Bérszakadék: hoax vagy valóság?
Óriási utat tettünk meg a nemek közti egyenlőség felé, de vannak problémák, amelyekről sokan úgy gondolják, nem is léteznek. Ilyen a nemek közötti bérszakadék, ami nem kitaláció, és egészen addig velünk marad, amíg meg nem értjük, mi okozza és mi szüntetheti meg.
2013-ban a Yale egy kutatást végzett: ugyanazt a fiktív életrajzot nyújtották be az ország legjobb egyetemein meghirdetett kutatói pozíciókra, azzal a különbséggel, hogy a jelentkezések egyik felén a John, a másikon a Jennifer név szerepelt. A férfi és női professzorok egyaránt "Johnt" tartották alkalmasabbnak, az ő szakmai felkészültsége meggyőzőbbnek tűnt, mint Jenniferé. Az ilyen rejtett előítéletek alapvetően meghatározzák a gondolkodásunkat, és mivel tudat alatt hatnak, nehéz tenni ellenük.
Okok és okozatok
Az Eurostat adatai szerint a bruttó órabérben a nemek közötti különbség az Unióban 2019-ben átlagosan 14 százalék, Magyarországon pedig 18,2 százalék volt. A tévhitekkel ellentétben a jelenség nemcsak a versenyszektorban érezhető: a közszférában tapasztalt nemek közötti bérkülönbség kisebb-nagyobb mértékben meg is haladhatja a versenyszféra számait.
Számos oka van annak, hogy nálunk magasabb a nemek közti bérszakadék (gender pay gap). Talán a legkézenfekvőbb az, hogy a patriarchátus még mindig erősen tartja magát, és kevés törekvés irányul arra, hogy a belőle fakadó, rendszerszintű méltánytalanságot felszámoljuk. John és Jennifer példája jól mutatja, hogy a nők már a munkaerőpiacra való belépéskor hátrányból indulnak, de az odáig vezető út sem sétagalopp.
Karácsonykor igazából semmi sincs kőbe vésve
Kulmináló kisebbrendűség
A lányok szorgalmát és kitartását szokás elismerni, míg a fiúknál a kreativitás, az innovatív gondolkodás és a nagyobb kockázatvállalási hajlandóság vált ki dicséretet. Az elcsúszó mentorálás és pozitív visszacsatolás miatt a lányok jellemzően alulértékelik a képességeiket és a teljesítményüket, míg a fiúknál ez pont fordítva van.
Ez az önértékelés és önbizalom különbsége vezet oda, hogy egy állásinterjún a nők alacsonyabb bérigényt jelölnek meg, később pedig jóval nehezebben kérnek fizetésemelést, miközben a férfi kollégáknak ez is könnyebben megy. A vicc az, hogy ha John 20 százalékkal többet kér, mint Jennifer, a munkáltató akkor is hajlamos őt választani, ha Jennifer egy kicsivel még alkalmasabb is.
A Zyntern.com állásportál háromezer pályakezdőn végzett, 2020-as kutatása szerint a nők átlagos bérigénye majdnem húsz százalékkal alacsonyabb. (Meglepő módon a szektorokra bontott számok azt mutatták, hogy a különbség a bölcsészek, valamint az IT- és tech-szektorban elhelyezkedők körében a legalacsonyabb, 3,3, illetve 6,7 százalék.) A munkáltató még inkább a férfi pályázónak kedvez, ha Jennifer szülőképes korban van, és botorul igennel válaszol az interjún - törvénysértően - feltett kérdésre, hogy szeretne-e gyereket.
De a már megszületett gyerekek is hátrányt jelentenek, miközben a férfiaknál fel sem merül, hogy a tervezett vagy meglévő gyerekek negatívan hatnának a teljesítményükre, sőt, esetükben a szülői státusz inkább felelősségteljességre és megbízhatóságra utal. A bérek közötti különbség a kor előrehaladtával egyre rosszabb lesz.
Az egy dolog, hogy a nők eleve gyengébb bértárgyalók, de ha anyák lesznek, még jobban félnek attól, hogy ha a bérigényük miatt elveszítik a munkájukat, nem fognak tudni másikat szerezni. És persze ott van az üvegplafon-jelenség is, amikor a szervezet hierarchiáján belül az előrejutás csak egy bizonyos szintig lehetséges, de ez nem látható előre, nincsenek kimondott vagy elismert akadályok, csupán megakad a karrier, például középvezetői szinten.
A sztárok sem ússzák meg
2017-ben, a #metoo-botrányba az elsők között belebukó Kevin Spacey jeleneteit kivágták A világ összes pénze című alkotásból, ezért utóforgatási napokra volt szükség. A film női sztárja, Michelle Williams valamivel a szakszervezeti minimum feletti, nyolcvan dolláros napidíjat kapott, összesen nyolcszáz dollárt a tíznapi többletmunkáért. Férfi kollégája, Mark Wahlberg ugyanennyi napidíjat kapott – és azon felül 1,5 millió dollárt.
