Fontos üzeneteket hordoz a Netflix új sorozata az O. J. Simpson-peren túl
Bár sportolóként kezdte a pályafutását, O. J. Simpson neve örökre összefonódott a bűnügyi igazságszolgáltatás egyik legmegdöbbentőbb perével. A Simpson-ügy nemcsak egy gyilkosság történetét fedte fel, hanem egy mélyebb problémát is felszínre hozott: a családon belüli erőszakot. Mi történik, amikor egy bántalmazó híresség státusza elnyomja az áldozatok igazságát? Mire taníthat minket O.J. Simpson története a családon belüli erőszak valódi természetéről?
„Kérem, segítsenek! Itt áll az ajtóban, biztos, hogy megint balhézni fog!” – hallatszik Nicole Brown Simpson segélykérése egy, a nyolcvanas évek végén készült hangfelvételen. A Netflix Amerikai hajtóvadászat: O. J. Simpson című, négyrészes dokumentumfilmje eddig soha nem látott és hallott anyagok segítségével mutatja be a meggyilkolt Nicole Brown és volt férje, O. J. Simpson házasságát, válását, majd a férj brutalitásba torkolló bántalmazását. Simpson későbbi tárgyalását elnézve mindannyiunk zsebében kinyílhat az a bizonyos bicska és bukkan fel égető kérdések sora: vajon hány segélykiáltásra lett volna szükség ahhoz, hogy valaki komolyan vegye Nicole-t?
Az ügyről dióhéjban
A történet kicsivel több, mint harminc éve, 1994. június 12-én kezdődött: ezen a napon gyilkolták meg Nicole Brownt és ismerősét, Ronald Goldmant Los Angelesben. Révén, hogy Nicole Brown O. J. Simpson egykori amerikai futballista exfelesége volt, óriási felhajtás indult a gyilkosságok körül, ahogy a média megneszelte az esetet.
Miután több nyom miatt Simpson lett a gyilkosságok első számú gyanúsítottja, a média elszabadult: hónapokig szinte a csapból is ez a téma folyt Amerikában. Ezt a tényt csak fokozta, hogy letartóztatását elkerülendő, Simpson nem vonul be önként az őrsre. Barátját fegyverrel a volán mögé kényszerítette, majd autóval igyekezett eljutni az édesanyjához. A rendőrök az amerikai filmekben látott autós üldözéssel kísérték végig egész Los Angeles-en, végül egy túsztárgyaló könyörögte ki a kocsiból a saját háza kocsifelhajtóján...
„Ugyanazt kellene vele tenni, mint amit ő tett a gyerekkel" - szakértő segít, mit tehetsz, ha téged is elöntött a düh a szolnoki bántalmazásos videó láttán
Az ügy hamarosan a világ egyik legismertebb büntetőperévé nőtte ki magát: kis túlzással egész Amerika élő valóságshow-ként figyelte a nyílt tárgyalás alakulását. (Hasonlóképp a két évvel ezelőtti Johnny Depp-Amber Heard perhez.) Ezalatt kiderült: házasságuk ideje alatt (a gyilkosság elkövetésekor már külön éltek) Simpson számtalan alkalommal, többféle módon bántalmazta a feleségét. Amellett, hogy érzelmileg a közös gyermekeikkel tartotta sakkban, verbálisan számtalanszor megalázta (terhesen kigúnyolta a változó teste miatt, stb.), ezzel fokozatosan leépítve a nála jóval fiatalabb nő önértékelését. Az érzelmi és verbális bántalmazásnál azonban jóval tovább ment: több alkalommal fizikailag is bántalmazta
a feleségét.
Bár Nicole többször is panaszt tett férje bántalmazása miatt (vészhelyzetben sokszor hívta a segélyhívót és a rendőrséget is), miután nem tett hivatalosan feljelentést, a bántalmazást legtöbbször elbagatellizálták. Nicole – mint később kiderült, jogosan – tartott attól, hogy a kiérkező rendőrök nem neki, hanem közkedvelt exférjének hinnének, ő pedig félt annak haragjától és az azt követő retorziótól.
