Vérrel, verítékkel: hogyan hat a menstruáció a versenysportolók teljesítményére?
A párizsi olimpia több szempontból is különlegesnek bizonyult a korábbiakhoz képest: idén először szerepelt egyenlő számú férfi és női sportoló a megmérettetésen, az eddig tabu témának tartott, „mumus” menstruáció pedig az ötkarikás játékok egyik fő témájává nőtte ki magát. Hogy jutottunk el idáig és hogyan élik meg a sportolók a menstruáció kellemetlen tüneteit egy-egy megmérettetés során? Érintetteket és nőgyógyászt kérdeztünk a témában.
„Tegnap kezdtem menstruálni, ezért gyengének és fáradtnak érzem magam, de ez nem kifogás. A nap végén egyszerűen nem teljesítettem jól” – magyarázta a 2016-os, riói olimpián Fu Jüan-huj, aki a 4x100 méteres úszás során a negyedik helyen ért célba. Őszinte kijelentésével nemcsak a nézők szívébe lopta be magát, hanem precedenst is teremtett: korábban alig volt példa arra, hogy egy olimpikon szóba hozta volna a menstruációját a teljesítménnyel való összefüggésben. Pedig az eset korántsem egyedi. Ahogy a mindennapi, kemény edzések, úgy a tétverseny előtt „beköszönő” menstruáció is ugyanolyan gyakori a női sportolók életében: míg egyesek a teljesítmény egyértelmű romlásáról, addig mások soha nem látott eredményekről számolnak be. Dr. Benkovics Júlia nőgyógyász szerint ez teljesen normális, az eltérés főképp a sportági-különbségekkel, és a sportoló testfelépítésével magyarázható.
Ellentmondásos eredmények
Bár a sportolók menstruációjáról nagyon sokáig csak úgy beszéltünk, mint az „elmaradó csoda” (az alacsony testzsírszázalék miatt ugyanis – főképp a fiatal sportolóknál – gyakori az amenorrhea, azaz hiányzó menstruáció) a tudomány mára egyre gyakrabban feszegeti azt a kérdést, vajon hogyan hat a menstruáció az élsportolók teljesítményére.
Egy 2022-es kutatás szerint – amelyben 15, elit sportolót vizsgáltak – a résztvevő, professzionális focista nők mindegyike úgy látja: a menstruáció negatívan hat a teljesítményére. Hasonlóan végződött a Canadian Women & Sport vizsgálata is: a 4500 fő bevonásával készült felmérésben a résztvevők 25%-a nyilatkozta azt, hogy a menstruáció limitálja a sportban való részvételüket. Ez egybecseng azzal az eredménnyel, amely azt állítja: a lányok kétszer olyan gyakran hagyják abba a versenysportot, mint a fiúk, és ennek nagyrészt a menstruáció és a versenyek összeegyeztethetetlensége
az oka.
A tornászoknál ugyanakkor váratlan eredmények születtek: egy 45, professzionális lengyel tornász részvételével végzett 2019-es tanulmány kimutatta, hogy a sportolók 60%-ának volt hypermenorrheája, azaz olyan durva vérzése, hogy óránként két vagy több tampon is elhasználásra került. Az erős vérzés azonban nemcsak a tornászok sajátja. Nem véletlen, hogy Linda Morais kanadai birkózó megkönnyebbülését fejezte ki az olimpia előtt, amikor kiderült: a kanadai csapat idén nem fehér, hanem sötétvörös aljú egyennadrágban léphet a ringbe. „Ez egy fantasztikus ötlet, mert így végre nem görcsölünk azon, ha szivárog a vér, az vajon látszódni fog-e a tévében” – magyarázta a sportoló.
A női sportolók kényelme miatt bevezetett változások nem példátlanok: az utóbbi időben több sportágban is igyekeztek alkalmazkodni a női test ciklikus változásaihoz. A női focicsapatok például egyhangúlag lecserélték a fehér rövidnadrágot, mivel a kutatások kimutatták: a látványos szivárgás miatti félelem következtében a nők rosszabbul teljesítettek a meccseken.
Hasonló a helyzet a rigid szabályairól híres Wimbledonban, ahol a szervezők végre lehetővé tették, hogy a sportolók fekete vagy sötét alsónadrágot vegyenek fel, hogy ezzel „segítsenek a játékosoknak pusztán a teljesítményre összepontosítani azáltal, hogy enyhítik a szorongás lehetséges forrásait.” Elmondható tehát: ha konkrét eredményeink még nincsenek is arról, általánosan hogyan hat a menstruáció a teljesítményre, az biztos, hogy a sportolók egyöntetűen feszélyezve érzik magukat, ha épp a versenyen „jön meg”.
Vajon a kartonágyak visszatartják a sportolókat attól, hogy az olimpiai faluban szexeljenek?
