A világűrbe küldött üzeneteink nyomában: A csillagászati kommunikáció múltja és jövője
Az emberiség az elmúlt hatvan évben többször próbálkozott üzenetküldéssel, civilizáció nyomait kutatva az űrben. Klasszikusan SMS-t küldeni a világűrbe még ugyan nem lehet – hiszen bármilyen kommunikációhoz arra lenne szükség, hogy egy adó-vevő tornyot helyezzünk ki az űrbe –, azonban más módon nagyon is tudunk már üzenetet küldeni ET-nek.
„Leggyakrabban rádióhullámon szoktunk kommunikálni. Az üzeneteket hatalmas és nagyon erőteljes rádióteleszkópokkal tudjuk elküldeni. Nagyon sok korábban kiküldött üzenetünknek az volt az egyik alapfeltételezése, hogy valamilyen módon tudják azokat majd fogni és válaszolnak” – kezdi dr. Pál Bernadett kutató-csillagász, a HUN-REN Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos munkatársa.
Ha üzenetet akarunk küldeni a Marsra az egyik marsjárónak, arra van lehetőség. A NASA Deep Space Network nevű hálózata számos földi teleszkópot, űrbeli keringő egységeket és műholdakat tartalmaz. Ezért, ha egy marsjárótól azt szeretnénk kérni, hogy guruljon arrébb három métert, az például lehetséges.
Nőként a csillagászatban
„Elküldünk egy üzenetet a Földről, amit venni fog egy, a Mars körül keringő műhold, és tovább sugározza azt a marsjárónknak a Mars felszínére. A rover ezt követően vissza is tud válaszolni. Ezt nevezzük »relay«, vagyis jelfogó szolgáltatásnak.”
SMS a Jupiterre?
Az egyik legfontosabb tényező az űrbéli üzenetküldésnél az idő, hiszen az információ terjedésének vannak korlátai. „Instant kommunikációra nincsen lehetőség. Tegyük fel, hogy keringenének adó-vevő tornyok szerte a Naprendszerben. Ha a Napról a Jupiterre szeretnék SMS-t küldeni, a mai fizikai tudásunk szerint képtelenség, hogy az azonnal eljusson a bolygóra, ugyanis semmi sem haladhat gyorsabban a fény sebességénél, amely körülbelül 300.000 km/s az űrben lévő vákuumban.
A Jupiterre eljuttatni egy SMS-t a Napról, oda-vissza számolva, átlagosan 86 perc lenne. Ennél gyorsabban egyszerűen nem tudunk információt küldeni.
Magyarázza a kutató, aki még egy érdekességre is felhívja a figyelmet: amikor felnézünk az éjszakai égboltra, akkor a csillagoknak azt az állapotát látjuk, ahogyan több százezer vagy milliárd évvel ezelőtt néztek ki, mert annyira távol vannak, hogy a fény, amit kibocsátanak, ennyire sok idő alatt érkezik el hozzánk. A napfény fotonjainak is átlagosan 8 perc 20 másodperc kell, hogy megérkezzenek a Földre. Amennyiben egy szomszédos bolygóval szeretnénk kommunikálni, évekről-évtizedekről beszélünk.
Legelőször ugyan 1962-ben küldtünk üzenetet a Vénusz bolygóra, erre persze a mai napig nem érkezett általunk érzékelt válasz. „Egy ukrajnai planetáriumból küldtünk el olyan, a Szovjetunióhoz kötődő üzeneteket, mint Mir, Lenin vagy USSR. Ők 1996 és 2006 között ezt követően számos más üzenetet is küldtek különböző távolságú csillagok irányába.”
Őket a Pioneer-táblák követték, amelyeket NASA űrszondák szállítottak ki, remélve, hogy földönkívüli intelligenciák bukkannak rá a szondára. A szondák fedélzetén elhelyeztek pár fémlemezt, amelyek különféle üzeneteket tartalmaztak: hol található a Nap a galaxisban, valamint egy meztelen nő és férfi rajza.
„Akkoriban hatalmas felháborodást váltott ki, hogy miért csak a férfi integet, a nő miért nem. Ráadásul mindkét emberalak fehér ábrázolást kapott. A táblák tartalmazták a semleges hidrogén hiperfinom átmenetének rajzát is, amellyel azt próbálták átadni, hogy mi is tisztában vagyunk vele, hogy ez micsoda” - meséli Pál Bernadett.
