Hogyan képezd magad, hogy a tudásod naprakész legyen és piacképes?
A gyors léptékben változó világban nehéz lehet lépést tartani az eseményekkel, munkavállalóként pedig kiemelkedően fontos, hogy értékesek tudjunk maradni a munkaerőpiacon; az utóbbi időkben pedig egyre nagyobb a bizonytalanság, hogy mit tartogat számunkra a jövő.
Pongor Ágnest, pszichológust és HR szakembert, a Megoldásközpont Magazin alkotóját kérdeztük a naprakész tudás és készségek jellemzőiről, és hogy a női munkavállalók mire számíthatnak a mai munkaerőpiacon.
Igenis fontosak a soft skillek!
Az egyetemi és más iskolarendszerben végzett tanulmányok alatt általában a jól mérhető, számszerűsíthető hard skillek élezésén van a hangsúly, és a tananyag szerinti konkrét tárgyi tudás elsajátításán. Ebből következik, hogy a diploma megszerzése után a fiatal pályakezdők a szakmájukon belül nagyjából azonos hard skill készlettel rendelkeznek – így a munkáltatók a soft skillek alapján fognak döntést hozni egy versenyképes pozíció kapcsán.
Az olyan „puha készségek”, mint a jó kommunikációs készség, a kreativitás vagy éppen a csapatban való gördülékeny és rugalmas együtt dolgozás annak ellenére, hogy nem iskolai tárgyak, a mai munkaerőpiacon mégis valós előnyt jelentenek. Pongor Ágnes a tanulmányok alatti gyakornoki munkavégzést tanácsolja minden pályakezdőnek, aki piacképes tudással szeretné megkezdeni a karrierjét.
A modern ember betegsége, hogy úgy érzi, sosem ér a feladatai végére
„Ezáltal úgy kerülhetünk ki a munkaerőpiacra a diploma megszerzésekor, hogy már fel tudunk mutatni némi szakmai tapasztalatot, és van már képünk egy munkahely működéséről, kereteiről. Szerencsés esetben pedig álláslehetőséget is kaphatunk annál a cégnél, ahol a gyakornoki éveinket töltöttük.”
Emellett Ágnes hasonlóan fontosnak tartja az állásinterjúra való tudatos és alapos felkészülést is; az interneten rengeteg helyen fellelhetők tipikus kérdések, amelyeket a munkáltatók tehetnek fel a jelentkezőknek, a szakember szerint érdemes kész válaszokkal érkezni a beszélgetésre, hiszen azalatt a „fél óra alatt kell demonstrálni azokat a képességeinket, amelyeket éveken át csiszolgattunk”.
Fejlesszük magunkat rendszeresen, legyünk tájékozottak!
Bár könnyű elveszni a mindennapi rutinfeladatokban, hosszútávon mégis fejlődhetünk a munkahelyünkön formális, szervezett továbbképzések nélkül is. Későbbi munkakeresésnél, pedig egy adott helyen, vagy helyeken elsajátított tapasztalat, Ágnes szerint a lehető „legjobb referencia”. Viszont, ha konkrét továbbképzéseken gondolkodnánk, előtte érdemes mérlegelni, hogy a karrierünk építése szempontjából milyen fajta tudásra van éppen szükségünk, hosszútávon mi az, amiből profitálhatunk?
Ellenkező esetben, ha minden adandó lehetőséget kihasználunk, amelyek nem is feltétlenül járulnak hozzá a karriercéljainkhoz, könnyen „szétforgácsolhatjuk az energiáinkat”, motivációvesztettséget és kiégést tapasztalhatunk. A szakember szerint a helyes irány, ha a „belső iránytűnket” figyelembe véve keressük a fejlődési lehetőségeket, így a képzettségeink jó eséllyel erősíteni tudják egymást. Véleménye szerint ezzel a szemlélettel egyedi és piacképes tudásegyüttessel vághatunk majd neki a karrierépítésben.
Legyen az alkalmazkodás a szupererőd!
Amióta a digitális és technológiai térhódítás megkezdődött, elképesztő tempóban változott a modern munkaerőpiac és változik azóta is folyamatosan. A tegnap elsajátított digitális kompetenciák másnapra egy szempillantás alatt elavulttá válhatnak, és könnyű úgy érezni, hogy munkán kívül is folyamatosan lépést kell tartani az újszerű technológiai vívmányokkal. Ágnes úgy látja hosszú távon a rugalmas alkalmazkodás, a fejlődési és tanulási hajlam a legkeresettebb készségek a mai munkaerőpiacon –
ezek a skillek a különböző kihívásokhoz való adaptálódást is segíteni tudják a jövőben.
