„Csak még egy kör, és nyerni fogok” – Szakértő mondja el, kiből lesz szerencsejáték-függő
A szerencsejáték-függőség nem válogat: a modern kaszinók világa, az online fogadások könnyű elérhetősége és az izgalom ígérete egyre több embert sodor magával. De mi rejlik a veszélyes spirál mögött? Miért érezzük azt, hogy nem tudunk leállni? És ami még fontosabb: hogyan lehet ebből a csapdából szabadulni? A kérdések megválaszolásában Dr. Marjai Kamilla, a Semmelweis Egyetem adjunktusa, addiktológiai konzultáns volt a segítségünkre.
„Leginkább arra láttam példát, hogy önmagukat becsületes átlagembernek tartó játékfüggők morális válságba kerülnek és az önazonosság felmondja a szolgálatot. Ez jelenthet olyan fordulópontot, ami a változást elindítja,”– válaszolja Dr. Marjai Kamilla arra a kérdésre, van-e a tarsolyában olyan sikertörténet, amelyet szívesen osztana meg az olvasókkal. A szakértő válaszából baljós kép rajzolódik ki, hiszen azonnal megértjük: a függőség jellemzően nem válogat, egy ártatlannak induló hobbiból pedig bárki életében gyorsan válhat olyan szintű, kényszeres viselkedés, amely tönkre teheti. Nemcsak anyagilag, hanem a személyes kapcsolatait, és az önértékelését is.
Kiből lesz a cserebogár?
Az elmúlt években egyre-másra látnak napvilágot különböző tematikájú cikkek azzal kapcsolatban, miszerint „ezernyi függő országa vagyunk”. Bár ez a mondat költői túlzásnak tűnhet, a számok nem hazudnak: a Szerencsejáték Zrt. 2019-es felmérése szerint nagyjából 300 ezer szerencsejáték-függő lehet Magyarországon.
A probléma azóta is ugyanolyan kardinális, sőt. Egy másik, idén szeptemberben, 18-30 évesek körében végzett magyar kutatás szerint e korosztályban kimondottan magas az online szerencsejáték ismertsége és használata. A megkérdezettek 40%-a rendszeresen játszik online szerencsejátékokkal, a játékosok 60%-a valamilyen mértékben kockázati zónában lévőnek számít, harmaduk pedig problémás játékos, azaz minden tizedik 18–30 éves fiatal szerencsejáték-függő.
A meg nem értett addikció, ami épp annyira alattomos és veszélyes, mint a drog, vagy az alkohol: a társfüggőség
Bár Dr. Marjai Kamilla szerint nehéz megragadni egy konkrét, jól körülhatárolható típust azügyben, jellemzően kiből lesz szerencsejáték-függő, nem véletlen, hogy a fiatalok és az idősek érintettek kifejezetten a problémában. „Mindkettő egy érzékeny időszak, hiszen ilyenkor jelentősen átalakulnak a feladatok és a szerepek. A szubjektíven megélt ürességet pedig gyakran a játék tölti ki” – magyarázza a szakértő.
Ami a nemi megoszlást illeti, a férfiak jellemzően veszélyeztetettebbek, mint a nők. (Ennek ellenére az érintettség az utóbbi időben a nők körében is emelkedik.) „A férfiak általában korábban kezdenek el játszani és lassabb lefutású náluk a betegség. A nők későbbi életkorban találnak rá a játékra, de rövidebb idő alatt válik súlyossá náluk a probléma.”
A szakértő egyúttal hozzáteszi: ami a személyiségjegyeket illeti, a játékfüggők csoportját nagyrészt az élmény- és újdonságkereső játékosok alkotják. Olyan emberek, akiket deklaráltan vonz az izgalom és a verseny. Azok viszont, akik nehezen kezelik a konfliktusokat (jellemzően kerülik azt, vagy menekülnek előle), sokkal inkább a felejtés és a rejtőzködés eszközeként használják a játékot, semmint, hogy újabb adrenalinfröccsöt kapjanak. Akárhogy is: a játék egyfajta megküzdési mechanizmus.
Mit érzel, amikor nyersz?
Bár külső szemlélőként nehezen értjük meg, mi zajlik egy szerencsejáték-függő fejében, Dr. Marjai Kamilla szerint létezik egy tipikusnak mondható forgatókönyv, amely minden játékfüggő sajátja. „A nyereség euforikus szakaszát a veszteséggel járó meglepettség időszaka váltja fel. A játékos ezt kétségbeesésében ellensúlyozni próbálja, és ehhez egyre etikátlanabb eszközöket választ. A reménytelenség szakaszában viszont már minden illúzió kimerül.”
A szakértő szerint egy játékfüggőre ugyanúgy érvényes a kontrollvesztés, a mértéktelenség és a funkcióromlás, mint egy drogfüggőre. (Ugyanitt csendben tesszük hozzá, hogy a függőségek között nagyon is van átjárás, hiszen gyakran előfordul, hogy egy játékfüggőnek az alkohollal és a droggal is ugyanolyan problémája van.)
