Hiába lett Fehér házi afférjából világraszóló botrány, Monica Lewinsky ma erősebb, mint valaha
Szajha. A másik nő. Házasságtörő. Szopáskirálynő. Csak néhány, azok közül a jelzők közül, amelyek valószínűleg egy életen át kísértik a napokban 51. életévét betöltő Monica Lewinsky-t, aki egyetlen hibát követett el: 22 éves fejjel rossz emberbe, az Egyesült Államok elnökébe szeretett bele. Hogy építette magát újra a világraszóló botrányból? Hogy szedte össze a lelke sérült darabjait és alkotta meg azt a nőt, aki ma a cyberbullying áldozatainak segít világszerte?
„Nem telik el úgy nap, hogy valaki vagy valami ne emlékeztetne a 22 évesen elkövetett hibámra, amelyet azóta már mélyen megbántam” – mondja Monica Lewinsky néhány évvel ezelőtti TED-beszédében. Hibáját nehezen tudjuk számonkérni rajta: elmondása szerint ugyanis részéről nemcsak egy futó kaland volt az Amerikai Egyesült Államok elnökével megélt affér: szerelmes volt Bill Clintonba. Sorsuk furcsa, szinte megmagyarázhatatlan módon fonódott össze, egyikük azonban (mondhatjuk, hogy igazságtalanul) a mai napig magán viseli ennek bélyegét, míg a másik felet sokkal inkább az elnöki erényei miatt emlegetik. Kettős mérce? Valóban. És ez csak a jéghegy csúcsa.
A szerelem
Ugyan a történet kirobbanásakor az amerikai média gyakran „buta libaként” hivatkozott Monica Lewinsky-re, nem is tévedhettek volna nagyobbat. Lewinsky mindössze 21 éves volt, amikor megkapta élete első, nyári munkáját a Fehér házban. Hogy édesapja kapcsolatainak vagy eszének volt-e köszönhető a lehetőség, azt a mai napig vitatják, munkatársai azonban egyértelműen eszes lányként hivatkoznak rá a róla készült dokumentumfilmekben.
Az akkoriban 49 éves Clinton figyelmét is ő hívta fel magára: „Emlékszem, az egyik nap egy zöld ruha volt rajtam, és észrevettem, hogy abban felfigyelt rám. Másnap képes voltam ebédidőben hazarohanni, és felvenni ugyanazt a ruhát, hátha megint szerencsém lesz. És bejött” – mondja a kapcsolatuk kezdetéről az ABC-csatorna dokumentumfilmjében.
Monica tehát hamar felkeltette, és hónapokon keresztül fent is tartotta az elnök érdeklődését: légyottjaikra az ovális iroda mögötti dolgozószobában került sor. (Később a legnagyobb médiavisszhangot az az eset váltotta ki, amikor kiderült: Monica épp orális szexben részesítette az elnököt,
amikor az két kongresszusi képviselővel beszélt telefonon.)
Az elnök apró ajándékokkal tüntette ki Monicát: kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük, ezt Lewinsky mindig igyekszik aláhúzni. („Néha megijedek, mennyire törődöm vele és mennyire biztonságban érzem magam mellette. Teljesnek érzem magam, amikor vele vagyok” – hangzik el a később nyilvánosságra került hangfelvételekben.) Amikor Clinton lába alatt elkezdett forrósodni a talaj (ezidőben már szexuális zaklatás miatt folyt ellene eljárás), jobbnak látta, ha a Pentagonba helyezteti Monicát: „csak amíg tiszta lesz körülötte a levegő.” Aztán közbeszólt a történelem, az FBI és egy óriási horderejű médiafelhajtás.
Az ügy
Visszatekintve már tudjuk: soha nem tisztult ki Clinton körül az a bizonyos levegő, hiszen már javában zajlott a Whitegate-nyomozás, Paula Jones pedig szexuális zaklatással vádolta meg. Miután az ügyészek több ponton kudarcot vallottak, kaptak egy fülest egy bizonyos Linda Tripptől, akiről kiderült: több, mint egy éven keresztül módszeresen kikérdezte a kispadra ültetett Lewinsky-t, akinek minden egyes szavát rögzítette. (Tripp személyesen tekintette meg azt a kosztümöt, amelyen Monica akkoriban fedezte fel Clinton spermafoltját: a ruhadarab végül döntő bizonyítékként szolgált.)
