Fekete Judit: Néztük a tengert, az embereket, és leesett, hogy mit is csináltunk
Fekete Judit marketingszakember szinte egyik napról a másikra döntött úgy, hogy felépít önmaga és a családja számára egy második bázist Spanyolországban. Kalandnak indult, mára misszió lett a nagy elhatározásból.
Judit kalandjait a Tiplivan Facebook-oldalon kezdte megosztani a követőivel, ma már a social media bloghoz önálló honlap is tartozik. A kétgyermekes anyuka, miközben a hasonló cipőben járóknak segít online, az apartmant is kiadja az utazni vágyóknak.
Miért pont Torrevieja?
Tizenévesen jártam egyetlen egyszer Spanyolországban, még a nővéremmel. Nagyon tetszett, de annyira nem ismertem meg az országot, hogy azóta is ez legyen az álmom. Amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi legyen a bázis, egy második otthon, a mediterrán helyeket nézegettem. Fontos volt, hogy a hely kultúrája passzoljon hozzám, legyenek nyitottak az emberek, és érezzem az életszeretetet. Így jött Spanyolország.
Hogy jut el odáig az ember, hogy legyen egy második otthona? Amikor már nem csak elmélázol azon, hogy szükséges egy újabb bázis.
Két részre bontható. Egyrészt elkezded rosszul érezni magad itthon, és azon gondolkozol, hogy biztosan itt szeretnél-e élni hosszú távon. A másik, hogy felszabadult egy ingatlanunk, a megörökölt lakásból kiköltözött az albérlő, és jött az ötlet, hogy valami tengerparti dolgot találjunk helyette, és azt adjuk ki.
Elkezdtem átnézegetni az ingatlanárakat is, itt még inkább Spanyolországra irányult a figyelmem, mert baromi jó áron vannak ingatlanok bizonyos területein. Így kapcsolódott össze az elvágyódás és a befektetés témája, belevágtunk a spanyolországi ingatlanvételbe.
Túracucc: kölcsönözz, túrázz, spórolj!
A neten kezdted a lakáskeresést?
Ez egy hosszú folyamat, egy csomó minden együtt jár vele. Nem elég, hogy végigböngészed a lehetőségeket, és megnézed, hogy mi fér a büdzsébe, hanem olyan lakást kell találni, amihez tartozik egy csapat is. Ingatlankezelő kell, az az ingatlanos, aki a közelben van, mert ha később ki akarod adni, kell valaki, aki azonnal tud ugrani, ha probléma van. Ha ez adott, ki kell utazni, és bele kell szagolni a kinti levegőbe.
Nyilván itthon sokan átélték az érzést, hogy elmennek megnézni élőben is egy albérletet. Az azért ritkább, hogy repülni kell ahhoz, hogy megnézhess egy kiválasztott lakást. Lelkileg is más lehet.
Egyébként nagyon izgalmas folyamat. Ráadásul Torreviejában annyira pörög most az ingatlanbiznisz, hogy nem működik, hogy itthon kinézed, és azt mondod, stipi-stopi, majd kiutazom másfél hónap múlva intézkedni. Tíz perc múlva már lehet, hogy nincs is meg a lakás.
Kicsit vakon utazik az ember.
Nyilván az ingatlanossal egyeztetsz, hogy mikor mész, de abban az öt napban, amikor ott vagy, az aktuális helyzetet látod. Ha valami tetszik, azonnal le kell csapni. Nagyon rugalmasnak kell lenni, kell hozzá egy kis kreativitás, hogy érezd azonnal, mit lehet ebből a lakásból kihozni.
Hányadik lakás lett a befutó?
A negyedik. Az első vagy talán a második napon. Megnéztük, éreztük, hogy nagyon rendben van, bele tudnánk szeretni, de elbizonytalanított, hogy még milyen megnézendő ingatlanok várnak ránk.
Kicsit para szitu. De kiderült, hogy erre a lakásra még aznap négy érdeklődő volt. Kifaggattuk az ingatlanost, hogy milyen a többi, és meggyőzött, hogy ez a lakás klasszisokkal viszi a prímet. Pont ráígért egy lehetséges vevő – az életkedvünk is elment. De kiderült, hogy kevesebbet mondott náluk, így azonnal rohantunk, visszakértük a kulcsot, újra megnéztük, és döntöttünk.
Eljött már a pillanat, hogy ott is otthon érzed magad?
Amikor a foglalót letettük, utána nem volt semmi dolgunk. Kisétáltunk a tengerpartra, leültünk a kövekre, és akkor fogtuk fel, hogy úristen, vettünk Spanyolországban egy lakást.
Néztük a tengert, az embereket, és leesett, hogy mit is csináltunk.
Amikor már úgy mentünk ki, hogy kifizettük a lakást, megkaptuk a kulcsokat és bementünk, én azonnal éreztem, hogy ez a miénk.