Ugyanakkor nemcsak a belső iránytű elgörbülése jelent rizikófaktort ezeknek az embereknek a pszichéjében. A már említett kutatás szerint a problémás játékosok jellemzően aktívabb társasági életet élnek ugyan, kapcsolataik felszínesebbek: harmaduk gyakran úgy érzi, hogy a kiterjedt baráti körük ellenére is magányosak. A magány miatt kevésbé érzik a családjuk, környezetük támogatását, emiatt pedig könnyen problémás játékossá válhatnak.
Út a fényre
Akárcsak a többi „testvérfüggőségnél”, úgy a szerencsejáték-függőségnél is az a legkardinálisabb kérdés, hogy a függő képes-e beismerni, hogy baj van. A szakértő szerint nagy általánosságban az a jellemző, hogy eleinte inkább a környezetében élők tapasztalják meg a játékos cselekedeteinek hátulütőit, az érintett jellemzően csak jóval később – hosszas tagadás után – jut a belátásra.
„Ez egy énvédő mechanizmus, ami segít távol tartani az elviselhetetlennek tűnő érzéseket, állapotokat, a szorongást. Egy játékfüggő esetében azonban ez a páncél egy idő után lehull: az adósságok felhalmozása és a konfliktusok sokasodása miatt kénytelen szembesülni a realitással.
Az érintettek gyakran beszámolnak egy tetten érhető mélypontról. Egy olyan történésről, amely egyértelművé teszi, hogy a helyzet tarthatatlan, valamin muszáj változtatni. Többnyire ez hozza magával a belátást,” – magyarázza a szakértő.
Miután a játékfüggő eljutott odáig, hogy képes beismerni magának, hogy baj van, Dr. Marjai Kamilla szerint az úgynevezett Minnesota-modell a legkézenfekvőbb felépülési alternatíva számára. „Ez a modell a saját felépülési élménnyel rendelkező segítők tapasztalatát és a hivatásos szakemberek szaktudását egyaránt kamatoztatja.”
A Minnesota-modell terápiás programja bentlakásos formában valósul meg: hazánkban többek között a Szigetvári Kórházban és a budapesti Nyírő Gyula Kórházban érhető el ilyen program. „A Minnesota-modell nagy figyelmet fordít a családi működés feltárására és a hozzátartozók bevonására, valamint arra, hogy a játékfüggő pontos ismeretekkel rendelkezzen a betegségéről. Éppen ezért olvasmányok és filmek is gazdagítják a terápiát!” – vázolja fel a megoldási lehetőséget a szakértő.
A Minnesota-modell alapkövét azonban egyértelműen az önsegítő csoportok jelentik: a játékfüggőknek gyakran ajánlják, hogy látogassanak el úgynevezett GA (Gamblers Anonymus, magyarul Anonim Játékosokként fordíthatjuk, – a szerk.) gyűlésekre. A GA egy olyan közösség, melyet felépülő játékfüggők az önsegítés elve alapján tartanak fenn. A gyűlésekre az utcáról is besétálhat bárki, a felépülés motivációján kívül nincs semmilyen elvárás az újonnan érkezővel szemben.
Hozzátartozó vagyok. Mit tegyek?
Miután a játékfüggő életében egyértelműen fontos szerepe van a család-, és a közösség támogatásának, felmerül a kérdés: vajon mit tehet az érintett mikroközössége, hogy megóvja a függőt önmagától? Dr. Marjai Kamilla szerint a környezetnek nem dolga, hogy tojáshéjon lépkedve kerülje a témát. „Érdemes, sőt szükséges beszélni a függőségből adódó nehézségekről. A valódi kérdés ennek a mikéntje! Az énközlés jó eszköze lehet ennek. Ez annyit jelent, hogy ahelyett, hogy a hozzátartozó jelzőket aggasztana a szenvedélybetegre, arról beszél, hogy saját maga mit él meg a függőségből adódóan. Fontos azt is tisztázni a szenvedélybeteg felé, miben tud a hozzátartozó segíteni, és miben nem hajlandó együttműködni, illetve mik azok a helyzetek, amikre következetesen nemet mond.”
A szakértő szerint hozzátartozóként egyértelműen a következetesség lehet a kulcs az érintett „kezelésében”: érdemes olyan határokat lefektetni, amelyekhez minden körülmények között tartjuk magunkat. (Jelentős érzelmi hullámverések közepette is.)
Egy játékfüggő esetén az anyagi tényezők is kulcsfontosságúak lehetnek, ezügyben az addiktológiai konzultáns azt javasolja, zárjuk el a csapokat
, hiszen már előre bejósolható a kölcsönadott vagy támogatásként nyújtott pénz sorsa. „Sok hozzátartozó megdöbben ezektől a praktikus javaslatoktól, első hallásra könyörtelennek tartják mindezt. De könnyen belátható, hogy mindaz, ami a függőséget életben tartja, nem fogja kioltani azt! Ebben a hozzátartozói csoportok látogatása vértezheti fel a családtagokat!”
A szerencsejáték-függőség csapdájából kijutni nem könnyű, de nem is lehetetlen. A gyógyulás felé vezető úton fontos megérteni, hogy a függőség nem gyengeség, hanem egy kezelhető állapot, amely mögött gyakran megoldatlan lelki sérülések és stressz húzódnak. A legnagyobb erő abban rejlik, ha képesek vagyunk szembenézni a problémával. Az igazi nyeremény végső soron az, ha visszanyerjük önmagunkat.