Miután lezárult a Jones-per, nagyobb horderejű történet vette kezdetét: a Monica Lewinsky-ügy. Az akkor épp, hogy csak nagykorúvá lett Lewinsky élete egyik napról a másikra a feje tetejére állt: az FBI a Pentagonbeli irodájából rángatta el, zárta be egy hotelszobába és fenyegette meg azzal, hogy 27 év börtönt kap, ha nem hajlandó bevallani az igazat. Lewinsky (félelmében) először tagadott, de amikor szembesítették a hangfelvételekkel, mindent bevallott.
Híres talán nem vagy, de eltörölhető igen - A cancel culture egy pszichológus szemén keresztül
Ezzel egyidőben napvilágra kerültek az intim részletekkel teli hangfelvételek, és elképesztő médiahadjárat vette kezdetét. Ennek (érdekes módon) korántsem a házas, családos (az elnöki pár gyermeke, Chelsea mindössze hét évvel volt fiatalabb, mint Monica), magas tisztséget betöltő Bill Clinton ismételt félrelépése állt a középpontjában, vagy épp a Monica és Bill között lévő óriási hierarchiai, esetleg korkülönbség. A narratíva egyértelműen Monicát jelölte ki bűnösként: hirtelen ő lett a „másik nő”, a szajha, a lotyó és még sorolhatnánk.
„Szerintem ez a történet iskolapéldája annak, hol és miben képződik le a patriarchátus mibenléte és hogy mennyire általános (a mai napig) a nőgyűlölet. Az erkölcsi felelősség megoszlásánál felfoghatatlan, hogy beszélünk egy családi értékekkel kampányoló, több évtizedes házasságban élő, 49 éves emberről, aki egyúttal a világ egyik legnagyobb hatalmú férfija. A másik oldalon pedig ott van egy gyakornoklány, aki gyakorlatilag épphogy a felnőttkorba lépett" – fejti ki véleményét Mérő Vera jogvédő.
„Ennek a lánynak semmilyen hatalma nincs, nagyjából zéró érdekérvényesítő képessége van, eközben pedig ő az, aki szingli és férjezetlen, tehát, aki igazából azt csinál, amit akar. Ehhez képest, ha Clinton szóba kerül, alapvetően azért még mindig inkább az elnöki teljesítményét szokták elemezni, semmint a félrelépéseit” – teszi hozzá, és nem tudunk nem igazat adni neki, hiszen Monica a mai napig magán viseli fiatalkori naivitása következményeit.
Médiahadjárat Monica Lewinsky ellen és az újrakezdés
A Monica keresztnév végérvényesen összeforrt az orális szexszel (még hazánkban is, ahol „mónikázásként” kezdték emlegetni a kétezres évek elején): Lewinsky közgúny és megvetés céltáblájává vált. A cancel culture már akkor is létezett, csak nem tudtunk róla, Monica pedig (afféle nulladik páciensként) vészelte át a véget nem érő gúnyolódásokat (szinte az összes late night show-ban rá nézve kellemetlenül került elő a történet, de még a feminista gondolkodók is megvetéssel ejtették ki a nevét a szájukon).
Hiába kért bocsánatot Hillary-től, Chelsea-től, és az egész országtól, elemi erővel zúdult rá a kiközösítés vérfagyasztó hulláma. Nem csoda, hogy a jogi hercehurca után úgy döntött, más kontinensen kezd új életet: Angliába költözött és elvégezte a London School of Economics szociálpszichológia szakát. Mindeközben Clintont csendben felmentette a Szenátus és folytatta tovább a munkáját: csaknem húsz évvel később pedig a felesége is elnöki babérokra tört.
#MeToo
„Szörnyen éreztem magam azért, hogy Monica életét (igazságtalanul) ennyire meghatározta ez az ügy. Figyelemmel kísértem, ahogy megpróbál normális életet kialakítani magának. Persze, attól függ, mit értünk normális alatt” – mondta 2016-ban egy róla és a felesége elnöki kampányáról készült dokumentumfilmben Bill Clinton.