Csillagképek között
A Pioneer 10 űrszonda a Jupiter bolygó körzetébe vette az irányt, végső célja pedig a Bika csillagképben található Aldebaran csillag, amelyhez még kétmillió évig fog utazni. A Pioneer 11 is a Jupiter irányába indult, majd megközelítette a Szaturnuszt is, ezután pedig előreláthatólag 4 millió éven keresztül fog haladni a Sas csillagkép irányába. „Amennyiben 2-8-10 millió év múlva létezik még emberi civilizáció, akkor lehet, hogy egyszer csak megérkezik hozzánk valamilyen idegen űrhajó a kis fém plakettekkel a kezében.”
1977-ben az amerikaiak két újabb űrszondát indítottak útnak. Ezek voltak a Voyager 1 és 2. Ez a program is arra fókuszált, hogy a két szonda kijusson a Naprendszerből, és közben tartsuk velük a kapcsolatot.
„Az egyik úgy ment, hogy minél hamarabb kijusson a Naprendszerből, a másik pedig úgy, hogy végiglátogatta az összes külső bolygót, és csodálatos felvételeket készített. Mostanra már mindkettő kijutott a Naprendszerből. Mindkettő fedélzetén elhelyeztek aranylemezeket, amelyek ugyanolyan üzeneteket tartalmaznak az emberekről, a hidrogénatomról vagy a Naprendszerről, mint a korábbiak.
De már hanglemezeket is tartalmaznak, amelyekre mindenféle földi hangot rögzítettek: mennydörgés, hullámzás, madárcsicsergés, híres klasszikus zenék, 55 nyelven üdvözlő üzenetek (magyarul is), valamint fényképek. Ezek mind időkapszulaként szolgálnak, ezért ha valaha szembetalálkozna velük egy idegen civilizáció, akkor rá tudnak jönni, hogy honnan érkeztek.
A cél, hogy kíváncsiak legyenek, és elinduljanak minket megkeresni.
Egyoldalú kommunikáció
Az emberiség törekvéseit még nem koronázta siker, ugyanis jelen tudomásunk szerint eddig még nem érkezett válasz az üzeneteinkre. Pár alkalommal azonban érkezett máig megfejthetetlen jel a világűrből. Jerry R. Ehman amerikai csillagász például 1977. augusztus 15-én rádiójelet fogott a Nyilas csillagkép irányából. A csillagász bekarikázta a jelet, és piros tollal mellé írta, hogy WOW!.
„A jel 72 másodpercen keresztül tartott. Azt írták róla, hogy olyan volt, mintha szándékos lenne. Rengeteg különböző magyarázat született arra, hogy ez mi is lehet. Egyesek szerint egyszerűen egy földi eredetű rádiójelet fogtunk vissza. Sajnos a mai napig nincsen fixen elfogadott magyarázat arra, hogy mi volt a WOW jel. De azt az irányt, ahonnan a jel jött, azóta is monitorozzák.”
Bernadett elmondása szerint a különleges jelek figyelése jelenleg is zajlik. „A kaliforniai SETI teleszkóp és intézet a földönkívüli életformák jeleit kutatja. Ez egy olyan hatalmas teleszkóp, amely folyamatosan pásztázza az égboltot és különleges jeleket keres. Azonban, ha van is valahol a világűrben olyan életforma, amely képes lenne értelmezni a jeleinket legalább félúton felénk az univerzumban – tehát 50-60 fényévnyire –, a Föld bolygó látható, látványos jelei még nem jutottak el hozzájuk, hiszen nincs olyan régen villamosság a bolygónkon.
Ha valaki minket 300 fényévnyire néz a teleszkópjával, akkor ő az 1700-as évek Földjét fogja látni.
A jövőben a Tejútrendszer központjába tervezünk jeleket küldeni a SETI vagy a kínai FAST teleszkópokkal. És van még egy említésre méltó projekt: 2016-ban Juri Milner, Stephen Hawking és Mark Zuckerberg közös terven kezdett dolgozni, ez a Breakthrough Starshot projekt.
„Az volt a terv, hogy több ezer pici nanoműholdat építenének, amelyeket hatalmas földi lézerekkel gyorsítanának fel a fénysebesség 15-20%-ára. Az Alfa Centauri rendszert célozták meg. Körülbelül 20-30 év alatt érnének oda ugyanis a nanoműholdak, és onnan körülbelül 4 évig tartana fényképeket, adatokat visszaküldeniük. Ez a fejlesztés azonban, úgy tudom, 2022-ben leállt” - zárja a beszélgetést Pál Bernadett.