Ciklus, ha kerek
„Profi sportolóként szerencsére rendszeres a menstruációs ciklusom. Vannak bizonyos szakaszok, amikor hamarabb vagy később jön meg, de ezek inkább edzőtáborokban jelentkeznek, amikor nagy terhelést kap a szervezetem” – meséli Nemes Rita olimpiai hétpróbázó, aki a párizsi olimpián 18. helyezést ért el. Dr. Benkovics Júlia nőgyógyász szerint ebből szépen kirajzolódik: ha valaki egészséges testösszetétellel rendelkezik a nagy terhelés mellett (is), akkor képes megtartani azt a ciklust, ami egyébként jellemző volt rá korábban.
„Maga a menstruációs vérzés jellegében és hosszában nem változik, hogyha az intenzív elit sport nem okoz egy olyan testösszetétel változást, ami veszélyesen lecsökkenti a zsírszövetet. Tehát, ha tartunk egy egészséges testösszetételt, és a sport mellett optimálisan táplálkozunk, akkor a terhelés nem lesz hatással a menstruációs ciklusra” – magyarázza a szakértő. Rita ugyanakkor elárulja: menstruáció előtt gyakran derékfájdalommal küzd és sokkal vizesebb a teste, mint egyébként, így a versenyek előtt ez több szempontból sem ideális állapot.
Hasonlóról számolt be nemrég Youna Dufournet francia tornász, aki elmondta, hogy menstruációja során gyakran küzdött a vízvisszatartással, ami miatt legalább négy kilót „hízott”. „Tornászként ezt azonnal éreztem. Naponta emeljük a testsúlyunkat, szóval ez nem könnyű” – mondta, hozzátéve, hogy a görcsök, a hátfájás és a fáradtság egyaránt jellemzően voltak a menstruációja során, és gyakran megnehezítették a kielégítő, éjszakai alvást, különösen a versenyeken.
Ellentétes megélésről számol be Madarász Viktória Európa-bajnoki bronzérmes, magyar gyalogló, aki a párizsi olimpián női 20 kilométer gyaloglásban a 42. helyen végzett. „Azt vettük észre az edzőmmel, ha például szombaton lenne esedékes a következő menstruációm, de csak hétfőn jön meg, akkor a vasárnapi versenyen vagy erős edzésen óriásit dob a teljesítményemen, de csak közvetlenül egy nappal azelőtt, hogy megjönne,” – magyarázza Viki.
Dr. Benkovics Júlia szerint ez részben azon múlik, a menstruáció ideje alatt hogyan reagálunk az ösztrogénszint növekedésére. „Van, aki az első napokban még egy alacsonyabb ösztrogénszintet észlel, és akkor annak megfelelően alacsonyabb az aktivitása is, van, aki viszont már a legelső napokban érez egy olyan ösztrogénhullámot, ami már egy energiatöbbletet jelent számára. Mindkét verzió megmagyarázható biológiailag!” – teszi hozzá. A nőgyógyász egyúttal aláhúzza: nem tudunk elitsportot elitsporttal, női testet a másikkal összehasonlítani és egy dobozba tenni,
mert nagyon nem mindegy, kinek-mik az alapvető adottságai, és hogy milyen sportról beszélünk.
Teljesítményért bármit?
Bár nyíltan ritkán beszélnek róla, sportolói berkekben köztudott, hogy a fogamzásgátlót szedő sportolók a gyógyszer segítségével gyakran eltolják az esedékes menstruációt, ha épp a verseny napjára esnének a „piros betűs napok”. Dr. Benkovics Júlia szerint ez korántsem ördögtől való dolog, ugyanakkor nagyon nem mindegy, milyenek a sportoló adottságai és hogy ilyen sportot űz.
„Ha jellegzetesen egy fájdalmas menstruációról beszélünk, bőségesebb vérzéssel, akkor nagy valószínűséggel nyerünk azzal, ha kitoljuk a menstruációt. Ha viszont egy egészséges vérzésről van szó, akkor nagyon jó eséllyel inkább veszítünk azzal, ha belenyúlunk hormonálisan, mert a hormonpótlással nem mindig tudunk olyan optimális fiziológiát létrehozni, mint hormonpótlás nélkül” – állítja a szakember, aki egyúttal hozzáteszi: itt valószínűleg az lesz a helyzet, hogy mindenkinek egyénileg kell megéreznie azt, jó-e vagy sem számára ez a fajta hormonális „beavatkozás”. „Nagyon-nagyon messze vagyunk attól, hogy erről laboratóriumi orvosi ajánlásaink szülessenek” – egészíti ki mondandóját.
Noha a párizsi olimpián végre nagyobb szerepet kapott a menstruáció (főképp amiatt, hogy a sporteseménynek az Always volt az egyik főtámogatója), mint eddig bármikor, a sportolók nem győzik arra ösztönzi a tudomány képviselőit, hogy többet foglalkozzanak a témával. Az i-re valószínűleg Dina Asher-Smith sprinter tette fel a pontot, aki úgy nyilatkozott: „Több finanszírozással biztosan kiderülne, hogyan befolyásolja a menstruáció a sportteljesítményt. Ha ez a férfiak problémája lenne, már millióféleképp küzdenénk ellene” – tette hozzá epésen, és be kell látnunk: nehezen tudunk nem egyetérteni vele!