Álomállás, majd rémálomba illő elbocsátás: egy leendő kismama megrázó története a munkahelyi diszkriminációról
Kata egy nemzetközi humanitárius szervezetnél kezdett dolgozni, amely küldetése és értékrendje alapján tökéletes munkahelynek tűnt számára. Ám ekkor olyan történt, amire egyáltalán nem számított: várandóssága alatt elbocsátották.
Kata vállalta, hogy beavatja a Glamour olvasóit a kényes részletekbe, Repka Ágnes HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó pedig a probléma hátterét és a gyakorlati lehetőségeket vázolja fel a hasonló helyzetben lévők számára.
Az álommunkahely ígérete és az első intő jelek
Kata kezdetben nagyon lelkes volt új állása miatt, ahogy ő mondja, akkoriban ez volt számára az álommunkahely. A szervezet humanitárius céljai, a mentális egészség fontosságának kommunikációja, valamint a nemzetközi csapatmunkára épülő struktúra különösen vonzóvá tették ezt a lehetőséget számára.
„A médiában úgy állították be, hogy itt igazán fontos a dolgozók jólléte. Egy olyan munkahelynek tűnt, ahol egy nemes cél elérésében vehetek részt, miközben megbecsülnek engem és a munkám egyaránt” – kezdte történetét Kata. Ezekre az ígéretekre azonban hamar rácáfolt a kíméletlen valóság.
Bérszakadék: hoax vagy valóság?
Az első intő jelek már röviddel a munkába állás után megmutatkoztak. „Legelsőnek az tűnt fel, hogy hiányzik a csapatszellem, és kifejezetten individualista a munkahelyi kultúra. Ha valakinek problémája volt, úgy láttam, nem fordulhatott senkihez, az emberek magukra voltak hagyva a kihívásaikkal. Egymás háta mögött rosszindulatú megjegyzések hangzottak el, majd szemtől szemben ennek az ellentétjét mutatták a kollégák.”
Kata a betanuláshoz sem kapott kellő támogatást. „Nekem kellett kiderítenem, ki mivel foglalkozik pontosan, az releváns-e a feltételezett feladatomhoz, majd szívességként kérni, hogy magyarázzák el, hogy mit kell tennem.” Bár néhány kollégája személyes szimpátia miatt segített neki, Kata elmondása alapján a szervezet általános működéséről ők is negatívan nyilatkoztak.
„Akik önfeláldozóan segítettek, ők is sokat panaszkodtak a szervezetre és az ott uralkodó kultúrára, így nem voltam egyedül a meglátásaimmal.” Mindezeken felül a feladatkiosztás is zavarta. Az egyik feladata a saját közvetlen főnöke munkájának ellenőrzése volt egy bizonyos aspektusból – ez szervezeti felépítés szempontjából nagyon megkérdőjelezhető volt szerinte. Már ezek is komoly visszásságok, de a valódi feketeleves csak ezután következett.
A megalázó elbocsátás
A váratlan elbocsátás egy home office napon érte Katát. „A közvetlen főnököm egy megbeszélésre hívott, de nem mondta el, mi lesz a téma, hiába kérdeztem. A megbeszélésre már egy papírral a kezében jött, és közölte az azonnali felmondás tényét, mondván, próbaidő alatt nem kell megmagyaráznia a döntést. Amikor a terhesség tényét ekkor közöltem vele, nem lepődött meg.”
Kata kérte főnökét, hogy találjanak valamilyen más megoldást, mert így teljesen ellehetetleníti a helyzetét, amire azt közölte, hogy
nem tud mit tenni.
Ezután a HR-nek írt több levelet a megszólaló, de ezekre egyáltalán nem kapott választ. Később tudta csak meg, hogy a szervezeten belül azt terjesztették el, hogy ő mondott fel. Ez nem volt igaz, hiszen Kata a viszontagságok ellenére szerette a munkáját, és igyekezett minél többet tenni a szervezet ügyéért. Úgy érzi, hogy az igazi ok, amiért elküldték, rajta kívülálló.
