Nem az a fontos, hogy ki milyen származású, inkább az, hogy mennyire tud valaki ember maradni - interjú Váradiné Farkas Mária óvodapedagógussal
Váradiné Farkas Mária óvodapedagógusként az ország legelismertebb szakemberei közé tartozik. Halmajugrán él születése óta, ahol évek óta a Szépvölgyi Napköziotthonos Óvodát vezeti. 2021-ben az év óvónőjének választották, de 2023-ban Aranypánt-díjra is jelölték.
Interjúnkban arról beszélgettünk Máriával, hogy hogyan jutott el erre a pályára, hogyan alakult a roma identitása, hogyan teljesedett ki szakmailag és mit ad számára az otthona, amit más település nem tud megadni számára.
Zenész cigány családból jöttél, te magad pedig hosszas útkeresés után váltál óvodapedagógussá, majd óvodavezetővé. Ezt megelőzően tanultál kereskedelmet és marketinget is. Mi győzött meg arról, hogy neked intézményi szinten gyerekekkel kell foglalkoznod?
Mindig is felnéztem a pedagógusokra, gyerekkoromban általában azt játszottam a testvéreimmel, barátaimmal, hogy én vagyok a tanító néni, majd, amikor általános iskolás lettem, az osztálytársaim az órák közötti szünetekben hívtak játszani, de én mindig a könyveket olvastam és dolgozatokra készültem. Határozott elképzelésem volt tízéves koromban. Bár az élet más irányba terelt.
Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségiztem, majd ezután kereskedelmi technikus, marketing és reklám ügyintézőként tanultam, de a gyerekkori álmaimat nem adtam fel. Amikor lehetőséget kaptam a helyi óvodabővítés alkalmával pedagógiai asszisztensként tanulni az akkori polgármester asszonytól, éltem a lehetőséggel, és egy múlva 2007-ben már a Szarvasi Főiskolára felvételiztem óvodapedagógus szakra levelező tagozatra.
A főiskolán saját bevallásod szerint úgy tudtad megélni a roma identitásodat, ahogy azt megelőzően nem. Mit erősített meg benned és milyen közösségi érzetet tanultál meg a roma szaktársaiddal?
Amikor a főiskolára beadtam a jelentkezésem, olyan főiskolát kerestem, ahol volt roma szakirány. Tudatosan választottam ezt az irányt, mert mindig érdekelt, hogy honnan jövünk, hová tartunk?
Foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon ennyire mások vagyunk?
A mi kis zárt közegünkben a településünkön sem óvodában, sem iskolában nem ismertük az előítéletet. Középiskolás koromban találkoztam első alkalommal előítélettel, majd a munkahelyen. Nem értettem az okot…
A főiskola egy olyan színtér volt, ahol olyan velem egykorú fiatalok tanultak, akik ugyanúgy gondolkodtak az élet nagy kérdésiről, mint én. Sőt, roma származású oktatóink is voltak, akiknek a mai napig hálás vagyok az ott tanultakért, hiszen addig elért életútjuk, tapasztalatuk számunkra példaértékű volt. Megtanultuk az előítélet okait, annak ránk vetített hatását és talán azt, hogy mi egyénenként hogyan tudjuk kezelni a mindennapi életünkben. Egy életre szóló útravalót kaptunk.
Ez a közeg mire tanított meg téged a roma identitásod kapcsán, amit előtte nem éreztél? Milyen pozitívumokat kezdtél el tudatosítani magadban?
Az identitásom korábban is nagyon erős volt, mindig és minden körülmények között vállaltam a származásom. Az önazonosságom megőrzésében fontos szerepe volt, még akkor is, ha nem mindig értek emiatt pozitív hatások. Abban a pillanatban, amikor tudatosult bennem az, hogy rajtam sok minden múlik, és azon, hogy az engem körül vevő lehetőségekkel mennyire tudok élni, igyekeztem a negatív élményeimet pozitív erőforrássá formálni, átalakítani.
A legfontosabb, amit megtanultam, az az, hogy nem vagyok kevesebb. Nem az a fontos, hogy ki milyen származású, inkább az, hogy mennyire tud valaki ember maradni. Minden negatív körülmény ellenére is.
Óvódavezetőként milyen kihívásokkal találkozol a hétköznapjaid során?
