Mit árul el a mai kereszténységről egy lefejezett Szűz Mária szobor?
Néhány hónapja szülő Szűz Mária szobrot állítottak ki a linzi székesegyházban, ám az installációt nem sokáig láthatta a templom közönsége, ugyanis ismeretlenek úgy nyilvánították ki nemtetszésüket, hogy lefejezték azt. Sőt, online aláírásgyűjtés is indult korábban a szobor eltávolításáért, melynek kulcsmondata az volt: „Jézus születése szent, az, hogy ennyire szemérmetlenül ábrázolják, éppen ezt a szentséget teszi tönkre”. Dr. Perintfalvi Rita teológust kérdeztük az üggyel kapcsolatban.
Ha Szűz Mária vallásos ábrázolásaira gondolunk, általában egy kék-fehér ruhába burkolózott, áhítattal az ég felé néző, kisfiát ölelő vagy felnőtt fiát sirató nőalak jut eszünkbe. Mit árul el ez Mária szerepéről a keresztény vallásban?
Szűz Mária klasszikus értelmezése, a szüzessége, aztán az anyasága és ezen keresztül az anyaság mint olyan tisztelete kizárólag egyfajta nőideált állított a keresztény nők elé - erre mutat rá a feminista teológia. Vagyis hosszú évszázadokig csak és kizárólag azt a nőt tekintették erényesnek, aki megfelelt ennek az ideálnak. Az ókor és a középkor kereszténysége rettegett a testiségtől és a szexualitástól. Ezen a téren a kísértést kizárólag a nőben látták, s ezt visszavezették Évára.
Közkeletűvé vált az a téves nézet, hogy Éva vitte kísértésbe Ádámot, hiszen ő vett elsőként a tiltott fa gyümölcséből és Ádámnak is adott belőle. Ezt a bűnt később szexuális bűnként értelmezték és Évából lett a csábító nő, aki felett a férfinak nincsen hatalma. A férfi teológusok, a híres egyházatyák féltek a női szexualitás erejétől. A testiséget magát földiesnek, bűnösnek és nőiesnek gondolták. Miközben minden, ami szellemi volt, az éteri világhoz tartozott, az isteni szférához illőnek és férfiasnak minősítették.
A női szexualitástól való félelem oda vezetett a kereszténységben, hogy egy olyan női ideált kreáltak, ami elvette a nőtől a saját testisége hatalmát. Ő lett a szüzességben élő nő, akit pont olyan tökéletesnek tartottak, mint egy férfit - de csak akkor, ha lemondott az anyaságról. Ilyenek lettek a remete nők, a szent nők, illetve a szüzességet fogadott szerzetesnők. Az általuk megélt aszkézist, vagyis testi önmegtagadást mindenek felett való erénynek tekintették.
Azt a nőt, aki megházasodott és gyermekeket szült, amihez természetesen együtt kellett hálnia egy férfival, közel sem tekintették ennyire erényesnek.
Szűz Mária ezt a két vonulatot ötvözi. Hiszen ő úgy vált anyává, hogy közben végig megőrizte a szüzességét. A katolikus dogmatika szerint úgy esett teherbe, hogy férfit nem ismert. Szűz maradt szülés közben és utána is. Ezzel párhuzamosan a népi vallásosságban megjelent Szűz Mária anyaságának tisztelete is. Viszont azt elképzelhetetlennek tartották, hogy egy nő gyermektelen maradjon vagy hogy tudatosan ne akarjon gyermeket vállalni.