„Nem indokolták meg az elbocsátásomat. Azt gondolom, valamit takargatnak, amire esetleg rájöhettem volna, ha tovább dolgozom ott. Mivel más civil szervezetnél is dolgoztam már itthon és külföldön is, ezért borzalmas felismerés volt, hogy pont ennél a jól prosperáló, ismert szervezetnél ilyen erős a »szürke zóna«, ennyire sok a titok és a kérdőjel.”
Mentális és érzelmi hatások
Kata mentális állapotára nagy hatással volt a kialakult helyzet. „Traumatizált az egész történet. Nagyon hittem benne, hogy ennél a szervezetnél nem történhet meg ilyesmi, és ezért szürreális volt, hogy mégis bekövetkezett. Most, öt hónappal a felmondás után is elfog a düh amiatt, hogy ennyire kihasználtak és semmibe vettek emberileg.”
Elmondása szerint munkahelyén egyáltalán nem voltak tekintettel arra, hogy hogy érzi magát, motivált-e, beilleszkedett-e, vagy, hogy mit gondol a pozícióról, a szervezetről. Kata visszaemlékezése alapján a mentális egészség témája csupán akkor került elő, amikor a kötelező e-learning tananyagokat el kellett végezniük ezzel kapcsolatban.
„A felmondás maga áldozat szerepbe kényszerített, ezt én ezelőtt még nem éltem át. Mély nyomott hagyott bennem, amit még fel kell dolgoznom professzionális segítséggel. Várandósként a magzatomra fókuszálva igyekeztem lelkileg nem elmerülni a negatív érzésekben, de sajnos jelentős frusztrációt okozott pont abban az időszakban, amire mindig is úgy gondoltam, hogy az egyik legszebb lesz az életemben”.
Az újrakezdés nehézségei
Az elbocsátás után Kata azonnal elkezdett munkát keresni. A közvetlen környezete, családja, barátai is igyekeztek ebben segíteni neki, de sokáig hátat fordított neki a munkaerőpiac. „Nyíltan vállaltam a terhesség tényét, és olyan részmunkaidős, otthonról végezhető munkát kerestem, amit gyorsan be lehet tanulni. Bár szakmai tapasztalataim és végzettségeim alapján széles körű lehetőségeim lehettek volna, mégis nehézségekbe ütköztem”.
A legtöbb jelentkezésére választ sem kapott. Később ismerőseinél is kopogtatott, de a trauma, amit átélt, tovább nehezítette a helyzetét. Saját bevallása szerint nagyon nehezen magyarázta el újra és újra, mi történt vele, ezek folyamatosan felszakították benne az elbocsátás körülményei okozta sebeket.
Egy LinkedIn-poszt segítségével végül sikerült munkát találnia. „Sokan írtak, felajánlották, hogy körbekérdeznek a munkahelyükön, vagy átküldtek konkrét lehetőségeket. Végül így találtam egy határozott idejű, részmunkaidős állást, ahol támogató környezet fogadott.” Kata új munkahelyén az elejétől fogva tiszták az elvárások és folyamatosan egyeztetnek a feladatok alakulásáról.
Harmónia alakult ki, könnyed az együttműködés és nyílt a kommunikáció, meséli felszabadultan Kata. „Úgy gondolom, nemcsak várandósként, de emberként is ilyen munkahelyi közösséget érdemelne mindenki: ahol nem kell választani a magánélet és a munka között.”
Mi lehet a megoldás?
Ha hozzá hasonlóan kiszolgáltatott helyzetbe kerül egy várandós nő, akkor Kata azt javasolja, hogy tájékozódjanak, valamint az ismeretségi körükön kívül próbáljanak meg proaktívan megkeresni interim ügynökségeket, és osszák meg személyes történetüket. „Számomra pozitív meglepetés volt, hogy milyen sokan írtak nekem, fejezték ki támogatásukat, segítségnyújtási szándékukat, teljesen ismeretlenül” – összegzi, hozzátéve, hogy nyitottnak kell lenni szinte minden lehetőségre, mert a válogatás lehetősége csekély.