A karrierépítésben lényeges faktora lehet a munkahelyi szocializációnak és a kollégákkal való munka közbeni kommunikációnak, a csapatban való együttműködési hajlandóságunknak. Az alkalmazkodási képességgel gördülékenyebben tudjuk majd kezelni a munkahelyi stresszt, a többi munkavállalóval esetleg munkáltatókkal való nézeteltéréseket, és a csapatprojektekben is jobban ki tudjuk majd venni a részünket, ha fel tudjuk venni másokkal és változó feladatokkal a ritmust.
Ugyanakkor kiemeli, hogy nincsen egységes recept, hogy a munkavállalók pontosan milyen kompetenciákkal kell, hogy rendelkezzenek, viszont a jó alkalmazkodó készséggel bármikor képesek lehetünk elnavigálni a különböző feladatok, pozíciók között.
Sose becsüljük alá a kapcsolatainkat!
Egy bizonyos ponton túl a karrierünk építése nem csak a tanulmányainkon és felhalmozott tapasztalatainkon múlik, hanem a következetesen kiépített kapcsolati hálónkon is – legyen szó akár az alkalmazotti munkavállalásról, akár a saját vállalkozás építéséről. „Habár erről sokaknak az juthat eszébe, hogy egy jó ismerős által bejuthatunk egyébként nehezen megszerezhető pozíciókba is, a kapcsolatrendszerünk szerepe nem merül ki ennyiben” – emlékeztet Ágnes.
A mindennapokban, a minket körülvevő emberektől tájékozódhatunk, így a széles, színes ismeretségi kör akár új karrierlehetőségeket is tud kínálni. „Arról nem is beszélve, hogy egy megüresedő pozíció esetén a cégek sokkal szívesebben alkalmaznak olyan munkavállalót, akivel már volt valamilyen előzetes kapcsolatuk, mintsem egy ismeretlen személyt, feltételezve, hogy így kisebb valószínűséggel éri őket kellemetlen meglepetés.”
A már korábban említett Kevin Daum azt tanácsolja, hogy az ismeretségi körünket befektetésnek tekintsük, amelyeket ápolni és gyarapítani kell, hosszútávon pedig remek lehetőségek adódhatnak egy-egy régebbi kapcsolat által.
Nőként érvényesülni
A munkahelyen megjelenő előítéletek mindennapos jelenségek, nőként általában véve keményebben kell megküzdeniük a szakmai elismertségért, mint az azonos szakmában dolgozó férfi kollégáknak. A klasszikusan maszkulin pályán dolgozó nőknek gyakran szükséges a „férfias” viselkedési stílus felvétele, mint például az határozott, magabiztos kommunikáció és a konkrét döntéshozatali feladatok ellátása.
Emellett a gyerekvállalás kérdése is hátráltathatja a nőket az előrelépésben, mivel a munkáltató a berögzült előítéletek miatt már előre azon gondolkodhat, hogy milyen „extra rugalmasságot fog igényelni a foglalkoztatásuk”. Viszont Ágnesnek van egy jó híre is:
az általános, globális munkaerőhiány miatt a cégek egyre kevésbé tehetik meg, hogy nemi alapon diszkrimináljanak a kiválasztás során.
Sajnos a mai napig van példa erre a fajta diszkriminációra, de szerencsére már nagyon sokat változott a helyzet akár csak a tíz évvel ezelőttihez képest. Illetve idővel, kellő munkatapasztalat és egyéb kvalitás megszerzése után már az elért eredményeink beszélhetnek helyettünk. Az elmúlt években folyamatosan nőtt a munkába álló nők aránya, és a nemi alapú bérkülönbség is – habár lassan – de zsugorodni látszik Európai Uniós szinten.
Egy uniós tanulmány kiemeli, hogy minden tagállamban alacsonyabb a foglalkoztatott nők aránya, mint a férfiaké, és nem csak az egyenlőségre kellene odafigyelni a jövőben, hanem a „veszélyeztetett” nők munkapiaci részvételét is elősegíteni: az egyedülálló szülőket, a fogyatékossággal élőket, a bevándorló vagy etnikai kisebbségi háttérrel rendelkezőket.