A babával egy új család is megszületik, de hogyan maradhat erős a párkapcsolat az első gyermek születése után? Beszélgetés Rády Eszter pszichológussal
Az első baba születésével nem csak egy gyermek, de egy édesanya, édesapa egy új család is megszületik. Az új szerepek, és az addig ismeretlen élethelyzet sok nem várt szituációt, ismeretlen nehézséget olykor a pár különválását is okozhatja.
A családdá válás a legszebb és legmeghatóbb időszak egy pár életében, de az eufória és a boldogság mellett számtalan nehézséggel is szembe kell néznünk. Az első gyermek születésével teljesen felborul a gyermeket vállaló pár addigi élete. A kettesben töltött hétköznapokban megjelenik egy gondozásra szoruló csecsemő, egy szülés után fizikailag és lelkileg is érzékeny időszakot élő édesanya, és egy édesapa, aki igyekszik megtalálni a helyét az új rendszerben.
A tapasztalatok szerint egy párkapcsolatban ekkor merül fel a leggyakrabban a különválás gondolata. De mégis, hogyan menthető meg a házasság a szülővé válás után? Rády Eszter pszichológussal beszélgettünk.
Milyen pozitív és negatív változásokon megy át egy párkapcsolat, ha megszületik az első baba?
Az első, egynapos kisbabának egy egynapos anyukája és egy egynapos apukája van. Innen indul a „buli”. Így aztán a legnagyobb átalakulás, hogy a párkapcsolatból családdá válunk, és egy új szerepben ismerjük meg egymást.
Ennek a folyamatnak természetesen lesznek nehézségei: új szokásokat kell kialakítani és megváltozik a kapcsolatunk a társunkkal, kevesebb időnk lesz kettesben. Lesznek azonban pozitív változások is: rendeződhetnek családi kapcsolatok, személyiségünk pedig egy új identitással gyarapodik.
Felmelegítve tényleg csak a káposzta jó? Mediátor mondja el, jó ötlet-e újrakezdeni egy szakítás után
Az anyában és az apában más más folyamatok zajlanak le ilyenkor, a férfiak gyakran kívülállónak érzik magukat. Hogyan lehet ez ellen tenni?
A Gottman házaspár, akik család-és párterapeuták, úgy írják: az anya „tartja” a babát (mentálisan), az apa pedig az anyát és az anyán keresztül a babát is. Elképzelhető, hogy az apuka lassabban találja meg a helyét az első baba mellett, de lehet az anyuka is pontosan így van ezzel. Jó, ha elmondhatjuk egymásnak a bizonytalanságainkat és együtt találunk megoldásokat a baba körüli teendőkre. Fontos, hogy ne feledkezzenek meg a felek a másikról, ne zárják ki a baba körüli teendőkről.
Nem ritka, hogy az apuka is kizárja az anyukát, csak a baba igényeire koncentrálni és a társa látszólag megszűnik a számára.
A szülővé válás a nők estében hatalmas hormonális változással is jár, a párkapcsolatra nagy hatással lehet a szülés utáni depresszió és a baby blues is. Mik ezeknek a tünetei, mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Bizonyosan sok nőnél előfordul egyfajta lehangoltság a baba születése után, hiszen véget ér a nagy várakozás, megérkezik a várva várt baba. Ez természetes, ha pár napig vagy hétig tart. Ilyenkor érdemes odafigyelni erre a szomorúságra, ebben sokat tud segíteni az apa: ő is segíthet hordozni ezt a nehéz érzést az anyára való odafigyelésével. Ez sokat adhat, és megerősítheti a párkapcsolatot.
Ha a szomorúság és a sírás viszont állandó lesz, az álmatlanság, az egyedüllét elviselhetetlenné válik, esetleg az anyuka elfordul a babagondozásától is, azonnal segítséget kell kérni. Ha a szülők erejét meghaladja a babagondozása, segítséget kell kérniük!
Hajlamosító tényező lehet: depresszió a családban, stresszes terhesség, alacsony önértékelés, fokozott szorongás az anyaságtól, magas elvárások a családtagoktól az anyával szemben, és a nehéz párkapcsolati problémák a szülést követően vagy előtte.
A férj hogyan tud segíteni egy szülés utáni depresszióban szenvedő anyának?
Szintén a Gottman házaspár említi, hogy:
egy férfi úgy tehet a legtöbbet az anyáért, ha gondoskodik arról, hogy az anya elláthassa a babát, érzelmileg és minden téren.
Gyakorlatiasabban, ha a felek megosztják a baba körüli teendőket és mindketten hagynak egymásnak lehetőséget megtanulni az új szerepeiket az sokat segít. Jól jöhet a szeretetnyelvek ismerete: ha kell ölelés, ha kell szóban kimondott dicséret, vagy együtt töltött idő biztosítása, apró figyelmességekkel.
Nagyon sok pár a gyermek születése után válik el, mi lehet ennek az oka?
Ez egy nagyon nagyon nagyon nehéz időszak: megváltozik minden! Mi magunk is, mások lesznek az igényeink, átrendeződik a kapcsolatrendszerünk, új szükségleteink lesznek. A baba körüli teendők sem egyszerűek: a kialvatlanság melegágya az elmérgesedő konfliktusoknak. Bátran kérjünk segítséget, ne engedjük, hogy belesodródjon a kapcsolatunk és a leendő családunk egy nem kívánt, már visszafordíthatatlan irányba.
Az egyszerűség kedvéért megint idézek Gottmanéktól. A párkapcsolatok apokalipszisének négy tünete („lovasa”) van John Gottman szerint:
- a kritizáló, durvaságig menő hangnem,
- a megjelenő védekezés, (a kapcsolati begubózás)
- a megvetés a másik dolgaival (családja és szokásaik) szemben,
- a felhúzás, vagyis érzelmi elfordulás a másiktól.
Ezekre nemcsak a baba után, hanem minden nehezebb időszakban érdemes figyelni.
Mit célszerű szem előtt tartani, hogy a szétválás ne következzen be?
Sok mindent, túl sok mindent... A kapcsolatunkat értékként kell kezelni, és abban a tudatban lenni, hogy ez mindkettőnk számára egy új helyzet, amit mindenki a saját eszköztárával igyekszik megoldani. Tartsuk tiszteletben egymást, beszéljünk időben a problémáinkról és az igényeinkről.
Ne féljünk segítséget kérni család-és párterapeutáktól, vagy más segítőktől.
Beszélgessünk a családunkkal és barátainkkal, nekik mi volt, ami bevált ebben az időszakban, milyen nehézségeik voltak.
Van- e arra példa, hogy a kapcsolat sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz a családdá válás után?
Igen, ismerek ilyen példákat. Minden kapcsolat, minden család más és más, hiszen nagyon egyedi családi mintázatokat hordozunk. Előfordul, hogy két ember a baba megszületéséig tud együtt maradni, majd elválnak, és vannak, akik húsz év házasság után döntenek a válás mellett.
A legfontosabb, hogy a kiegyensúlyozottságot a családi életnek végül is az adja, ha a gyerekek le tudnak válni majd a szüleikről, nem kell valamelyik szülőt szinte társként támogatni (parentifikálódni). Ehhez néha el kell engedniük egymást a szülőknek, vagy meg kell érteniük a házasságuk fejlődésének kríziseit.