászlóshajója. Akinek telefonja van, gyakorlatilag fél lépésre van attól, hogy junkie legyen. Nem olyan káros az egészségre, mint a drog, de pont úgy működik, mint bármelyik függőség” - figyelmeztet a szakember.
Szalai Balázs hozzáteszi, hogy az evolúció nem készített fel minket ilyen mennyiségű információ befogadására és feldolgozására, és ennyi idő alatt nem is tudtuk kialakítani, hogy alkalmasak legyünk rá. „Lassan ott tartunk, hogy muszáj tudatos jelenlétet gyakorolni, hogy ne nevelődjön ki egy ADHD-s generáció, ami felé egyre gyorsabban haladunk.”
Buddha a zsebünkben van?
Amennyit szorongunk a technológia miatt, legalább olyan sok lehetőséget is kaptunk tőle. Az internet korában három-négy kattintásra vagyunk olyan spirituális tanításoktól és technikáktól, melyek évszázadokig csak kevesek számára voltak elérhetőek, és ma már az sem idegen, hogy nagy lámák online tartanak előadást. A Kagyu Monlam, az egyik legfontosabb nemzetközi imafesztivál például évek óta követhető a Facebookon vagy a YouTube-on, ha valakinek épp nincs ideje vagy lehetősége Indiába utazni.
Arra a kérdésre pedig, mégis mi történik a hittel és a spiritualitásba vetett bizalommal a deepfake és az AI korában, a szakember abszolút bizakodóan fogalmaz. Szerinte jó úton haladunk, hogy kialakuljon bennünk egyfajta nagyon is szükséges bizalmatlanság és kritikus gondolkodás, ha mondjuk legközelebb meglátunk a pápáról egy fehér pufidzsekiben készült képet, amit egyébként a Midjourney nevű mesterséges intelligencia készített.
Érdekesség, hogy tavaly márciusban, amikor a felvételek bejárták a világsajtót, a Midjourney még nem volt különösebben ügyes kézalkotásban, így erről beazonosítható volt, aki kicsit is utána olvasott a témának. Mert a bizonyos mértékű kritikus gondolkodás még akkor is esszenciális, amikor úgy döntünk, egy felsőbb erőt teszünk meg az életünk könyvjelzőjének.
Ahogy Jon kabat Zinn írja, a „bizalom az abba vetett bizonyosság és meggyőződés érzése, hogy a dolgok a rendet és a teljességet megtestesítő, megbízható kereteken belül bontakozhatnak ki.Talán nem mindig értjük, mi történik velünk vagy másokkal, s hogy mi zajlik egy adott helyzetben, de ha megbízunk magunkban vagy valaki másban, vagy bizalmunkat egy folyamatba vagy eszménybe vetjük, szilárd stabilizáló elemre lelhetünk, mely biztonsággal, egyensúllyal és a bizalom iránti nyitottsággal párosul.
Ha ez nem a naivitáson alapul, akkor ösztönösen irányít és megóv bennünket a rossztól és az önpusztítástól.