Mikulás, Télapó, Jézuska – Mi történik, ha vége a varázslatnak, és hogyan őrizhetjük meg gyermekeink bizalmát?
December a csodavárás pillanata mindenki számára. Nem kérdés, hogy ezt a gyerekek sokkal intenzívebben élik meg: csizmát tisztogatnak, Télapót várnak, majd karácsonykor az angyalt vagy Jézuskát. Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szürke hétköznapokat pedig a Fogtündér teszi különlegessé.
Valahol azonban eljön az a pont, amikor a gyermek számára világossá válik, hogy a meséket a szülők szőtték, és az ajándékok sem szánnal vagy angyali seregek kíséretében érkeztek.
„Minden érzésszikra, amely ma az ünnepet rejti bennünk, ott született azokban a korai, gyermekkori csodaváró megéléseinkben” – kezdi a beszélgetést Terényi Andrea családi és intézményes nevelési, kapcsolati, bullying-megelőzési szaktanácsadó. „A szüleinkhez, családunkhoz, az otthonhoz fűződő érzelmi biztonságban, feltételek nélküli ősbizalomban és hitben, akár egy fa élete a magjában, gyökereiben.”
A csodák ígéretét, a meglepetések, a titokzatosság színeitől fénylő szépséges keretbe vetítették számunkra a szüleink. „Hittük a Mikulást, és hittük az angyalt, aki eljöve beteljesíti minden ember eredendő vágyát, ami nem más, mint feltétlenül fontosnak és szerethetőnek lenni” - magyarázza a szakértő.
Te is stresszeltél már azon, hogy épp nem stresszelsz semmin? Nem vagy egyedül!
A kíváncsiság veszélye
A gyermekek természetüknél fogva kíváncsiak. Nem kérdés, hogy egy idő után szeretnék meglesni a Mikulást, leleplezni az angyalt, aki a karácsonyfa alá rejti az ajándékokat. A szülők szemfülességétől függően akár hosszú évekig is nyomozhatnak, mire végre lehull a lepel.
„Amikor beteljesedik a kíváncsiság, szertefoszlik a varázslat, amely természeténél fogva tünékeny” – állítja Terényi Andrea, aki figyelmeztet: gyerek ilyenkor egy picit becsapva érzi magát. „Hiszen éveken keresztül hitt és bízott, sőt mi több, erőfeszítéseket is tett annak érdekében, hogy érdemes legyen az ajándékra.”
A szakember kiemeli, hogy a gyermek számára a család bizalma és szeretete az egyik legerősebb tartópillér, ezért is kiemelten fontos, hogy hogyan közvetítjük a valóságot. „Nem szabad elfelejteni, hogy egy gyermek számára a varázslat elvesztése sokkal több, mint egy mese lelepleződése; ez az első találkozás azzal, hogy a világ nem mindig az, aminek látszik.”
Az őszinteség nyomában
Terényi Andrea szerint a legtöbbet akkor tehetjük a hirtelen arculcsapás ellen, ha szépen, folyamatosan építjük bele az ünnepekbe önmagunkat. „Például a kicsivel közösen tervezzünk ajándékokat a család többi tagjai számára, vagy együtt készítsük el a csomagolást és közösen helyezzük a fa alá. Így van is varázslat, és teszünk is az ellen, hogy ne érje hidegzuhanyként a gyermeket.”
A szakember kiemeli, a jótékony hazugság legalább annyira fájdalmas, mint a hazugság bármely formája, ezért lehet veszélyes leültetni a csemetét, és közölni vele: mesékből építettük számára reménységet.
„Elsős volt a lányunk – meséli Zsuzsa –, amikor november vége felé az osztályfőnök telefonált, hogy egyszem lányunk, aki eddig szelíd volt, és az agresszió leghalványabb jeleit sem mutatta sosem, nekiesett az osztálytársának, és megverte. Nem kérdés, hogy azonnal besiettem az iskolába, ahol a hüppögő lányom odaszaladt hozzám, és közölte velem, hogy az osztálytársa azt állította:
a Mikulás meghalt, és most a szülőktől kapják a gyerekek az ajándékokat.
Egész délután kerülgettem a helyzet tisztázását, és alig vártam, hogy hazaérjen a férjem. Akkor elkövettük a nevelési hiba csúcspontját: leültettük, és közöltük vele, hogy ez csupán mese, és sosem létezett olyan Mikulás, aki valóban a csizmába csempészi az ajándékokat.”
Az édesanya elmondása szerint a kislányát olyan mélyen megviselték a hallottak, hogy hazugnak nevezte a szüleit, és az éjszaka közepén szeretett volna kiszökni a lakásból, hogy megkeresse a számára oly fontosnak tartott Mikulást. Végül szakemberhez kellett fordulniuk a történtek miatt. „A pszichológusnál megértettük, hogy a lányunk azért ragaszkodott a vallomásunk után is a Mikulás létezéséhez, mert bennünk nem akart csalódni. Azt vesztette el, ami a legfontosabb: a bennünk való teljes bizalmát.”
Ez a történet jól példázza, mennyire fontos, hogy a valóságot megfelelő módon tálaljuk. A gyermek nemcsak a mesék világát, de a szülők iránti feltétlen bizalmat is elveszítheti.
Az egyensúly fontossága
Terényi Andrea szerint az ünnep lehet csillogó és csodaváró akkor is, ha óvatosabban közelítjük meg a témát. „Meg kell találni az egyensúly a mesék és a valóság között, hogy a gyerekek ne sérüljenek.” Együtt elkészíteni a nagyszülők ajándékát, becsomagolni, majd titokban a fa alá tenni: „a gyermek megtanulja az ajándékozás örömét, miközben megéli az ünnep varázsát” – hangsúlyozza a szakértő.
Az ajándékozás mellett a gyermekek bevonása az ünnepi előkészületekbe segíthet a varázslat fenntartásában. A közös díszítés, az ünnepi receptek elkészítése és az apró ajándékok kiválasztása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ünnep valódi értékeit közvetítsük.
A csodák világa nem vész el, csupán átalakul. Ahogy a gyermekek nőnek, úgy alakulhat át az ünnepekhez való hozzáállásuk. „Fontos, hogy a gyerekek megtanulják: a varázslat nem a Mikulásban vagy az angyalban rejlik, hanem abban, hogy együtt lehetünk, szeretetet adhatunk és kaphatunk” – fogalmaz Terényi Andrea.
Az ünnep központi üzenete, a szeretet, a gondoskodás és az összetartozás olyan értékek, amelyek a gyermekkor meséin túl is életre szóló emlékeket hagynak. Ezért nem az a kérdés, hogy mikor mondjuk el az igazságot, hanem az, hogy hogyan mutatjuk meg az ünnepek igazi értelmét.