A társadalom még mindig kevésbé várja el a férfiaktól az önkéntes segítő munkát, ezért is hatódnak meg az emberek, ha azt látják, hogy ők is csinálják
Miért dolgozik több nő a civil szférában? A kérdés talán túl egyszerűnek tűnik, emellett pedig jogosan kérdezhetjük, hogy mégis miért érdekes ez egyáltalán. Ám a téma egyrészt rávilágít fontos, az egész társadalmat érintő folyamatokra, másrészt komplexebbé teszi a civil munkáról alkotott képünket – már amennyiben van ilyen képünk.
Ha valaki azt kérné tőlem, mondjam meg, ki a három leghíresebb arca a hazai civil szférának, akkor a következők jutnának eszembe: Bódis Kriszta, a Van Helyed Alapítvány vezetője; Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője és L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. A női-férfi arányeloszlás itt kétharmad-egyharmad, ami csak azért érdekes, mert a civil szféra egészében is nagyjából így oszlanak meg a nemi arányok.
Cikkemben szándékosan nem a legismertebb civileket kerestem meg. Azzal a titkos céllal tettem ezt, hogy beszéljek olyan szervezetekről is, akik hasonlóan áldozatosan végzik hosszú ideje munkájukat, de kicsit talán kevesebb reflektorfény vetül rájuk. Ilyen az Utcajogász Egyesület, amelynek tagjai önkéntes jogászok. A szervezet ingyenes jogi segítséget nyújt lakhatási szegénységben és hajléktalanságban élő emberek számára, ügyfélfogadásukat a Blaha Lujza téren tartják minden péntek délután.
Ilyen az Utcáról Lakásba Egyesület, akik kifejezetten azon dolgoznak, hogy hajléktalanságban élő emberek szociális bérlakásokba költözhessenek – ehhez elsősorban használaton kívüli, rossz állapotú lakások felújítását vállalják, illetve mobilházakat telepítenek az önkormányzatok tulajdonában lévő üres telkekre. És talán ilyen a Budapest Bike Maffia is, akik hajléktalanságban élő emberek hétköznapjait igyekeznek jobbá tenni sokféle színes projektjével.
De miért van kétszer annyi nő ebben a szektorban?
A három szervezet megszólalója egyetértett abban, hogy a segítő, gondoskodó attitűd a társadalom számára még mindig inkább a nőkhöz társítható attribútum, így sok férfi érezheti a sztenderdek szerint férfiatlannak az ilyen szervezetekhez való csatlakozást. Ezt a képet árnyalja némileg az a tény, hogy e szervezetek tényleges tevékenysége egyáltalán nem nem nevezhető kifejezetten női munkának: ha például arra gondolunk, ki dolgozik egy lakásfelújításon vagy ki ad jogi tanácsot, nem biztos, hogy elsőként egy nő jut eszünkbe. Ugye!?
Gaal Ilona, a Kiútprogram alapítója: A legfontosabb feladat méltóságot teremteni
Molnár Noémi Fanni, az Utcajogász egyik ügyvédje ugyanakkor úgy gondolja, hogy a szervezeten belüli nemi arányeltolódás részben a jogászképzés trendjét követi, hiszen jelenleg sokkal több nő tanul jogásznak, mint férfi . Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a szervezet keménymagja, amely felelősebb pozíciókat tölt be, mindig is nőkből állt, amelynek oka az volt, hogy a férfiak általában kevesebb ideig voltak a szervezet tagjai, így a nagyobb feladatok elvállalásához szükséges elköteleződés valószínűleg hiányzott náluk.
„Kérdés, hogy miért maradnak kevesebb ideig a férfiak. Azt feltételezném, hogy azért, mert a hagyományos nemi szerepek szerint rájuk hárul az úgynevezett kenyérkereső szerep, ezért kevesebb idejük jut önkénteskedésre. Ha viszont megnézzük az utcajogász nőket, láthatjuk, hogy ez nem megfelelő magyarázat, mivel ők is mind önfenntartók, többen önálló ügyvédi praxist visznek vagy piacvezető cégnél dolgoznak” – mondja.
Nagy szerepe van az empátiának
Minden civil szervezetnél két csoportra oszlik a munka: vannak állandó munkatársak, akik fizetést kapnak – ők a koordinációért felelnek, és ők biztosítják az állandóságot a szervezeteken belül. És van egy nagyobb, változó összetételű, önkéntesekből álló csapat, akik ingyen dolgoznak a jó ügy érdekében, ami legalább olyan fontos, de kisebb elköteleződést jelent.
A fizikai munkát, például a lakásfelújításokat többnyire önkéntesek végzik, és nagyon meglepődtem azon, hogy közöttük mennyire kiegyenlített a nemi arány. Ahogy Szaniszló Judittól, az Utcáról Lakásba Egyesület lakásügynökségi koordinátorától megtudom, a céges csapatépítő munkára érkező önkéntesek között körülbelül egyenlő a nemi eloszlás, míg az egyénileg jelentkezők között talán valamennyivel több a nő, pedig a lakásfelújításoknál sokszor igen nehéz fizikai munkát végeznek az arra jelentkezők.
Félreértésen alapul tehát, hogy a civilek munkája azonosítható lenne a társadalom által női munkának definiált gondoskodással. Ahogy Molnár Noémi Fanni fogalmaz: „bár a másik megértésére való nyitottság, a társadalomkritikus attitűd és a szociális érzékenység egyfajta minimum a szervezetben, gondoskodási munkát nem végzünk. Kívülről nézve talán úgy tűnhet, hogy nők üldögélnek a Blaha Lujza téren és kedvesen beszélgetnek az emberekkel. A látszat ellenére azonban nem vagyunk »jótékonysági asszonyegylet«.
