Apró házak, nagy ambíciók - Kecső Dorottya huszonévesen épített sikeres vállalkozó karriert, kitartása és teherbírása példaértékű
Húsz éves kora előtt sikeres vállalkozást vezetett, még nincs harminc, de már nagybetűs üzletasszonynak nevezzük. Egy egri lány története kitartásról, bátorságról, kiszámíthatóságról. Az interjúidőpont egyeztetés után éreztem, hogy egy különleges emberrel fogok beszélgetni.
Amikor azt kérdeztem Kecső Dorottyától, hogy hétfő reggel nyolc óra megfelelő lehet-e az interjúra, szemrebbenés nélkül rávágta, hogy akkor már rég dolgozik. Tizenkilenc éves korában már saját vállalkozása volt és ma, huszonkilenc évesen igazi nagybetűs üzletasszony. Ezért kelnek korán a sikeres üzletemberek: pontosan tudják, hogy mit csinálnak, és nem aznap találják ki, mit kellene tenni, hanem folyamatában haladnak a kitartás útján.
„Ötéves voltam, amikor eldöntöttem, hogy milyen életet szeretnék élni. Világosan emlékszem, hogy az óvodában ültünk a földön és legóztunk, és én kilógtam a sorból. Engem nem bántott, hogy én vagyok a kakukktojás, hogy nehezen tudok beilleszkedni, de a szüleimet megviselte. Később bebizonyítottam nekik: milyen jó is, hogy kilógtam a sorból!” – meséli Dorka azon a hétfő reggelen, és látszik, hogy pontosan tudja, mit akar.
A siker titka
Határozottan állítja, hogy a sikerhez bátorság, tanulás és kitartás kell, na meg egy kis szerencse, és semmi más. „Máig cseng a fejemben, ahogy a lányok kicikiztek a gimnáziumban, mert én nem jártam szoláriumba. Nagyon bántó volt, viszont tudtam, hogy nincs mit szégyellnem.” Az egri diák egy kis faluból jött, teljesen átlagos családból, dolgos szülőkkel. Nem nélkülöztek, de az elképzelhetetlen volt, hogy Dorka csupa márkás holmit viseljen.
Kecső Dorka nagy álmokat szőtt arról, mi mindent szeretne megvenni, ami tehetősebb emberek kiváltsága, és nem titkolja, hogy a profit miatt vágott bele az első vállalkozásba, de már egészen máshogy látja az üzleti világot.
A főiskola első évében már online outletet üzemelt, méghozzá szép eredményekkel, úgy tűnt, megtalálta, miben tehetséges. „Gyerekkoromban kerestem, hogy miben vagyok jobb, éneklésben, rajzolásban vagy valami másban. De nem találtam olyan területet, amiben kimagasló voltam, egészen a főiskoláig.
Az első vállalkozásom hamar elterjed az emberek között, és én beleálltam. Ruhákat válogattam és töltöttem fel a saját weboldalamra, majd megszerveztem a kiszállítást. Ennek tíz éve, amikor nem voltak csomagküldő cégek, egyedül a Magyar Posta. Sosem fogom elfelejteni, hogy az első csomagot postán adtam fel.” A tizenkilenc éves lány egyszerre tanult turizmust és építette a vállalkozást öt éven keresztül, miközben újabb fába vágta fejszéjét.
Út az apró házakig
Egy év múlva már új terve volt, hétvégi házat akart venni. Eger mellett, nagyszülei falujában találta meg az ingatlant, amit keresett, ráadásul abban az utcában, ahol egykor nagypapája élt. „Öt évig kuporgattam a pénzem, nem vettem fel hitelt, inkább spóroltam. Ételen, ruhán, bulizáson, mindenen, csakhogy megvásároljam az ingatlant, amivel már konkrét terveim voltak.
Az adásvétel idején huszonöt éves voltam, egyedül terveztem meg a belső tereket és egyesével, szüleim és ismerőseik segítségével kerestem vízszerelőt, villanyszerelőt, és minden szakembert. Majd meghirdettem a szálláshelyet, ami a Mátra lábánál várta a vendégeket.” Újabb öt év múlva Dorka már csak a Woodhouse-ra koncentrált, illetve a további hétvégi házakra.
Az első apartman árát újabb házba fektette. Az online outletet bezárta, hogy a négy szálláshelyet igazgassa, amiből télen kettő is üzemel. Turisztikai végzettséggel magabiztosan lépett mindig egy lépcsőfokkal feljebb.
