Hamarosan eljutunk arra a pontra, ahol kötődünk a gépekhez
Eljött az az idő, amikor újra kell gondolnunk, mit is jelent valójában embernek lenni. A mesterséges intelligencia életünk minden területén jelen van, rengeteg dolgot átalakít, erre pedig mindenkinek fel kell készülnie.
Hogy hogyan hat az érzelmeinkre, mindennapjainkra, milyen lehetőségeket és milyen veszélyeket rejt magában a mesterséges intelligencia, és mi lesz, ha a gép többet tud majd, mint amennyit az emberiség az egész eddigi létezése alatt megtudott a világról, arról dr. Léa Steinacker társadalomtudóssal beszélgettünk.
Mikor használtad utoljára a mesterséges intelligenciát és mire?
Ma reggel, mikor a telefonommal fizettem, az arcfelismerés technológiát használtam azonosításhoz, tegnap este pedig a Chat GPT segített olyan karácsonyi mesét írni, amelyben a családom a főszereplő.
A mesterséges intelligencia kifejezés folyik a csapból is, de kíváncsi vagyok, hogy neked, mint szakembernek mit jelent?
Számomra ez nem egy entitás, ahogyan sokan elképzelik, hanem módszerek és technikák csoportja, amelynek hosszú eredete van az emberiség történetében. Ma pedig ebben ott tartunk, hogy különböző alkalmazások, iparágak tudják ezt használni különböző módokon. Ha nagyon leegyszerűsítjük akkor
lehetőség, hogy jobban éljük az életünket, hatékonyabbak és gyorsabbak legyünk, több ember jusson esélyekhez.
Közben azt is gondolom, hogy új kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent valójában embernek lenni. Ha tisztában vagyunk a kockázatokkal, akkor számomra a mesterséges intelligencia azt a technológiai fejlődést jelenti, amire már nagyon régóta vágytunk.
Az ősz gyarmatosítása: hogyan hódította meg a világot a pumpkin spice?
Közben sokan félnek tőle, és az biztos, hogy megváltoztatja a világot, de számodra melyik a legizgalmasabb aspektusa?
Az a tény, hogy ezek a technológiák bizonyos kérdéseket vetnek fel bennünk az emberekkel kapcsolatban, és ezalatt nem azt értem, hogy a mesterséges intelligencia egy bizonyos ponton emberszerű lesz, érző képességgel és lelkiismerettel, hanem hogy végig kell gondolnunk, hogy miben vagyunk igazán jók?
Mitől vagyunk emberként egyedülállóak? Mik azok a feladatok, amelyeket sosem szeretnénk egy gépnek delegálni? Például élet-halálról dönthet-e gép? Szerintem nem, és olyan kérdésekben sem, ahol az erkölcs, az elszámoltathatóság, a felelősség kérdésköre megjelenik.
Pedig az érzelmeinket már befolyásolja annak ellenére, hogy úgy hisszük, azok a legemberibb tulajdonságaink.
Erre egy történelmi és egy sci-fi párhuzamot hoznék fel: 1966-ban Joseph Weizenbaum megalkotta az első csetbotot, Eliza néven, amelyet arra tanítottak, hogy úgy beszéljen, mint egy terapeuta. Ami Weizenbaumot meglepte, hogy az emberek bizalmi viszonyba kerültek a csetbottal, elkezdtek kötődni hozzá. A könyvében azt írja, hogy saját titkárnője is megkérte, hogy hagyja el a szobát, mert magán jellegű dolgokról szeretne beszélni Elizával.
Weizenbaum ezeket az érzelmeket veszélyesnek ítélte meg, és leállította a csetbotot. Ma viszont azt látjuk, hogy emberek kötődnek a mobileszközeikhez, aggódnak, ha egy robotkutya a falnak megy. A sci-fi párhuzam pedig A nő című film, ahol a főszereplő beleszeret egy rendszerbe úgy, hogy csak a hangját hallja. Theodore a főszereplő azért lesz szerelmes, mert úgy tűnik, hogy a rendszer ismeri őt.
Hozzáfér az összes e-mailjéhez, pereferenciáihoz, és online tevékenységéhez. Közben bizonyos oldalak a valódi életben is túl sokat tudnak rólunk. Most képzeld el, hogy kedvenc színészed beszélne hozzád mindazok alapján, amit valaha az Instagramon lájkoltál, amiket valaha rendeltél, amire valaha kerestél, és elolvastál.
Talán hamarosan valóban eljutunk arra a pontra, ahol valóban kötődünk majd a gépekhez.
Melyik szektor lehet az, ami a legtöbbet profitálhat a mesterséges intelligenciából?