Az eset óriási felháborodást váltott ki, és többek között útjára indította - Reese Witherspoon szervezésében - a Time’s Up (Lejárt az idő) mozgalmat a filmszektorban az azonos munkáért fizetendő egyenlő bérekért. Witherspoon női producerként ezzel fontos lépést tett, de ez önmagában nem elég.
Ahogy a nemek közti egyenlőség ügyében általában, itt is sok múlik a férfiak nők felé mutatott szolidaritásán: a #timesup lendületén is nagyot dobott, hogy az éppen legfelkapottabb férfisztár, Benedict Cumberbatch bejelentette, a továbbiakban csak olyan filmekben hajlandó játszani, amelyekben női partnere az övével azonos gázsit kap.
Miért rossz a bérszakadék a gazdaságnak?
Egyszerű: ha a nők kevesebb pénzért végzik el ugyanazt a munkát, az a gazdaságnak is deficitet okoz. A Moody’s Analytics jelentése szerint az emiatti kiesés világszinten hét százalék, számosítva hét trillió dollár. Ugyanezen jelentés szerint ezt a deficitet - ha a jelenlegi tempóban haladunk -, 132 év alatt lehet lefaragni, gazdasági fellendülés pedig akkor következik be, ha több nő csatlakozik a munkaerőpiachoz, és így nő a termelékenység. Az is segítene, ha a nők nagyobb arányban töltenének be produktív vezetői és szakmai szerepet.
Képzeljünk el egy házaspárt, akik ugyanannál a cégnél azonos szinten: legyenek mindketten középvezetők, különböző osztályokon. Ha a nő nem végez rosszabb munkát a férfinál, sőt, a nőknél magasabb megfelelési kényszer miatt akár jobban is teljesít, akkor nyilvánvaló veszteség, ha gyermekvállalás esetén a pár kizárólag gazdasági kényszerből dönt úgy, hogy a szülés után vagy az ovis vírusok miatt fixen a nő marad otthon a gyerekkel, legyen bármennyivel is produktívabb.
A példát globálisan tekintve könnyen belátható, hogy a munkáltatók érdeke, hogy a családokban segítsék a minél teljesebb munkamegosztást. Egyszerű matek: ha húsz napot beteg a gyerek, és ebből tizenkilenc a nőt terheli, egyáltalán nem éri meg nőket alkalmazni. Ha ez kötelezően tíz-tíz nap, akkor egyik fél munkáltatója sem jár rosszabbul a másiknál.
Az tehát, hogy a probléma megoldása minden érdekelt (az állam, a munkáltató és a munkavállaló) elemi érdeke, nem lehet kérdés, ahogy az sem, hogy nemcsak a gazdasági haszon, hanem a társadalmi felelősség is ezt kívánja. (Az egyedülálló szülők helyzetéről nem is beszélve.)
Léteznek ám jó gyakorlatok is
A legtisztább az, ha az adott évi bérszakadék mértéke, illetve a nemek aránya minden munkavállalói szinten, a gyakornoktól a topmenedzserig nyilvános. Amennyiben a cégeknek be kell mutatniuk, hogy milyen pozícióban mennyit fizetnek, az támpont és tárgyalási alap lehet az állásinterjúk során, de a felmerülő méltánytalanságok is könnyebben orvosolhatóak. A munkáltatók az adatok nyilvánossága ellen általában a bérfeszültséggel érvelnek, azonban adja magát a kérdés, hogy miért lenne bérfeszültség, ha korrekt a bérezés?
Nem az lenne a megoldás, ha előre, már az álláshirdetésben megjelöli a cég, hogy mennyit szán az adott pozíció bérezésére, ahelyett, hogy a pályázó próbálja kisakkozni, hogy mennyit érhet a munkája? Ahol már létezik valamilyen bér-transzparenciáról szóló törvény - ilyen Ausztria, Ausztrália, Belgium, Dánia, Franciaország, az Egyesült Királyság, Izland, Németország, Svédország -, ott (eltérő módokon) szankcionálják is a nem jogkövető magatartást.
De a legtöbbet még mindig mi, mint társadalom érhetjük el. Mint például annak a londoni ügyvédi irodának az ügyfelei, akik, miután kiderült, hogy az eleve kevés nő 32 százalékkal kevesebb fizetést kap, követelték, hogy az iroda alkalmazzon több nőt, és a bérüket igazítsa a férfiakéhoz.
Legyen közös a közügy
A nemek közti egyenlőség méltányosság kérdése. Az egyenlőség nem feltétlenül jelent méltányosságot, és az, hogy a jog biztosítja egy csoport hozzáférését oktatáshoz, karrierhez, nem jelenti, hogy a csoport ezekben nem szenved hátrányt. Ahhoz, hogy abból a 132 évből lecsapjunk egy százast, az kell, hogy férfiak és nők közösen küzdjünk ezért. Mert lejárt az idő. Ha szeretnél tovább tájékozódni, látogass el az Egyenlítő alapítvány honlapjára, ahol számos cikk és kutatás található a témában.