Mindennapi kihívásként jelentkezik az óvodai csoportok óvodapedagógussal való ellátottsága. Bár országos tendenciáról beszélhetünk a pedagógushiány tekintetében, azonban településünkön huszonöt-harminc éve is nehéz volt állandó pedagóguslétszámot biztosítani az intézmények működéséhez. Ennek oka között első helyen a romákkal szemben kialakult előítélet szerepel.
A főleg romák lakta, heves megyei Halmajugrán élsz születésed óta, itt is vezeted a Szépvölgyi Napköziotthonos Óvodát. Mit ad számodra a település, amiért kifejezetten itt szerettél volna maradni?
A településen élek születésem óta, itt éltem a szüleimmel, akik közül már csak édesapám él, a nagyszüleim is itt éltek, akik már nincsennek közöttünk. Itt vannak a rokonaim, a családom. Mielőtt felvételt nyertem az óvónőképző főiskolára, azelőtt is a településen dolgoztam a helyi kisboltban, az itt élő embereket szolgáltam.
Fogadalmat tettem önmagamnak, ha sikerül ezt a számomra nagy kihívást teljesíteni, én nem szeretnék máshol óvodapedagógus lenni, mert úgy érezem, itt van rám a legnagyobb szükség.
Szeretem a településemet és az itt élő embereket. Ismerem a mindennapi problémájukat, gondjaikat, szokásaikat, életvitelüket. A gyerekek nagyrészét születésüktől ismerem, hiszen óvodás testvéreik, unokatestvéreik által ők is látogatták az óvodát, addig amíg az óvodai élet részesei nem lettek.
Egy igazi alternatív díva: Szalontay Tünde
Milyen szakmai kiteljesülést tapasztalsz azzal, hogy Halmajugrán vezetsz óvodát?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy abban az óvodában dolgozhatok, amelyben negyven évvel ezelőtt az én integrációm, nevelésem is elkezdődött. A közoktatásban és köznevelésben eltöltött éveim megalapozták a tapasztalataimat, amelyet első alkalommal gyermekként, később szülőként, majd óvodapedagógusként és most az intézmény vezetőjeként adhatok át a gyermekeknek, szülőknek, és a környezetemnek.
Folyamatosan részt veszek továbbképzéseken, azért, hogy még hatékonyabban tudjak segíteni az intézménybe járó gyermekeknek és szüleiknek.
Mit tartasz eddigi legnagyobb sikereidnek?
Első alkalommal én vehettem át REYN nemzetközi díjat Magyarországon óvodapedagógus kategóriában, amely egy rangos szakmai díj volt 2021-ben. A környezetemben élő emberek érdemesnek tartottak rá és jelölésükkel támogattak. Ezt újra megélhettem az Aranypánt-díjra való jelöléssel 2023 tavaszán.
Halmajugra kistelepüléséről sikerült az országos top tíz közé bekerülni, ami számomra nagy megtiszteltetés volt. Azonban a legnagyobb szakmai sikeremnek és elismerésnek a 2023 decemberében a saját településem által adományozott kitüntetést tartom.
Milyen jövőképe van egy ottani gyereknek vagy fiatalnak? Ha távoznak miért, ha maradnak mi vár rájuk?
A gyermekek jövőképe azon múlik mennyire támogató családi légkörben él a kisgyermek. Ahhoz, hogy egy gyermekből önmagát elfogadó, a társadalomba beilleszkedő felnőtt váljon véleményem szerint három nagyon fontos tényező szükséges. Az egyik a gyermek, a maga tehetségével, személyiségével, a másik a támogató családi környezet, és a harmadik a pedagógus, aki jó esetben elősegíti a gyermeket a tudása, egyénisége, kibontakozásában.
Gyanítom, hogy óvódavezetőként a település szövetének fontos része vagy. Mi az a működési mód, aminek szépségét felfedezed a községben egy várossal szemben?
A községben, egy várossal szemben mindenki ismeri egymást, mindenki tud mindenkiről mindent. Bármi történik akár pozitív, akár negatív dolog, az futótűzként terjed. De ha baj, váratlan esemény történik a településen, ha valakinek segítségre van szüksége, akkor az itt élő emberek össze tudnak fogni.
Stylist: Komáromy Csilla
Smink és haj: Nyíró Fruzsina