Rainer-Micsinyei Nóra: 5+1 kapcsolódási pontom a technológiával és a mesterséges intelligenciával
A digitálizáció, a technika fejlődése mindannyiunk életére hatással van, és még a legnagyobb techguruknak is tartogat kihívásokat.
A folyamatos tanulás, türelem, nyitottság nélkül nem megy és persze némi humor is jól jön! Rainer-Micsinyei Nóra színésznő, humorista öt+egy pontba szedte össze, ő hogy áll ehhez a kérdéshez.
1. Átveszi az irányítást az életünk fölött!
Annak a generációnak a tagja vagyok, akinek a kamaszkorában jelentek meg az első okostelefonok. Az első mobilom tizenhét évesen szaktanári felszólításra vettek nekem a szüleim, mert az osztályból egyedül maradtam, akinek nem volt. Visszahívós esemesek, este tíz után és hétvégén ingyen beszélgetős csomagok, kígyó- ezekre már csak az emlékszik, aki elmúlt harminc (na jó, lassan inkább harmincöt).
„A humor nekem a megküzdés eszköze, a nehéz helyzetekben egyfajta feloldozás” – Ács Fruzsinával beszélgettünk
Tisztán emlékszem erre az első mobiltelefonra, hogy mekkora szám volt, most meg már nem tudom elképzelni milyen lehetett nélküle az élet. Hogyan intéztek ügyeket? Hogyan tanultak nyelveket? Hogyan ismerkedtek? Hogyan tájékozódtak az emberek előtte? Felcsapták a térképet, kinézték az utat és megjegyezték? Hogy? Mikor én Google Maps-szel is el tudok tévedni, ha véletlen nem menetirányban mutatja az útvonalat.
Akkor most a technológia átvette az életem felett az irányítást?
Lehetséges. Problémát okoz nekem ezzel? Eddig nem.
2. Az AI el fogja venni az emberek munkáját, a tiédet, az enyémet, a miénket, MINDENKIÉT!
Egyrészt szerintem itthon ettől kezdjünk el akkor félni, amikor lesz egy olyan nap, hogy nem rohad le egy MÁV szerelvény sem, és nem csak személyesen vagy telefonon lehet érdeklődni az új menetrendről. A magam részéről a szakmákban, amiket választottam, a színészetben, a forgatókönyvírásban, a stand upban a történetmesélés a közös nevező, az emberekről, a kapcsolatainkról való gondolkodás és a találkozás. Elvileg ehhez lehet talán legkevesebb köze a technológiának és a mesterséges intelligenciának.
Hollywoodban mégis forgatókönyvírók indítottak tüntetést többek közt a mesterséges intelligencia térhódítása ellen. Megijedtem? Nem.
Elkezdtem szorongani?
Persze!
Szorongató, hogy egy másik földrészen ugyanebben a szakmában már tüntetnek valami ellen, amit én teljesen pontosan körül sem tudnék írni, hogy micsoda.
3. Szorongást okoz
Nekem leginkább azért okoz szorongást, mert nem az a korosztály vagyok, aki tablettel a táskájában született. Tanultam, tanulom az eszközök kezelését, és úgymond nincsenek túl nagy sikereim benne. A szüleim generációját megszégyenítő módon szorongok minden online felületnél a NAV-tól az állatorvosi időpontfoglalásig, hogy elrontok valamit, nem tudok belépni, nem tudok kilépni, elfelejtem a megváltoztatott jelszavamat.
A telefont csak fényképezésre és közösségi média-oldalak pörgetésére, a laptopot csak filmnézésre és írásra használom. Az írás kimerül a Google dokumentumban, ha más programot kell az adott projekthez letölteni, szorongok. Viszont minden eszközből a legjobb kell! A fogyasztói társadalom átvette az irányítást az életem felett? Igen, nagyon is!
4. Elidegenít a valódi kapcsolatoktól
Attól még, hogy nem megy zökkenőmentesen, amit lehet, online intézek, idejét sem tudom, mikor vásároltam ruhát valódi üzletben például, és iszonyatosan idegesít, ha valaki kinyomtatja az online színház jegyet, mikor elég lenne csak a QR kódot felmutatni (fél éve tudom, hogy az én telefonom is be tud olvasni QR kódot, nem csak a jegyszedőké). Ebben az értelemben elidegenít.
Viszont a technológiai fejlődésnek köszönhetően rengeteg barátommal tudok szoros, igazán mély, mindennapi kapcsolatot fenntartani úgy is, hogy van, hogy hónapokig nem találkozunk, és mondjuk nem is élünk egy országban. És egyébként is hány flört indul likeokkal, esemesekkel! Mennyire jó már azon izgulni, hogy mikor olvassa már el a kiszemelt, amit írtunk neki? Hogy most akkor látta a sztorit, amit kitettem vagy nem? És most ezt azért lájkolta, vagy csak úgy?
5. Függőséget okoz, nyomorba dönt
A függőség részét sajnos nem csak a telefonom által közölt átlagos napi képernyőidőm miatt tudom kipipálni. Nem csak, hogy függő vagyok, de játszom is a függőségemmel. Különleges izgalommal és szabadságérzéssel tölt el, mikor úgy megyek vásárolni, hogy direkt otthon hagyom a telefonom, így egy órára teljesen elérhetetlenné téve magamat. Ugyanennyire mámoros érzés előadás után megnézni az értesítéseimet, hogy vajon mi történt, amíg én dolgoztam (semmi), ki kereshetett (senki).
Függő vagyok?
Sajnos!
+1 Az AI és a technológiai fejlődés a jövő
Legyen így! Legyenek olyan fejlesztések, technológiák, amiket alkalmazhat az egészségügy (itthon is!), amikkel ma gyógyíthatatlannak mondható betegségek gyógyíthatóvá válnak!
Azt kívánom magunknak, hogy legyen az AI és a technológiai fejlődésé a jövő, úgy, hogy az az embereket szolgálja!
Megoldhatatlannak tűnő kezelések, műtétek váljanak megoldhatóvá és támogassák azt, hogy emberek tovább éljenek egészségben! Ha pedig emellett attól tartunk majd megint, hogy már mosolyogni is jobban tudnak mint mi, akkor menjünk ki tüntetni, zakson!