Monica megpróbáltatásai korántsem értek véget: diplomázása után ugyanis azzal szembesült, hogy senki nem akarja alkalmazni. Vállalkozóként kezdte bontogatni a szárnyait, aztán szerencséjére elkezdett megváltozni az amerikai narratíva: megérkeztek a #MeToo első hullámai, így egyszer csak arra lett figyelmes, hogy többen bocsánatot kérnek tőle a korábbi megaláztatásokért. (Többek között Bill Maher komikus és David Letterman is.)
A #MeToo mozgalom decibelszintjének növekedése végre visszhangot adott a női narratíváknak: a mozgalom egyik vezetője például azt írta neki: „sajnálom, hogy annyira egyedül voltál.” Egyik pillanatról a másikra más megvilágításba került a Lewinsky-Clinton-ügy. Végül a Vanity Fair akkori főszerkesztője karolta fel Lewinsky-t, és komplett kommunikációs stábot szervezett köré: ennek egyik lépcsőfoka volt a már emlegetett TED-beszéd 2015-ben, amit egy cikksorozat követett 2018-ban. Lewinsky kilépett az árnyékról a fénybe, és a húszas-harmincas éveit meghatározó szégyent építő energiává varázsolta.
„Ha bármit is tanultam azóta, az az, hogy nem menekülhetsz el azelől, aki vagy, vagy attól, amivé a tapasztalataid formáltak. Ehelyett össze kell egyeztetned a múltad és a jövőd” – írta egyik cikkében. Írásaiban mentális problémáiról is szót ejt: állítása szerint a 2010-es évek közepén PTSD-t diagnosztizáltak nála.
„Ez főképp azokból a megpróbáltatásokból ered, ahogy akkoriban nyilvánosan kiközösítettek és bántak velem. A trauma-utam hosszú és fáradtságos volt, rendkívül sokba került. És a mai napig nincs vége.” Nem csoda, hogy Monica mára a cyberbullying áldozatainak elkötelezett támogatójává vált: „nulladik páciensként”, saját történetéből okulva segíti a rászorulókat.
Változó végkimenetel?
A „változó szelek” kapcsán felmerül a kérdés: ha ma történne ugyanez, vajon másképp reagálna a közvélemény? Másképp zajlana az eljárás? „Pozitív változásként könyvelhető el, ha ma az Egyesült Államok elnöke egy ilyen ügybe keveredne (viszonyt kezdeményezne a huszonéves, rendkívüli hatalmi aszimmetriában elhelyezkedő gyakornokával, közvetlen beosztottjával), akkor ő lenne a szexuális predátor, aki visszaél a hatalmával” – mondja Mérő Vera, aki szerint ennek ellenére a komment-kultúrában a mai napig fellelhetők a férfiakat felmentő, őket tehetetlen „kisállat szintjére” degradáló vélemények.
„A mai napig létezik az a gondolat a közgondolkodásban, ha valaki szexuálisan közeledik egy férfi felé, akkor hogy várhatjuk el tőle, hogy nemet mondjon? Ez óriási ferdítés, egyrészt azért, mert ilyenkor (valamiért) hajlamosak vagyunk a férfiakra úgy tekinteni, mint magatehetetlen, ösztön-vezérelt kis állatkák (ami véleményem szerint rendkívül megalázó), másrészt teljesen értelmetlen megkülönböztetést tesz férfi és nő között. A nő felelősségét ugyanakkor indokolatlanul felnagyítják” – fejti ki véleményét.
A hatalmi aszimmetria, a tekintéllyel való visszaélés, a kettős mérce, a férfi-nő közötti egyenlőség és egyenlőtlenség, a házasságtörés, a média, és mi, a szenzációhajhász, mások kárán bajszunk alatt mosolygó tömeg tehát egyértelműen e történet leválaszthatatlan részesei, nézői és elszenvedői vagyunk. Az a Monica Lewinsky viszont, aki főnixként született újjá, a traumáiból és veszteségeiből pedig teremtő erőt kovácsolt példaként elöl járva erőt és reményt adhat nők millióinak. Többek között nekünk is.