Simpson igazi „cápákat” bérelt fel ártatlansága bebizonyítására, akik többször is sikeresen kérdőjelezték meg a nyomozás (és a bevont nyomozók) hitelességét, pártatlanságát és a bizonyítékok megbízhatóságát. Ügyesen kijátszották a „rassz-kártyát” is a büntetőper során, ezzel hatva az afroamerikai többségű esküdtszék érzelmeire.
A tárgyalás alatt érzékelhetően eltolódtak a súlypontok: a családon belüli erőszak és a gyilkosság(ok) ténye faji kérdéssé alakult. (Simpson tárgyalása előtt néhány évvel fehér rendőrök kamerák szeme láttára vertek agyon egy Rodney King nevezetű afroamerikait Los Angeles utcáin. Miután a rendőröket felmentette a teljesen fehérekből álló esküdtszék, a Simpson-ügy egyfajta revans volt a Los Angeles-i fekete lakosság részéről, egyúttal betudható a bűnüldözési szervek irányukba tett kvázi törlesztésének is.)
O. J. -t végül felmentették. Bűnösségét mindössze egy későbbi polgári peres eljárásban sikerült csak bizonyítani. A bíróság szabadságvesztés helyett itt már csak pénzbüntetéssel tudta súlytani.
Így találtam meg újra önmagam egy abúzus és egy abortusz után
A bántalmazás ezer arca
A Simpson-ügy több más mellett rávilágít arra is, hogy a családon belüli erőszak számtalan formát ölthet. A Brown-Simpson házasságban jelenlévő szóbeli és testi bántalmazás mellett az érintettek lelki terrort (ilyen például, hogy az elkövető letagad egyes dolgokat, vagy kizárja a partnerét a gondolataiból, érzéseiből, ugyanakkor az ellenőrzése alatt tartja, gyakran megfélemlíti), szexuális abúzust (amelynek során az elkövető olyasmire veszi rá a partnerét, amelyet az nem akar: ide sorolható az is, ha a férfi például meggátolja, hogy a párja fogamzásgátlót használjon, vagy épp abortuszra kényszeríti, esetleg megakadályozza abban), valamint gazdasági-, társadalmi szintű bántalmazást (amikor az elkövető elszigeteli a partnerét a társas- és anyagi erőforrásoktól) is megélhetnek egy párkapcsolatban.
Ami az ügy óta eltelt évek mérlegét illeti, a számok sem sok jóval kecsegtetnek. Amerikában a BJS Criminal Victimization adatai szerint 2021-ről 2022-re 51,5%-ra nőtt a párkapcsolati erőszak áldozatainak száma (ez egyébként 0,8%-del több, mint az előző évben).
Európa sem tetszeleghet a probléma kipipálásával: 2024. november 25-én jelent meg az Európai Alapjogi Ügynökség reprezentatív felmérése, amely az Eurostat és az EIGE megrendelésére készült. (A kutatásban 115 ezer nő vett részt, ez eddig a témában készült legalaposabb, európai felmérés.) Ez alapján elmondható, hogy a magyar nők szenvednek el a legnagyobb arányú lelki vagy fizikai erőszakot, fenyegetést és/vagy szexuális erőszakot a partnerüktől. (Míg az európai átlag 31,8%, a magyar nők több mint fele, 54,6%-a élt már bántalmazó kapcsolatban.) Némi fényt jelent az alagút végén, hogy a magas szám betudható annak, hogy az utóbbi években könnyebben ismerik fel a nők, hogy családon belüli erőszak áldozataivá váltak, de azt korántsem állítanánk, hogy ez üdvrivalgásra ad okot.
Február 25-én jelent meg az EU Nemek Közötti Egyenlőségért Felelős Intézetének legfrissebb jelentése is, amely szerint – hasonlóan a korábbi évekhez – Magyarország a 26., azaz utolsó előtti helyen áll. (A jelentés olyan területeken vizsgálja a nők helyzetét, mint az egészségügy, a gazdaság, a munkaerőpiac, a tudáshoz, szabadidőhöz, hatalomhoz való hozzáférés, stb.) A jelentés kitér a nők elleni erőszak helyzetére is: eszerint a 18-74 év közötti magyar nők 49%-a szenvedett el fizikai és/vagy szexuális erőszakot. A partner részéről elkövetett lelki erőszak aránya az egész Unióban hazánkban a legmagasabb: ebben a nők több mint fele (54%) érintett.
