Magyarországon a szexualitás témáját övező tabu és szégyen átitatja a társadalmat
Bár azt gondolhatnánk, a 21. században teljesen normális szexualitásról beszélni, a gyakorlat mégis mást mutat: Magyarországon ugyanis még mindig tabu a szexről való kommunikáció. Vajon miért? Milyen hatással van a(z el)hallgatás a szexuális életünkre, a párkapcsolatainkra és az önképünkre? A kis, magyar szex-körkép felvázolásában Kékes Réka szomatikus szexológus volt a segítségünkre.
Bár az Opinio idei kutatása szerint a magyarok olyannyira elengedhetetlennek tartják a szexuális kompatibilitást a párkapcsolatokban, hogy az még a magas társadalmi státuszon és a jó anyagi helyzeten is túltesz, Kékes Réka szakértő szerint a szexről való kommunikáció még mindig a szekrényben kushad. Hiába botlunk bele a szexbe Netflix-sorozatok tömegében (gondoljunk csak a Bridgertonra), vagy ömlenek ránk a róla szóló dalok a Spotify-on, még mindig jelentős azoknak a számára, akiknek tabu a szexről való kommunikáció. Mi lehet ennek az oka és hogyan befolyásolja ez a struccpolitika a szexuális elégedettségünket és a párkapcsolati dinamikákat?
A tabu neve: szex
„Heti szinten kapok olyan, segélykérő e-maileket, amelyben az illető nem írja le a teljes nevét, esetleg álnevet használ (a szigorú titoktartási kötelezettségem ellenére), mert nem tudja felvállalni a szexről szóló kommunikációt” – válaszolja Kékes Réka szomatikus szexológus arra a kérdésre, vajon mennyire számít 2024-ben tabunak itthon a szexről való kommunikáció.
Bár Réka már az elején aláhúzza: csak a társadalom szűk keresztmetszetével találkozik a munkája során (azokkal, akiket egyébként is érdekel a téma és fejlődni szeretnének, valamint azokkal, akik egy adott probléma miatt keresik fel), bizonyos konzekvenciák ebből is levonhatók. Például az, hogy a mai napig nehezen beszélünk a szexuális életünkről.
Réka szerint a miértek megértésében nem kell messzire menni: „a szexualitás témáját övező tabu és szégyen ugyanis átitatja a társadalmat.” Ez egyrészt a katolikus vallás kultúrára gyakorolt hatásával magyarázható: noha mostanra többen csak a megkeresztelkedésig jutnak, a vallás nemi életre vonatkozó, szigorú tanai mégis szégyenérzetet keltenek bennünk, ha szóba kerül a szex. Másrészt az olyan, öntudatlanul magunkkal cipelt minták is befolyásolhatnak minket ezügyben, mint például, ha a szüleink soha nem váltottak előttünk szenvedélyes csókot (amely a szexualitás legminimálisabb foka), vagy esetleg nem láttuk őket teljes valójukban, meztelenül, mert magukra zárták a fürdőszoba ajtaját. Magyarán: ha nincs saját, felhasználható, „első nagy” emlékünk az intimitás mibenlétéről.
Réka szerint ugyanezeknek az okoknak „köszönhető”, hogy csak ritkán kérünk segítséget, ha problémát észlelünk az ágyban. Ez óriási ellentmondás ahhoz képest, hogy tapasztalata szerint az emberek leggyakrabban úgy különböztetik meg a szimpla barátságokat a párkapcsolattól, hogy utóbbinak alap feltétele a szex. A jó szex pedig sokak számára egyenlő a jó párkapcsolattal.
„Tévesen azt sugallhatják, hogy a szex mindenek feletti és csak akkor működhet a kapcsolat, ha van kémia" - így látja a szexterapeuta a Bridgerton intim jeleneteit
