Kapcsolati státusza: szakított és dühös. Hogyan kezeljük a szakítást a közösségi médiában?
Bár az interneten rengeteg információ kering arról, hogyan találjuk meg a nagy őt, arról kevésbé szól a fáma, hogyan szakítsunk. Különösen a közösségi média világában, hiszen hiába történik meg szemtől szemben a búcsú, ha a különböző platformokon újra és újra szembejön velünk exünk profilja. Mi ilyenkor a protokoll? Tartsunk nagyobb távolságot online, vagy tiltsuk le korábbi szerelmünket? Nagy Erika Modernkori Kerítőnővel, párkapcsolati tanácsadóval beszélgettünk.
Valószínűleg mindannyiunkat ért már párkapcsolati veszteség és talán nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk: a szakítás elemi erővel tudja letaglózni az embert. Az emberiség történelme során azonban valószínűleg most a legnehezebb pontot tenni egy kapcsolat végére, hisz egy szimpla „Istenhozzád” már korántsem szakítja meg véglegesen a kapcsolatot. Szerelmünknek ugyanis már digitális lábnyoma is van, és még ha a saját oldalunkról le is töröljük korábbi párkapcsolatunk emlékeit, exünk profilja attól még ugyanúgy fel-felbukkan a feedünkben. Mit tehetünk a digitális térben szakítás után?
A szakítás pszichológiája
„Megszakadt a szívem” – mondjuk egy szakítás után, de a kifejezés önmagában is megjeleníti a párunktól való elválás fájdalmát. (Szép, magyar nyelvünk!) A szó valószínűleg nem is lehetne ennél kifejezőbb, hiszen a pszichológia felfogásában a szakítás valójában egy gyászfolyamatnak felel meg: a párunktól való elválás során ugyanolyan stációkon megyünk keresztül (válaszkeresés, tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás, remény), mint amikor egy szerettünket gyászoljuk.
A 21. században ezt a gyászfolyamatot nyújtjuk meg azzal, hogy digitálisan megmaradunk egymás látóterében. „Nagyon kevés ember tudja megállni, hogy ne kukucskáljon bele a korábbi párja életébe, ha tudja, hogy van rá lehetőség. Ismerek olyat, aki két évig játszotta ezt” – meséli Nagy Erika Modernkori Kerítőnő, aki egyúttal hozzáteszi: a közösségimédia-felületek rendkívül megnehezítik és időben kitolják a szakítás hosszát. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy megnyúlik a saját szenvedésünk: az ex iránt érzett gyász (látva, hogy ő boldogan éli világát, míg mi megrekedtünk egy szinten) hosszabb időre gyökeret verhet a lelkünkben, mint az természetes és elviselhető lenne.
A tiltás lenne a gyógyír?
A közösségi média szerencsére nemcsak az ismerkedésre, hanem a nagyobb távolságtartásra is lehetőséget ad. Instagramon bármikor rányomhatunk az „unfollow”, azaz követés leállításra gombra, ha úgy érezzük, elárasztanak minket exünk fotói. (Ebben az esetben viszont mérlegelnünk kell: ha a volt párunk esetleg használ olyan applikációt, amely nyomon követi, kik követték ki, értesítést kaphat arról, hogy jártunk el vele szemben.) A „mute” gomb segítségével kevésbé radikális eredményt kapunk: ebben az esetben továbbra is követjük volt szerelmünket, de nem fogjuk látni a posztjait és sztorijait.
Erika szerint ugyanakkor, ha valaki a szakítás mellett döntött, érdemes minden kapcsolatot megszüntetni a másikkal. Digitálisan is. „A méltóságunk megőrzése miatt úgy gondolom, fontos, hogy tudatosan másik irányba forduljunk.” A szakértő szerint természetesen nem mindegy, hogyan és milyen körülmények között történt a szakítás: ha az egyik felet sérelem érte (például megcsalták) az valószínűleg könnyebben törli ki az életéből (online is) korábbi szerelmét.
Más kérdés azonban, hogy erről értesítenünk kell-e az exünket. „Ez nagy mértékben attól függ, a való életben hogyan történt a szakítás. Van, akivel ezt meg lehet beszélni, de akkor jobb, ha ezt élőszóban tesszük. Ilyenkor nincs más dolgunk, mint azt mondani: »megértem, tudomásul veszem és tiszteletben tartom a döntésed!«” – mondja Nagy Erika, aki viszont aláhúzza: mivel az élet írja a legfurcsább forgatókönyveket, ritka, hogy ennyire kulturált, mondhatni protokolláris alapon tud megtörténni egy szakítás off- és online.
Ebben az esetben mérlegeljük a szakítás körülményeit és úgy járjunk el, ahogy az nekünk a legmegfelelőbb! (Ezen a ponton érdemes hozzáfűzni, hogy nem egyforma mindenki tűréshatára abban a tekintetben, mennyire komfortos számára, ha online belebotlik az exről készült fotókba.)
„Megcsalt és összetörte a szívem”
Azt is érdemes lehet átgondolnunk, pontosan mit és mennyit osztunk meg a szakítás történetéről a közösségimédia-felületeinken. (Hiszen ki ne futott volna már bele barátai, ismerősei szakításának hírébe azon túl, hogy megváltoztatták a kapcsolati státuszukat?)
Erika szerint a közösségi média világában olykor elfelejtjük, hogy olyan ismerősök számára is nyitott könyv lesz az életünk, akiket nem biztos, hogy élőszóban bevonnánk (például a) volt párkapcsolatunk részleteibe. „Ezek olyan intim események, amelyek nem tartoznak másra. Jellemzően az érzi magát kellemetlenül, aki olvasni kényszerül például azt a dühös üzenetet, amit a sértett fél kitett az oldalára. A probléma az, hogy ilyenkor mindenféle kontroll és fék nélkül jut el olyanokhoz is a történet, amelynek szubjektív megéléseit jobb lenne belül tartani.”
A Modernkori Kerítőnő szerint próbáljunk ugyanazzal a szemérmetességgel eljárni a közösségimédia-felületeinken, mint ahogy azt élőszóban tennénk: „Ha a szakításunk történetét nem osztanánk meg például a szomszédasszonyunkkal, akkor miért vonnánk be őt ebbe digitálisan? Megosztás előtt ezen érdemes elgondolkodni!”
Út a fénybe
A párkapcsolati tanácsadó azt javasolja, akármilyen módon szakítunk is a másikkal, próbáljunk meg tisztességesen, emberségesen bánni vele, magunkra pedig egyfajta fegyelmezettséget erőltetni.
Nagy Erika szerint a ma embere gyakran elfelejti, hogy a fájdalmas tapasztalatok ugyanúgy az életünk részét képezik. (Annak ellenére, hogy a normatív krízisekből általában megerősödve folytatjuk az életünket.) „Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez teljesen rendben van! A dolgokat néha ki kell várni, meg kell szenvedni, el kell gyászolni. Aki nem gyászol el egy kapcsolatot, aki nem viszi végig konzekvensen annak folyamatát és az azt követő időszakot, attól hogy várjuk el, hogy a következő kapcsolatát rendben végig vigye és menedzselje? Klisé, de a türelem rózsát terem. Nem csak a másikkal, hanem magunkkal szemben is.”