Nádasdy Vilma: A lényeg, hogy nem kell „örökkében” gondolkodni
Édesapja költő, nyelvész, műfordító, míg a nagyapja az Operaház, majd a Színház és Filmművészeti főiskola igazgatója volt. Nádasdy Vilma egy igazi sokszínű tehetség, aki rengeteg területen kipróbálta magát. Ismerd meg a történetét.
Az egykori rádiós, tulajdonképpen a bátorságának köszönheti, hogy annak idején bekerült az Est FM rádióhoz. Szereti új dolgokban kipróbálni magát: két évig láthattuk a Nótaestek című műsorban az Örkény Színház Stúdiójában, foglalkozott műfordítással, jelenleg pedig angolt tanít és az anyaság feladatival tölti az idejét.
A hetedik kerület szívében élsz a férjeddel és a gyereketekkel, gangos, körfolyosós a házban. Nem túl zajos ez a környék?
Itt születtem, a Dohány utca 14-ben, a hajdani Egyetemi Nyomda épületében. Naponta elkezdték nyomni hajnalban az újságot - talán ezért sem vagyok kényes annyira a zajokra. Ide jártam az Akácfa utcába óvodába. Aztán átköltöztünk „nagyon messzire”, a Kálvin térhez. A Szamuelybe jártam alsóba, felsőbe meg a Trefortba. Utána a Bethlen térnél laktam, amit mi Batman térnek hívtunk. Egyetemre a „Dürer kertbe” jártam: a mostani koncert terem volt a 101-es nagyelőadó.
Professzorok háza, könyvtár, menza, angol, német szak, skandinavisztika… Pesten akkor még nem nagyon volt ilyen értelemben campus, kerttel és uszodával, szemben a Ligettel.
A tökéletes párkapcsolat nyomában
A NOVUS alapítványi iskola tanáraként ismertelek meg 2000-ben. Ekkor szólalt meg a hangod az EST FM rádióban. Hogy lettél rádiós? Honnan a vonzalom?
Gyerekkoromban a szüleim mindig rádiót hallgattak. Annyira varázslatos, hogy csak a hangja alapján képzelsz el valakit valamilyennek. Én nem tudok háttértévézni – viszont rádiózás közben tudok dolgozni, még dolgozatot is tudok javítani. Az Est FM-nek lelkes hallgatója voltam:
péntekenként Szikla atya néven vezetett műsort Erdélyi Zsolt.
Dj. Superman.
Ő nekem az a szórakoztató fickó volt, akinél élőben lehetett „gyónni”. Újdonság volt, hogy huszon-harmincéves emberek telefonáltak be, és nem azzal, hogy „szeretném kérni a Daru madár fönn az égen-t”. Egy fordításon dolgoztam és kifutottam a határidőből, nagyon nyomasztó volt. Fölhívtam Szikla atyát, bár tudtam, hogy ő adásban is szól: micsoda dolog, szedd össze magad!
De úgy éreztem, nekem erre most szükségem van. Elmondtam, mi a „bűnöm”, mire ő, hogy nagyon nem szép dolog, penitenciát ró ki, tudok-e valami kunsztot.
A Boci-boci tarkát el tudom énekelni visszafelé, mondtam.
Akkor jövő pénteken leszek szíves bemenni. És letette. Egy hétig tépelődtem, aztán, egy életem egy halálom, megnéztem, hol a rádió, és elmentem. Becsöngettem: „jó estét, a penitencia miatt jöttem” - ott álltak a folyosón hosszú sorban a csajok.
Női kvóta?
Igen, Szikla atyának ez szokása volt, hogy a betelefonáló csajokat behívja. Nem vagyok izgulós, ahogy sorra kerültem, rögtön belemelegedtünk. Már félórája beszélgettünk, adásban, azt hittem, soha nem fogja megkérdezni, ki vagyok, hogy kerülök ide. Végül megkérdezte.
Elénekelted visszafelé a Boci-bocit?
Igen, nagyon röhögtek, a hangtechnikus rögtön megfordította: tényleg passzolt… És a vége fele Szikla atya azt mondta: szeretném felkérni Vilmát, hogy vezesse velem a műsort, mint Szikla anya. Aztán több műsorom is lett.
Többek közt, a találó című Vilma Engedj be! De hogy tanultad meg a Boci bocit visszafelé?
Apámnak volt egy barátja, aki ezzel szórakozott minket a gárdonyi nyaralásokkor. A szüleim tanárok, ráértek nyáron, ami hatalmas ajándék volt, sok gyerekkel és baráti felnőttel telt a nyár.
Édesapád, Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító.
Akkor még nem tudtam, hogy költő, egyetemen tanított. Nyaranta összecsődítették a gyerekeket, beosztották, hogy egy hétig ez a két felnőtt van velünk, aztán a következő héten másik kettő, hogy ők is épelméjűek maradjanak…
Ezek a nyári élmények az előzményei a Gyűrűk ura szerepjáték tábornak, amit nyaranta vezetsz? Ti is játszottatok ilyet Gárdonyban?
Nem, de én is táboroztam ennek az elődjében. Az igazi szerepjáték később jött be Magyarországra, asztal mellett ülős, táblás- vagy kártyajátékként. Van egy mesélő, aki a történetet szövi, a többiek a maguk által kitalált karakterekkel ennek a történetnek a szereplői. A táborban hasonlót játszunk, élőben.
Miért pont a Gyűrűk ura?
