Az önfejlesztés kapujában vajon a személyiségtesztek jelentik a kulcsot a tudatosabb életvitelhez? Szakértő válaszol
Kíváncsiságból vagy egy tréning résztvevőjeként gyakran találkozunk személyiségtesztekkel vagy készségeinket és képességeinket felmérő kérdőívekkel. Izgatottan, lelkesedéssel kitöltjük, majd a végeredmény olykor sokk-hatásként ér. „Ez lennék én?” Tesszük fel a kérdést magunkban, miközben csalódottságunkat próbáljuk mások előtt leplezni.
Talán soha ennyit nem foglalkoztunk az önfejlesztéssel, mint napjainkban. Felértékelődött a kompetencia, egyre gyakrabban halljuk, hogy adott munkakörhöz ilyen és olyan személyiségtípus a legalkalmasabb.
Egyesek számára nem okoz nehézséget a követelményeknek való megfelelés, másoknak viszont sokszor küzdelmes a vágyott pozíció elérése és az ahhoz szükséges készségek, képességek elsajátítása. Utóbbi csoportba tartozók számára trénerként csak egy tanácsot szoktam adni: a lehetetlen nem létezik és a reális célok kitartással elérhetőek.
Az irreális célok fölénye
Az önfejlesztés kapujában a személyiségtesztek jelentik a kulcsot egy tudatosabb egyéniség formálásához. Ezek a kérdéssorok alkalmasak arra, hogy kívülállóként tekintsünk önmagukra és ezáltal megkérdőjelezzük a kitűzött és reálisnak vélt célokat. Ha egy teszt eredményében egy vagy több negatív tulajdonságot látunk viszont magunkról, szinte azonnal elutasítással reagálunk és vitatjuk a kérdőív helyességét, hitelességét.
Nemcsak anyagilag, de mentálisan is probléma lehet, ha egy nő a családja miatt feladja a karrierjét
Holott a kapott értékelést nem félreérteni kellene indulatból, hanem megérteni türelemből. Ez a momentum a tudatosság első lépése, amely az irreális céloktól való eltávolodást teszi lehetővé. Egy teszt alapvetően nyitottságot és kíváncsiságot vár el a kitöltőjétől. A kialakuló eredmény gondolatébresztőként kell, hogy hasson ránk, segítségként kell, hogy érvényesüljön, főleg, ha egy vágyott személyiségtípust kívánunk elérni az önfejlesztés során.
A tudatosság következő fontos mozzanata annak szem előtt tartása, hogy a személyiségformálás egyéni, sokrétű, időigényes és folyamatos munkát igényel. Énképünk alakítása nem azt jelenti, hogy alaptermészetünktől el kell határolódnunk, hanem azt, hogy kibővítjük a lehetőségeinket és erősítjük azokat a tulajdonságokat, kompetenciákat, amelyek a vágyott személyiség domináns építőkövei.
Munkahelyi környezetünkben kifejezetten arra van szükségünk, hogy mások természetéhez alkalmazkodni tudjunk, velük harmonikus kapcsolatot tudjunk fenntartani, mert hatékony együttműködésben és támogató légkörben sokkal kellemesebben tudnak eltelni a dolgos hétköznapok.
Két teszt és a fokozatos fejlődés
A munkahelyi közösségben két teszt kitöltése lehet nagy segítség: az MBTI személyiségtípusokat és a Belbin-féle csoportszerepeket vizsgáló kérdőív. Míg előbbi alapvetően az egyéni tulajdonságok és másokkal való interakciók megértésében nyújt támogatást pszichológiai háttérkutatás eredményeként, addig utóbbi a csapatdinamikára és a szerepvállalásra nyit rálátást empirikus elemzési tapasztalatok alapján.
A két kompetencia-vizsgálat olyan folyamatok fejlesztésében tud kiindulópontként szolgálni, mint az emberek közötti kommunikáció vagy éppen a teljesítmény- és az együttműködés-optimalizálás. Az önfejlesztés mindig időszerű, azonban nem szabad túlzásba vinni. Éppen ezért törekedni kell a fejlődés leghatékonyabb módszerének betartására, ami nem más, mint a fokozatosság.
A férfiaknak is van helyük az óvodapedagógusok között, sőt!
A két teszt kitöltését érdemes akkor időzíteni, amikor egy pozitív (például egy új munkakör vállalása) vagy egy negatív (például gyarapodó konfliktusok és azok nehezedő kezelése) esemény következik be, hiszen a komfort zóna határának feszegetését éljük meg ekkor. Számos impulzus érkezik felénk, ezért a tulajdonságok és viszonyulások sokkal jobban ki vannak téve különféle hatásoknak.
Ilyenkor a teszteredmények meg fogják mutatni, hogy melyek azok a jellemzők, amelyek dominálnak és mi mérlegelhetjük, hogy ez mennyire jó vagy éppen kellemetlen számunkra. Az erős és gyenge jellemzőinkről keletkező tükörképet ekkor lehet szembeállítani a vágyott személyiségtípus körülírásával, majd döntést hozni arról, hogy miként kívánunk egy új tanulási folyamatba belevágni.
Maga a tanulás hosszú, türelmet és kitartást kívánó feladatok sokaságát jelenti.
A személyiségformálás során sorozatosan kell döntéseket hozni majd hangsúlyos személyiségjegyek tompításáról és kevésbé fejlett kompetenciák erősítéséről. Ezek kezdetben nehéz elhatározások lesznek, sok időt igényel mire egy-egy képesség, készség arra a megnyilvánulási vagy fejlettségi szintre ér, amit el szeretnénk érni. Módszerek tekintetében megoszlanak a vélemények arról, hogy melyek hatásosak és melyek kevésbé.
Az igazi nők összetettek, hibásak, néha szexik, néha halálosan fáradtak, és nagyon egyedi módon találják meg a saját útjukat a világban
Kísérletezni kell, hogy elegendő-e önállóan haladni egy szakkönyv tanácsai mentén vagy inkább csoportban tanulságosabb formálódni tanácsadói segítséggel. Bárhogy is történik, a folyamatból nem maradhat ki a visszacsatolás sem. Közvetlen környezetünket is bevonhatjuk, de az említett tesztek negyedévenkénti ismételt kitöltése is tud támpontot adni a változás irányáról és mértékéről.
Záró gondolatként fontos megjegyezni, hogy fognak csalódások érni kezdetben és a későbbiekben is bekövetkezhetnek olyan események, amelyek a tudatosságot háttérbe szorítják és kellemetlen érzéseket váltanak ki, de ezek a hatások nem vethetik vissza a fejlődés lendületét a célok elérése felé.
Mindenki képes változni és önmaga számára elfogadhatóvá válni.
