Továbbra is férfias szakma az újságírás?
2002-ben jelent meg Margit Patrícia tanulmánya A nők reprezentációja címmel. A szerző tizenegy különböző pozíciójú és eltérő gondolkodásmódú újságíróval készített interjú után arra a következtetésre jutott, hogy a nők alulreprezentáltak a médiában. Ennek pedig szerinte többféle oka van.
Az egyik, hogy a nők nincsenek döntéshozó pozíciókban, míg a másik az, hogy sok újságírónő szerint a férfiakat hitelesebb forrásnak tekintik az olvasók. Ezt még kiegészítette egy harmadik észrevétellel is, hogy a magukat magasabb pozícióba felküzdő újságírónők sztereotipikusan férfiasnak tekinthető jegyeket vesznek fel, csupán azért, hogy tekintélyt és tiszteletet vívjanak ki maguknak.
Ezek alapján Margit Patrícia azt a konklúziót vonta le, hogy az újságírói szakma férfias. Nagyon elszomorító lenne, ha ez az állítás több, mint két évtizeddel később is megállná a helyét. Pedig az újságírónőknek 2025-ben is embert próbáló küzdelem egy munkanap. Vagy már az egyenlőség útjára lépett az a szakma is? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
A nőket korlátozó jelenségek: üvegfal, csöpögő vezeték, üvegplafon
Bár egy 2018-as felmérés szerint az Európai Unión belül az újságírói és kommunikációs végzettséggel rendelkezők hetven százaléka nő, csupán harminc százalékuk tölt be vezető pozíciót. Ez pedig három jelenségnek köszönhető, mely nemcsak a médiaszektorban, a tudomány minden területén érzékelhető és valamiért a szakirodalom egészen férfias, építkezéssel kapcsolatos metaforákkal írja le.
Ne gondolkodjunk, hanem írjunk, és meglátjuk, mi lesz belőle - beszélgetés Patkó Ágnes írónővel
Az első probléma még az oktatás alapszakaszában jelentkező láthatatlan tanterv, mely a lányokat nem buzdítja arra, hogy fiús tárgyakkal foglalkozzanak. Ekkor keletkezik az üvegfal, ami bizonyos szakterületekre korlátozza a nőket. Az újságírói szakmában még a kétezres évek elején is férfiuralom alatt álltak a ’hard témák’, tehát a politika, a gazdaság, a bűnügy, vagy éppen a pénzügy. A második társadalmi probléma jellemzően már a karrierépítés kezdeti szakasza után jelentkezik és első sorban a gyermekvállaláshoz köthető.
A szakirodalom csöpögő vezetéknek nevezi azt a jelenséget, amikor a nők elhagyják a pályát, kicsöpögnek szakmai előmenetelük vezetékéből. Ha mégis a folyásban maradnak, akkor pedig szembe kell nézniük a harmadik nehézséggel, az üvegplafon jelenségével. Ennek köszönhetően a nők szakmai fejlődése jellemzően lelassul, vagy egy bizonyos szinten el is akad.
Furcsa módon, Margit Patrícia kutatásából az derül ki, a megkérdezett újságírónők egy része első sorban nem az üvegplafont, hanem saját magukat teszik felelőssé azért, mert nem válhatnak szerkesztővé. Ez pedig abban a sztereotipikus gondolkodásmódban gyökeredzik, amit a férfiközpontú társadalom emelt körénk.
Húsz évvel később: reped az üvegplafon…
Hogy tiszta és egységes képet kapjak a médiaszektor jelenlegi helyzetéről és azon belül az újságírónőkről, úgy döntöttem saját kutatást építek fel. Tizenkét újságírónővel készítettem interjút és igyekeztem minden szempontból széles spektrumot lefedni. Nemcsak életkorban, hanem szakmai pozíciókban és a felsorakoztatott médiumokban is a sokszínűségre törekedtem.
Nicole Kidman a női reprezentáció harcosa, aki nem fél sebezhetőnek mutatkozni a kamera előtt
Amellett, hogy interjúalanyaim szavai alapján elmondhatom, 2025-ben már nem feltétlenül számít férfias szakmának az újságírás, az is jelentőséggel bír, hogy a nőket korlátozó jelenségek is eltűnőben vannak. Nem szűntek meg, egyes szerkesztőségekben jelen vannak, azonban vannak médiumok, remélhetőleg jelentős többségben, ahol elhalványultak.
