előfizetésem
Hírlevél
Előzd meg a munkahelyi kiégést egy jól szervezett meetinggel
A szakmai kiégés vagy burnout egy olyan pszichológiai állapot, amelyet a munkahelyi stressz vált ki. Általában ennek táptalaja a túlzott terhelés, a munkával kapcsolatos elégedetlenség és a lelki kimerülés. Korai szakaszában is nehéz felismerni speciális tudás nélkül, de vannak olyan jelek, amelyek a kezdeti stádium megnyilvánulására utalnak. Ezt felismerni és tűzoltást végezni nem csupán a szenvedő félnek tesz jót, hanem a mellette lévő csapatnak is.
Munkatársként vagy csapat vezetőjeként alapesetben nem vakon dolgozunk a kollégák mellett. Érzékelünk, tapasztalunk és benyomások alakulnak ki bennünk. Aránylag sok idő telik el addig a pontig, mire ráeszmélünk, hogy valami nincs teljesen rendben. A kialakuló kényelmetlenség-érzés a komfort zónánk határát feszegeti, ezért természetes reakció, hogy valamilyen cselekvésre késztetést élünk meg emiatt és a tettek mezejére kívánunk lépni.
Ez a létrejövő szituáció akkor érkezik fordulóponthoz, amikor arra a megállapításra jutunk, hogy nem magunk miatt érezzük ezt a rossz közérzetet, hanem egy közvetlen munkatársuk szenved szakmai kiégésben és ez gyakorol ránk hatást.
Tíz egyszerű lépés a kiberhigiénia érdekében - Hogyan és miért érdemes tisztán tartani a digitális teret magunk körül? Szakértővel beszélgettünk
A szakmai kiégés korai és egyértelmű jelei
A burnout leggyakrabban a munkahelyi stressz tartós jelenlétének és a munkahelyi követelményeknek a kombinációjából eredeztethető. Ekkor az egyén fizikai, érzelmi és szellemi kimerültséget tapasztal. Munkájában teszi, amit kell és úgy véli, hogy az elegendő, nem igazán vesz tudomást arról, hogy tevékenységének minőségét negatív kritika éri vagy csapattársai számára nehézségeket okoz a hozzáállásának kezelése.
Amikor a kiégésben szenvedő munkatárs már egyértelműen a munkához fűződő viszonyának romlásához ér, ott már szakmai segítségre van szükség. Az idevezető út lehet rövid, ha olyan esemény váltja ki, ami az érintettben traumatikus élményt eredményez, de hosszú távon is jelentkezhet, amennyiben nincs változatosság a munkakörében, amely időközönként lendületet adna és motiválttá tenne.
A kiégésben érintett személy számos esetben fel sem ismeri, hogy problémája van, ilyenkor egy éles látású munkatárs lehet az, aki segítő szándékkal megpróbálhat a korai szakaszban lépéseket tenni érte, általa a jobb munkakörülmények érdekében. Ezt az éles látást az alábbi tipikus körülmények tapasztalása teszi lehetővé:
Fizikai és érzelmi kimerültség: Ezt kívülállóként nehéz felismerni, de közvetlen munkakapcsolatokban lehet érzékelni, ha a kiégett kolléga állandó fáradtságra, kimerültségre tesz jelzéseket.
Cinizmus és eltávolodás a munkától: Amikor egy kolléga elveszíti érdeklődését feladatai iránt, nincs lelkesedése és egyre gyakrabban tesz megjegyzéseket negatív történésekre, akkor sajnos elérte a kiégés egyfajta belépő szintjét.
Teljesítménycsökkenés: Ennek egyértelmű megnyilvánulása a koncentrációhiány, az elkalandozás és az egyre több idővel történő feladatellátás.
Időmenedzsment problémák: Az időgazdálkodás kiégéstől függetlenül is jelenthet gondot sokak számára, viszont a kiégett munkatársra ez halmozottan és látványosan érvényes, számára egy határidő már nem eredményez késztetést jobb és gyorsabb munkavégzésre.
Ha ezek az észrevételek nem időszakosak, akkor ebből már lehet következtetéseket tenni a szakmai kiégés jelenlétére.
Szily Nóra: „A depresszióval az emberek külső szemlélőként nem tudnak mit kezdeni”
Lehet segíteni, vagy hagyni kell, hogy önmaga ismerje be magának?
Óvva intek mindenkit, hogy azonnali lépésre szánja el magát, ha ilyet érzékel környezetében. Először is figyelni kell a másikat, óvatosan kérdezni őt, hogy hogyan érzi magát, miért okoz nehézséget a feladatok végrehajtása. Aztán lehet másokat is bevonni azzal kapcsolatban, hogy ők hogyan élik meg a történéseket.
Munkatársi szinten a korai jelek csillapíthatóak egyéni beszélgetésekkel, egy-egy feladat átvállalásával (ha az egyéni terheltségi szint lehetővé teszi), de hosszú távon – főként, ha változás nem tapasztalható – ez sajnos nem megoldás. Egy csapatvezető ennél többet tehet, mert alkalmazhat olyan eszközöket vagy módszereket időszakosan, amelyek gyakorlatilag láthatatlanul igyekeznek segíteni a kiégett munkatárson a csapatkohézió erejével.
A rendszeres, egész csapatot érintő meetingek vagy megbeszélések kiváló alkalmak arra, hogy egy-egy munkaszervezést támogató tréninggyakorlat bekerüljön a napirendi pontok közé kipróbálás céljából. Íme néhány szakmai tipp:
Jégtörő gyakorlatok alkalmazása: Egy ilyen feladatban egy indító kérdésre a résztvevők gondolataik rendszerezett gyűjtésével válaszolnak. A csoportvezető megkérhet arra, hogy a munkatársak írják össze, jelenleg milyen napi szintű problémákkal találkoznak, amelyek nehezítik a feladatellátást vagy mi volt a legutolsó komplikált szituáció, amit meg kellett oldaniuk és nehézséget okozott.
A válaszként elhangzó esetek segítik mérlegelni, hogy kinek milyen a stressztűrő képessége, mit miként értékel és érzékel. Az egyéni preferenciák alakulása már sejtetni képes a kiégés jeleit.
Szükségletek felmérése: Szintén egy ártatlan, de annál hasznosabb gyakorlat. Ebben az esetben a résztvevőket arra kéri vezetőjük, hogy írjanak le 3-5 dolgot, amire szükségük van a gördülékenyebb munkavégzéshez. Ez motiválhatja őket arra, hogy megosszanak olyan érzéseket, mint a hiány, amely a kiégés előszobája szokott lenni.
Múltbéli tapasztalatok megosztása: Hatásos módszer, ha a vezető hoz egy olyan történetet, amely vele vagy mással történt és a szakmai kiégés állapotához vezetett és megoldásra került. Az ilyen jellegű megosztás segíthet abban, hogy a kiégésben szenvedő kolléga felismerje a hasonlóságot és ne érezze magát egyedül a problémájával.
Van kiút az önszabotázsból - Ezt az öt lépést érdemes betartani
Segíteni egyáltalán nem könnyű és bátorság kell hozzá, mert nem tudható előre, hogy a célzott személy ezt miként fogadja. Tiszteletben kell tartani, ha úgy dönt, nem kér ebből a támogatásból. Az említett láthatatlan, problémát felszínre hozó gyakorlatok képesek arra, hogy a kiégésben szenvedő feleszméljen saját helyzetére, szerencsés esetben kitárulkozzon és elinduljon a gyógyulás felé.