Az Utcajogász egy aktivista alapokon nyugvó jogvédő szervezet, ami ha szükséges, kész konfliktust vállalni közhatalom-gyakorlókkal vagy akár gazdasági szereplőkkel is a szegénységben élő emberek védelme érdekében. Rendszeresen véleményezünk jogszabályokat, évi tizenöt-húsz pert viszünk, jelenleg kizárólag női ügyvédek. Ezek olyan konfrontatív feladatok, amiket hagyományosan a férfiakhoz társítanak. Az empátiának azonban nagy a szerepe a sérülékeny helyzetben lévő társadalmi csoportokkal való munkában.
Amikor az ügyfeleinkkel dolgozunk, rugalmasan kell alkalmazkodnunk például ahhoz, hogy valaki nem elég iskolázott a hivatalos iratok megértéshez, vagy az idős kora, betegsége miatt nem tud elmenni a postára. A rugalmasság azonban nem jelenti azt, hogy az ügyfél patrónusává válnánk. A célunk az, hogy támogassuk őt saját ügye megértésében és vitelében.”
A szabályt erősítő kivétel: miért van több férfi a Budapest Bike Maffiánál?
„A Budapest Bike Maffia nemcsak egy férfiak által alapított segítő szervezet, hanem rengeteg férfi is csatlakozik hozzá, vállal benne aktív szerepet. Náluk a nemi arány körülbelül ötven-ötven százalék, de talán a bringás önkéntesek között valamivel több a férfi ” – mondja Kis Kata, a szervezet kommunikációs koordinátora. Ennek nyilvánvaló oka maga a bringázás mint tevékenység. A biciklis szubkultúrákban nagyobb arányban fordulnak elő fiatal férfiak.
Másfelől viszont a szervezet kommunikációja is azt üzeni, srácok, itt a helyetek, gondoljunk csak az olyan szavakra, mint a maffia, vagy arra, hogy az egyik legnépszerűbb programjuk neve Vitaminkommandó. Kis Kata szerint azonban fontos az is, hogy a Budapest Bike Maffia egy férfi baráti társaság ötlete alapján indult el, és hogy a belépők sokszor nem csak együtt dolgoznak, hanem baráti közösséggé is válnak – fiúk és lányok közösen. „Sok gimis fiú tölti nálunk a negyvenórás kötelező szociális szolgálatát például, és közülük többen itt is maradnak a negyven óra ledolgozása után is, mert jól érzik magukat nálunk.”
Mindennek ellenére (vagy ezzel együtt) a Budapest Bike Maffia egyáltalán nem macsó szervezet, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy vannak kifejezetten nőket segítő kezdeményezéseik. Rendszeresen szerveznek programokat női szállókon, és ők álmodták meg, majd váltották valóra azt a traumatudatos nőgyógyászati rendelőt is, amelybe akár lakcímkártya nélkül is bejelentkezhetnek a páciensek, és ahol az átlagosnál több idő és figyelem jut egy emberre.
Kis Kata felhívja a figyelmemet arra is, hogy a Budapest Bike Maffia széles körű ismertségének és társadalmi támogatottságának fontos komponense egy, a társadalmi nemi szerepeket érintő jelenség. Ez pedig a gondoskodó férfi képe. „Azok a képeink mindig nagyot mennek a közösségi médiában, ahol bringás fiúk adnak ételt hajléktalan embereknek. Talán a társadalom még mindig kevésbé várja el a férfiaktól az önkéntes segítő munkát, ezért is hatódnak meg az emberek, ha azt látják, hogy ők is csinálják”.
Mit nyernénk azzal, ha több férfi dolgozna a civilek között?
A kérdésre persze egyszerű is lehetne a válasz: több aktív munkaerőt, de a képet azért lehet kicsit árnyalni. „A jogsegélyben való részvétel olyan élettapasztalat, ami nemtől függetlenül mindenkinek a szakmai felfogását, emberekkel való kommunikációját formálhatja, finomíthatja, függetlenül attól, hogy az illető később hol helyezkedik fel. Tehát nem azért tartanám fontosnak a férfiak csatlakozását, mert kifejezetten férfiakra van szükség egyes helyzetekben, hanem azért, mert szerintem a férfi jogászok is gazdagabbak lennének, ha megismernék az ilyen típusú tevékenységeket” – mondja Molnár Noémi Fanni.
Szaniszló Judit más, ezzel kapcsolatos szempontokra is felhívja a figyelmet: „a férfi és női attribútumokat mostanra újradefiniálták azok, akik erről gondolkodnak, és az önreflexívebb emberek fontosnak tartják, hogy ezekkel foglalkozzanak a személyes életükben is. Ez nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is érdeke: az, hogy az érzéseidet kifejezd vagy foglalkozz a másik érzéseivel, nem csak nők előjoga, ez mindenkinek jár, és mindenki profi tálhat belőle” – mondja, ugyanakkor az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa ezen a téren komoly pozitív generációs változásokat lát.
„Úgy veszem észre, hogy a huszonéves, baloldali értelmiségi körökben kifejezetten menő empatikusnak, szociálisan érzékenynek lenni, és gondoskodó tevékenységet végezni akár önkéntesként, akár állásban. Így a fiatalok között egyre több a férfi ezen a területen.”