Hogy nagyjából be lehessen lőni a hangulatot: nem scifi, nem őskor… Zalában, a semmi közepén egyszerűbb eljátszani, hogy jön egy ork, mint egy UFO.
Mindeközben angoltanár is vagy.
Ez az identitásom. Gimnáziumban tanítok és magánórákat is adok. Ez a szakmám, ehhez értek. Bár voltam én is egy évet, érettségi után, Angliában, de azt gondolom, hogy nem csak nyelvterületen élve lehet megtanulni egy nyelvet. Hosszú évek munkájával szerezhető meg a valódi nyelvtudás.
Műfordítással is foglalkozol?
Egyszer fordítottam regényt is, amiben egy nem létező Jane Austen regény körül szövődnek a szálak, s aminek a legvégén egy eredeti Jane Austin szöveget én fordítottam le először magyarra, utána néztem. Szépen felöltöztem, úgy ültem a gép elé, annyira meg voltam tisztelve. Ebben a részben, egy nyaraláson Jane Austin és a barátnői azzal viccelődnek, hogy kell regényt írni, mi kell hozzá.
És mi kell?
Például a főhős haljon meg kétszer.
Szeretsz játszani, jelentkeztél a színművészetire annak idején.
Kétszer is, de ez egyébként sokaknak hobbija. Viszont Horvát Lili Felkészülés határozatlan idejű együttlétre című filmjében én is szerepeltem.
Nagyapád, Nádasdy Kálmán, az Operaház, majd a Színház és Filmművészeti főiskola igazgatója is volt, és ő rendezte a Ludas Matyi és a Gülbaba című filmeket. Nem esett messze az alma a fájától, mikor édesapáddal közösen színpadra léptetek. A nótaestetek két évig volt repertoáron az Örkény Színház Stúdiójában. A gangról, délidőben, a Jó ebédhez szól a nóta harsogott gyerekkordban?
A gárdonyi nyaralásokkor a szomszédoktól hallatszott át… Apám állt elő ezzel, kulturális fricska volt, nagyon élveztük. Otthon mi nem hallgattunk nótákat. De, hogy mi jön a gyerekkorból, a családból, az jó kérdés. A nővéremben például nincs exhibicionizmus, pedig ugyanott nőttünk fel, ugyanazok közt a szülők közt. A Boci-bocit azért ő is tudja visszafelé…
Mindeközben elindult a saját család – projektetek is. Nem huszonévesen vágtál bele, nagyjából túl voltál a karrierépítésen, és az önmegvalósításban is részed volt a rádiózással, meg a tanárkodással.
Azért ez nem volt így tervezve, nekem előbb is belefért volna…
Kellett hozzá egy találkozás?
Igen, kellett hozzá Balázs, akivel belevághattunk.
Aki a férjed lett - és épp most ment el Mukiért, a gyereketekért, a bölcsibe.
Gyereket mindig szerettem volna: meg voltam győződve róla, hogy lesz! De azért azt mondanám, negyven fölöttig ne húzza el, aki teheti. Én jól bírom az együttlétet, bár sokáig éltem egyedülálló, önálló felnőttként, de néha megrázó, hogy régebben bármikor felpattanhattam: elutaztam, vagy az éjszaka közepén elkezdtem kifesteni a konyhát.
Ez most nincs. Egyeztetni kell mindent, ami nekem még mindig nehézség. De próbáljuk kihozni az együttlétből a maximumot. Én nagyon igyekszem.
Dolgozni kell rajta?
Nekem mindenképpen, bár én mindig imádtam dolgozni, nagy a teherbírásom.
Mesélted, hogy Muki már porszívózik, pedig még csak egy éves…
Már másfél. Próbáljuk önállóságra nevelni.
Bár ízig-vérig „pesti lány” maradtál, egy börzsönyi faluban nekivágtatok a vidéki élet letesztelésének.
Elég aktívan „használjuk” ezt a várost, de azt is látom, hogy amint egy talpalatnyi zöld van Muki lába alatt, ezerszer jobb neki minden.
És nektek? A lelketeknek?
Meg a testünknek is. Nem az a kérdés, hogy mi egyszerűbb: gyereket nevelni egy faluban, ahol ott a végtelen a határ, a jó levegő, az állatkák, a természet - vagy a város közepéről felcihelődni mindennap a Normafához. Nekünk is fontos a természet közelsége, hogy tüzet gyújtsunk, hogy nézegessük, melyik madár merre repül...
Nyitnátok egy pékséget? A férjed kézműves pék, nem titok.
Ez is egy verzió, de az a lényeg, hogy nem kell „örökkében” gondolkodni. Egyelőre még azt sem tudom elképzelni, milyen lenne budapesti lakcím, vagy trolibusz nélkül...De valószínűleg bele fogunk vágni.
Más terveid is vannak?
Szeretnék PhD-zni, ez szakmailag szükséges tudományos fokozat, ha tanárokat szeretnék képezni, nyelvtanár hallgatókat tanítani. Ha már értek hozzá, és szeretem csinálni. Nekem ez lenne a hazafias hozzájárulásom.
Fotó: Bolega Niki Stylist: Pikó Fruzsina Smink: Pallag Evelin Haj: Uhercsik Brigitta/CULT
Ruha - Art on Me
Kiemelés: Egyelőre még azt sem tudom elképzelni, milyen lenne budapesti lakcím, vagy trolibusz nélkül
Kiemelés 2: Otthon mi nem hallgattunk nótákat.