Nyugalom, csend és béke
Dorka, ma, hétvégi házakat igazgat, helybélieknek ad munkát, és a vendégeknek életre szóló élményt. Nem akart semmi extrémet, semmi hivalkodót, csupán olyan faházakat, ahol a párok nyugodtan eltölthetnek egy hétvégét, távol a nyüzsgéstől. A kevesebb több elv működött.
„Éppen az interjú előtt érkezett meg hozzám a hír, hogy megint eljegyzés volt az egyik házban” – mondja boldogan, olyan boldogan, mintha maga is részese lett volna az eseményeknek, hiszen minden ilyen történetet számon tart, legyen szó eljegyzésről, kerek születésnapról vagy egy nagy találkozásról.
A vállalkozó kedvenc emlékei közé tartoznak azok a lányok, akik édesanyjukkal jöttek ide pihenni. „A szállás megfizethető, és cserébe az élmény örökké megmarad. A faházak pontosan úgy néznek ki, mint amilyeneket az óvodás koromban építettem legóból. Az építőkockákat egyébként máig őrzöm.” Dorka eggyé vált vállalkozásával, de nem rendeli alá magát az üzleti világnak.
Ha olyan dolgokkal vesszük körül magunkat, amik a jólétünket szolgálják, egyszerűen szebbé válhatunk
Mint mondja, az a legózó kislány nem a vagyonnal akart kitűnni társai közül, hanem a tanulással és kitartással. Minden elért eredményre visszajelzésként tekint, esze ágában sincs hátradőlni.
Nem magát akarja eladni
A szállások mellett ma egy marketingvállalkozást vezet, ami hotelekre, éttermekre és magánegészségügyi intézményekre specializálódott. Saját faházait éppen ezért nem hirdeti a nagy szálláskereső portálokon, az emberek mégis megtalálják, és tavasztól két újabb helyet fog megnyitni a vendégek előtt.
„A jó bornak nem kell cégér, és a marketingvállalkozás is akkor lesz hiteles, ha a saját példámmal tudom igazolni. Egyik házat sem hirdetem külön oldalakon, kizárólag a saját honlapon, és nem félek, hogy nem találják meg. Az elmúlt öt év is igazolja, hogy
nem a reklámcunami hozza meg a sikert, hanem a kitartó munka.
Amikor ezt mondja, rögtön nekiszegezem a kérdést, hogy miért nem találtam rá Instagramon. A házakról rengeteg gyönyörű fotó kering a közösségi médiában, de Dorka sehol sem látszik. „Természetesen engem is érdekeltek a drága ruhák, kiegészítők, és volt egy időszak, amikor azért vásároltam luxusholmikat, hogy magamnak és másoknak is bizonyítsak, de ez már régen a múlté. A mai napig szeretem a minőségi darabokat, viszont az igazi érték számomra egészen mást jelent, nem tárgyakból áll, és privát módon élem az életem.
Nem magamat akarom eladni, hanem a szolgáltatásokat, ezt csak úgy tudom megtenni, ha például a reggelim helyett az apartmanról posztolok. Vagy itt a kocsim esete… Már megtehettem volna, hogy egy új, drága autóval járjak, de én ragaszkodtam az első autómhoz, és mindenhova a régi, kicsi autómmal mentem.” Dorka az a fajta vállalkozó, aki bátran kiáll a sorból, hogy új utakat fedezzen fel, de minden lépést megfontol.
Amikor a Pénzügyi Minisztérium felkérte, hogy tartson előadást fiatal közgazdaságtan szakos hallgatóknak, akkor is bátorságra, kitartásra és tanulásra ösztönözte a közönséget. Nem véletlen, hogy sokan megkeresik a kérdéssel: hogyan csinálja. És ahogy a kitartásról sokat beszél, úgy szeretne felszólalni a nők érdekében is. Tervei között szerepel, hogy felkarolja a kihasznált nőket, mert bár Dorka csak januárban lesz harmincéves, eleget látott ahhoz, hogy tudja, nem fekete-fehér a világ, különösen nem a vállalkozók világa.
„Persze hogy voltak buktatók is! Melyik úton nincsenek? Erről is kell beszélnünk! Három vállalkozást vezettem harmincéves korom előtt,
tudom, hogy miről beszélek, amikor a fiatal nőkkel szembeni negatív hozzáállásról van szó.
Megküzdöttem az előítéletekkel, már nem veszem magamra a rosszalló megjegyzéseket, és ezt el akarom mondani azoknak a nőknek, akiket mások elbátortalanítanak. Hiszek abban, hogy tisztességes munkával is lehet jó életet élni, sőt, leginkább azzal lehet.”