Álomállás, majd rémálomba illő elbocsátás: egy leendő kismama megrázó története a munkahelyi diszkriminációról
Kata egy nemzetközi humanitárius szervezetnél kezdett dolgozni, amely küldetése és értékrendje alapján tökéletes munkahelynek tűnt számára. Ám ekkor olyan történt, amire egyáltalán nem számított: várandóssága alatt elbocsátották.
Kata vállalta, hogy beavatja a Glamour olvasóit a kényes részletekbe, Repka Ágnes HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó pedig a probléma hátterét és a gyakorlati lehetőségeket vázolja fel a hasonló helyzetben lévők számára.
Az álommunkahely ígérete és az első intő jelek
Kata kezdetben nagyon lelkes volt új állása miatt, ahogy ő mondja, akkoriban ez volt számára az álommunkahely. A szervezet humanitárius céljai, a mentális egészség fontosságának kommunikációja, valamint a nemzetközi csapatmunkára épülő struktúra különösen vonzóvá tették ezt a lehetőséget számára.
„A médiában úgy állították be, hogy itt igazán fontos a dolgozók jólléte. Egy olyan munkahelynek tűnt, ahol egy nemes cél elérésében vehetek részt, miközben megbecsülnek engem és a munkám egyaránt” – kezdte történetét Kata. Ezekre az ígéretekre azonban hamar rácáfolt a kíméletlen valóság.
Bérszakadék: hoax vagy valóság?
Az első intő jelek már röviddel a munkába állás után megmutatkoztak. „Legelsőnek az tűnt fel, hogy hiányzik a csapatszellem, és kifejezetten individualista a munkahelyi kultúra. Ha valakinek problémája volt, úgy láttam, nem fordulhatott senkihez, az emberek magukra voltak hagyva a kihívásaikkal. Egymás háta mögött rosszindulatú megjegyzések hangzottak el, majd szemtől szemben ennek az ellentétjét mutatták a kollégák.”
Kata a betanuláshoz sem kapott kellő támogatást. „Nekem kellett kiderítenem, ki mivel foglalkozik pontosan, az releváns-e a feltételezett feladatomhoz, majd szívességként kérni, hogy magyarázzák el, hogy mit kell tennem.” Bár néhány kollégája személyes szimpátia miatt segített neki, Kata elmondása alapján a szervezet általános működéséről ők is negatívan nyilatkoztak.
„Akik önfeláldozóan segítettek, ők is sokat panaszkodtak a szervezetre és az ott uralkodó kultúrára, így nem voltam egyedül a meglátásaimmal.” Mindezeken felül a feladatkiosztás is zavarta. Az egyik feladata a saját közvetlen főnöke munkájának ellenőrzése volt egy bizonyos aspektusból – ez szervezeti felépítés szempontjából nagyon megkérdőjelezhető volt szerinte. Már ezek is komoly visszásságok, de a valódi feketeleves csak ezután következett.
A nők jelenléte a politikában nem egyéni képességek kérdése, hanem rendszerszintű társadalmi igazságtalanság
A megalázó elbocsátás
A váratlan elbocsátás egy home office napon érte Katát. „A közvetlen főnököm egy megbeszélésre hívott, de nem mondta el, mi lesz a téma, hiába kérdeztem. A megbeszélésre már egy papírral a kezében jött, és közölte az azonnali felmondás tényét, mondván, próbaidő alatt nem kell megmagyaráznia a döntést. Amikor a terhesség tényét ekkor közöltem vele, nem lepődött meg.”
Kata kérte főnökét, hogy találjanak valamilyen más megoldást, mert így teljesen ellehetetleníti a helyzetét, amire azt közölte, hogy
nem tud mit tenni.