Ezekről a pillanatokról írsz a Tiplivan blogon is, ami azóta kinőtte magát. Mennyire volt tudatos ennek az elindítása? Csak azért csináltad, hogy informáld a barátokat, vagy marketinges szakemberként úgy érezted, ez még jó lehet valamire?
Ez is, az is. Nyilván egy marketinges tudja, hogy egy ilyennel mit lehet felépíteni. De van bennem egy vágy az állandó kommunikációra, így jót tett nekem, hogy állandó jelleggel mesélhetem róla, hogy mi történik. Pár poszt után látszott, hogy erre milyen nagy az érdeklődés, hogy vannak, akik ebben gondolkodnak, akik hasonlóba vágnának bele. Innentől ez nem csak szórakozás, hanem látod, hogy ezzel egy csomó mindent lehet kezdeni, segíteni azoknak, akik hasonló cipőben vannak, mint te.
A minap vendégposztot is láttam. Milyen tudni, hogy van, aki megy utánatok, és már az ő sztorijuk is olvasható?
Nagyon izgalmas. Aki ezt a posztot írta, tavaly novemberben megkeresett, hogy olvassa a blogot, és ugyanebben gondolkodik. Összebarátkoztunk, sokszor beszélgettünk, és sokat tudtam neki abban segíteni, hogy kinti lakáskereséssel és vásárlással hogyan kell elindulni. Egy tökös csaj, igazi tank, egyébként is megcsinálta volna, csak azt mondja, ez neki így nagy segítségnek bizonyult, például kapcsolatok terén.
Rengeteg megkeresést és érdeklődést kapok, és az már világos számomra, hogy a legnagyobb félelem az információhiányból ered. Nekik is segíthet ez a blog. Vannak ötletek, hogy ez merre fejlődhet tovább, szeretnék egy kapcsolódó vállalkozást is csinálni.
Airbnb-ként adjátok ki a lakást. Az, hogy kvázi vendéglátós lettél, mennyire a komfortzónádon belüli?
Én ezt imádom, legszívesebben szállodás asszony lennék. (nevet.) Könyvkiadásban dolgozom, szerzőket segítek, hogy jól fogyjon a könyvük, illetve rendezvényeket szervezek. Ez annyiban más, hogy más a szolgáltatás, de a cél ugyanaz, hogy a vendég jól érezze magát. Ezt iszonyatosan élvezem. Aki nálunk megszáll, annak végig koordináljuk a nyaralását, a végén megkérdezzük, hogy érezte magát, megnézem, miben fejlődhetünk még.
Mi a helyzet a spanyol konyhával?
Nagyon szeretek főzni, jókat enni. A spanyol gasztronómiával most ismerkedünk: amikor kint vagyunk, mindent meg akarunk kóstolni.
Mi a kedvenced?
Mindenre rácsodálkozom. Az alapanyagok minőségére főleg, illetve arra, hogy milyen olcsó minden. Erősebbek és izgalmasabbak az ízek. Kedvenc még nincs, egyelőre habzsolunk, és lelkesedünk, hogy minden mennyivel finomabb. A mangó a kedvenc gyümölcsöm.
Amikor megkóstolod a spanyol őstermelőtől vett mangót, rádöbbensz, hogy eddig te nem ezt etted.
Kiegyensúlyozott vagy, kisimult. Ez ilyen volt a költözés elején is? Meghoztatok egy komoly döntést, feladtad az állásod egy ismeretlen világért, és belevágtatok.
Félelmetes lenne, de én az a típus vagyok, akinek nagyon kell a változás. Az, hogy egy ilyen dolog mivel járhat, néha megfordult a fejemben, de három percnél tovább soha nem foglalkoztam vele. Nem agyaltam a bukáson, azt éreztem, hogy csinálni kell, és előre kell menni.
A gyerekeitek hogy élték meg, hogy nem a Börzsönyben vettetek víkendházat?
Sokáig fel sem fogták. Amíg nem jöttek ki velünk, addig, bár folyamatosan hallottak erről, nem érzékelték, hogy milyen egy nem online foglalt, hanem saját szállásra megérkezni. A nagyobbik fiam, ahogy tudott, azonnal kiment barátokkal, a kisebbik a suli után velünk. Akkor láttam rajtuk, hogy rájönnek, hogy ez baromi jó.
Volt kultúrsokkod?
Ingázunk, egyszerre sok időt nem töltünk kint. Inkább azt érzem, hogy ez az oda-vissza utazás megváltoztatja az embert. Élesebben kijön a különbség Spanyolország és Magyarország között. Nem az van, hogy kiköltözöl, kint élsz, és elfelejted, hogy milyen itthon, hanem az ingázás miatt mindig visszapottyansz abba, ami itt van. Így nagyon feltűnő.
Az emberek életminőségében és a hozzáállásban. Itt sokan negatívak, kint mindenhez pozitívan állnak, a megoldásra koncentrálnak. Nincs düh és agresszió. Az ügyintézésen is érzed, hogy más a hozzáállás. Tényleg érted vannak, nem gyomorgörccsel ülsz le valamit elintézni.