Kata továbbá társadalombiztosítási szakértő felkeresését tanácsolja, illetve azt, hogy az ebben a helyzetben lévők minél előbb találják meg lelki menedéküket a hozzájuk közel állókban, mert egyedül nagyon nehéz végig menni ezen az úton. Kata szerint fontos lenne egy specifikus adatbázis, fórum, felület létrehozása, ahol olyan pozíciókat hirdetnek, amelyek meghatározott időre szólnak, és akár részmunkaidőben, otthonról végezhetők.
„Ahogy látom, kisgyerek mellől dolgozni vágyó anyukák is érdekeltek lennének egy ilyen felületben. Emellett jogi és társadalombiztosítási információk, valamint ingyenes tanácsadás is sokat jelenthetne azoknak, akik ilyen helyzetbe kerültek, mint én.” A megszólaló úgy érzi, segítene az attitűdváltás is, hogy a várandósokkal csak a gond van és nem bírják a munkát. Ahogy ő látja, rengeteg olyan pozíció van már, amit egy kismama is el tud végezni, amellett, hogy jár a kötelező vizsgálatokra.
Mit mond a szakértő?
Repka Ágnes HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó szerint már a kezdetekkor figyelni kell az árulkodó jelekre. „Ha egy cég például kifizetetlen túlórákban, érvénytelen munkaszerződésekben, dolgozók közös megegyezésre való rábeszélésében érintett, valószínűleg más területeken sem tartja be a jogszabályokat”.
A munkaszerződés aláírása előtt érdemes tájékozódni, akár a social média oldalakon, csoportokban, vagy az ismerősök segítségével, kétség esetén pedig inkább kerülendők az olyan cégek, amelyeknek rossz hírük van. Repka Ágnes rámutat, hogy a próbaidő után abban az esetben élvez felmondási védelmet a várandós munkavállaló a munkáltatói felmondás ellen, ha az állapotát közölte a munkáltatójával.
„Ha a munkáltató továbbra is ragaszkodna a felmondáshoz – holott a figyelmét az érintett felhívta a védelem tényére, haladéktalanul érdemes ügyvédhez fordulni és kezdeményezni a munkaügyi pert.” Fontos tudni azonban, hogy a
próbaidő alatt indoklás nélkül el lehet bocsátani a munkavállalót, így ekkor a várandósság sem véd meg.
„Ennek ellenére érdemes átgondolni a történeteket, és ha azt vélelmezi a leendő kismama, hogy a várandóssága volt az ok, és annak kitudódása után történt a felmondás, holott előtte semmi panasz nem volt a munkájára, anyaság miatti diszkrimináció gyanúja miatt lehet hatósági eljárást kezdeményezni az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóságnál” – összegzi a szakértő.
Repka Ágnes szerint várandósan nehéz állást találni a magyar munkaerőpiacon, de nem lehetetlen. Elsősorban határozott idejű pozíciók és ismerősökön keresztül szerzett lehetőségek jöhetnek szóba, hiszen itt kisebb a munkáltató kockázata, és az ajánlások növelik az esélyeket.
Az álláskeresési járadék is megoldás lehet, de érdemes TB-szakértővel konzultálni a CSED és GYED jogosultság feltételeiről. Ilyenkor a cél nem feltétlenül a karrierépítés, hanem egy biztos, bejelentett állás, amely kitart a szülésig, még ha az nem is jár álomfizetéssel. Kata története rávilágít arra, hogy bár a várandós munkavállalók helyzete nehéz, a megfelelő tájékozódás, a közösségi támogatás, a proaktív hozzáállás és a szakember bevonása sokat segíthet.
Az ilyen esetek megelőzése és kezelése érdekében mind a munkaadóknak, mind a társadalomnak változtatnia kell a hozzáállásán. Végső soron mindenkinek joga van az emberi méltósághoz és a tisztességes bánásmódhoz – akár várandós, akár nem.