Az elmúlt húsz évben olyan cégek, mint a Netflix, Google, Spotify vagy az Amazon nagy hasznot húztak abból, hogy képesek voltak rengeteg adatot jól elemezni. Vagyis jól látszik, hogy az adatok megértésével sokat lehet profitálni. Most pedig ott tartunk, hogy a generatív MI képes új dolgokat is létrehozni.
Úgy gondolom, hogy most olyan iparágak haladhatnak előre, amelyek a nyelvekhez kapcsolódnak.
Néhány éve azt gondolta a világ, hogy kékgalléros munkakörök lesznek veszélyben, miközben Szingapúrban a szerződéstervezetek nyolcvan százalékát már nem ügyvédek írják, hanem a mesterséges intelligencia, ami rögtön le is tudja fordítani más nyelvekre is. De segítheti az újságírók munkáját abban, hogy előkészíti az adatokat, létrehoz egy történetvázat, képet keres hozzá.
Nem hiszem, hogy a mesterséges intelligencia megszünteti ezeket a szakmákat, de tudni kell, hogyan használjuk ezeket az eszközöket, ahogy annak idején megtanultuk beépíteni a munkánkba az internetet vagy éppen a számítógépeket.
Ha azt mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia most azt tanulja, amit az emberiség a létezése során megtudott a világról, és eljut majd arra a pontra, hogy mindezt tudja, és talán gépi tanulással meghaladja a tudásunkat, ki lesz az, aki képes lesz ellenőrizni, hogyan bízhatunk meg benne?
Azt mondtad, meghaladja a tudásunkat, ehhez engedd meg, hogy adjak egy kis adalékot, ami elég vad. Tudjuk, hogy a Chat GPT és a többi modell az interneten található szövegből tanul, igaz? Egy tanulmány szerint
2026-ra, két év múlva mindent feldolgoz, az interneten elérhető adatbázisokból, azaz nem lesz új tanulnivaló.
Ez azt jelenti, hogy az általa létrehozott dolgokból tanul majd, tulajdonképpen egyik nap létrehoz egy szöveget, másik nap ebből tanul. Fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy van-e kreativitás ehhez ezekben a rendszerekben, vannak-e új ötletei vagy továbbra is az emberek tudnak ilyenekkel előállni? Mihez kezdünk a szintetikus adatokkal, amikor a mesterséges intelligencia valósnak tűnő adatokat alkot. Nagyon kíváncsi leszek erre a fordulópontra, ami talán részben már itt is van.
Ha most megkérdezem a ChatGPT-t, hogy adjon egy elméletet a Szilícium-völgy banki rendszerének összeomlására, és támassza alá korábbi szakirodalommal, pár másodperc alatt megteszi, miközben a legtöbb ember erre nem lenne képes. Közben azért néhány dologban még nagyon hiányos a tudása, ha én most néhány mondatomnál kacsintok, vagy olyan fordulatokat használok, akkor te tudod, hogy szarkasztikus voltam, vicceltem, dühös voltam, a gép viszont nem.
Éppen ezért vissza is kanyarodnék oda, hogy sokkal jobban meg kell értenünk az emberi természetünket, pszichénket, és mindenkinek fel kell tennie magában a kérdést: Miben bízhatok? Miben nagyon jók az emberek? Mikor kell a megérzéseimre hagyatkozni, ami a mesterséges intelligenciának nincs?
Kinek lesz a feladata ezt ellenőrizni egy olyan világban, amikor többé a szemünknek vagy a fülünknek sem hihetünk?
A félretájékoztatás kockázata óriási, a vonalak elmosódnak, és többé nem tudjuk megkülönbözteti az igazságot a manipulációtól. Nagyon jól kell ismerni magunkat ahhoz, hogy tudjuk, kiben szeretnénk megbízni, mi a megbízható forrás? Szerencsére például az Európai Unió most állapodott meg egy olyan törvényről, amely ha hatályba lép, az első átfogó, világméretű szabályozás lesz, és kimondja, hogy a manipulatív tartalmakat és a mesterséges intelligencia által generált tartalmakat egyértelműen jelölni kell.
Nyilván lesznek szereplők, akik ezt nem fogják megtenni, de legalább lesz róla egy törvény, így egyszerűbb lehet a felelősségre vonás is. Nagyon örülök, hogy a világ kormányai mellett az emberek is elkezdtek erről a témáról beszélgetni, felteszik ezeket a kérdéseket, és tudják, hogy mindannyiunk felelőssége, hogy figyelmesek legyünk.
Az internetnél szerintem túl későn kezdtünk el erre gondolni, alapvetően azt hittük, hogy csodálatos, összeköt minket, bármilyen tartalmat a világra zúdíthatunk, de félretájékoztatás, polarizáció, elszigeteltség is járt vele. Ezekre gondolhattunk volna, voltak, akik figyelmeztettek is, de a közelmúltig nem tettünk semmit, ezért fontos, hogy most időben cselekedjünk.