Az alkalmazkodás legújabb fejezete: de unjuk vagy tanuljuk a mesterséges intelligenciát?

Nun Mónika marketing szakembert arról faggattuk, milyen változást hoz az életünkbe a mesterséges intelligencia – aminek használatát ő maga is tanítja. Tanítványai javarészt negyvenesek és ötvenesek, köztük olyan tanárokkal, akik felzárkóznának az a mesterséges intelligencia segítségével dolgozatot író diákjaikhoz.

Mostanra már a legtöbben sejtik, hogy az MI megváltoztatja a mindennapi életüket, de egyre többen ismerik fel azt is, hogy ez a változás talán jobban kihat rájuk, mint elsőre gondolták, erre pedig fel kell készülniük.

Milyen léptékű változásról beszélhetünk?

Óriásiról, nem csak kulturális értelemben, hanem a mindennapi életünkben is megtapasztalhatóan. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az internet megjelent.

Rengeteget beszélünk a mesterséges intelligenciáról, anélkül, hogy képben lennénk ezzel kapcsolatban. Mi mindent kell megtanulnunk?

Én arra tanítom az embereket, hogyan használják az MI-eszközöket a mindennapi munkájuk során. Ez az alkalmazkodásról szól, az adaptációról, ami végigkíséri az emberiség történetét.

A kőbaltától kezdve?

Akár onnan. Nem az marad meg, aki a legerősebb, nem is az, aki a legokosabb, hanem az, aki a legjobban tud alkalmazkodni. Az alkalmazkodás legújabb fejezete, ami az internethasználattal kezdődött, most a mesterséges intelligencia használatnál tart. Mindannyiunknak van egy egyéni tudása, a tapasztalataiból, a neveltetéséből és egyebekből fakadóan.

Az a kérdés, hogy merjük-e kitolni a határainkat?

Amikor felhív egy negyvenes cégvezető, vagy tanárnő, hogy eljönne tanulni és megkérdezi, hogy ennyi idősen ez nem ciki-e, azt válaszolom: nem.

Te magad is rákényszerültél már életed során a nagybetűs váltásra?

Nem is egyszer, és nem is ment mindig fájdalommentesen. Engem mindig megtaláltak az új dolgok. Ilyen volt az internet, meg a számítógépek is. 1988 óta vagyok vállalkozó.

A legtöbbünket viszont sokkolnak a nagy horderejű változások. Mi ennek az oka? Önbizalomhiány?

Pontosan, ami a nőkre sokkal inkább jellemző. Akik viszont belevágtak abba, hogy megtanulják használni az MI-t , akár férfiak, akár nők, mind egyformán örültek annak, hogy végigcsinálták. Ez szakmától és életkortól is független, sokkal-sokkal többre vagyunk képesek, mint azt hisszük.

Te is?

Bizonyára én is, de jelenleg ennyi telik tőlem, hogy ki tudom rugdosni a képzelt, beragadt ajtókat és az MI használatával új módszereket, új szempontokat adok. Én azt tanítom meg, hogy a meglevő képességeinket, tudásunkat hogyan lehet a mesterséges intelligenciával felturbózva még hatékonyabban, naprakészebben használni. Adott esetben nem két hétig dolgozol majd egy grafikán, hanem, mondjuk, egy este megvagy vele.

Mikor tavaly decemberben elemeznünk kellett, hogy a német útdíjak változása milyen hatással van a magyarországi logisztikai munkavállalókra, végigfuttattam a mesterséges intelligenciával a németországi forrásokat, pár perc alatt összerakattam vele egy cikket, majd a végén csak szerkeszteni kellett. Újságíróként azelőtt ez egy többnapos munka lett volna - most erre körülbelül két órát szántam.

Mitől vagy ilyen elszánt?

Meg kell értenünk azt, hogy nincs mit veszítenünk. Én megtapasztaltam, milyen az, mikor valaki megkapja az első nagy pofonját. 2023 januárjában, a cégemet felkérték egy webshop tartalmának megírására. Elég komoly szöveg mennyiségről volt szó, ötszáz oldalról. Mondtam egy összeget a várhatóan három hónapos munkára, akkor valaki aláígért, hogy tizedennyiért fogja megírni egy hónapon belül.

Belepillantottál a frissen nyílt szakadékba?

Mindenesetre akkor bennem megszólalt a vészcsengő, hogy az a szakma, amiben akkor több mint tíz éve dolgoztam, megy a levesbe.

Vészcsengő? Hiszen te több lábon is álltál, nem csak marketinges voltál, ha jól tudom.

Most is marketinges vagyok. Az eredeti szakmám egyébként, még az offline időkből, a dekoráció volt, az írás meg a tervezőgrafika. De 2008 óta keresőoptimalizálással foglalkoztam.

Érteni véljük a szavakat: de, hogy mit jelent ez valójában?

Amikor valaki vásárlás céljából elkezd keresni, akkor nem fogja végignézni az egész internetet, hanem mondjuk az első két-három találatból fog vásárolni. Sokan vannak, akik ugyanazt árulják vagy hasonlót, mindenért verseny van. Hogy az ügyfél terméke, vagy szolgáltatása jelenjen meg az első találatok között, nem hirdetéssel, hanem úgynevezett organikusan - na, az már a mi munkánk.

Mi alapján rangsorolja a kereső az oldalakat?

A pontos választ a „keresőóriás” nem hozza nyilvánosságra és a feltételek is rendszeresen változnak. Azt nézzük meg, hogy a keresési szándék szerint az emberek milyen kifejezésekre érdeklődnek. Az első helyezett a legjobb válasz. Ha meg akarjuk előzni, akkor annál jobbat kell alkotni.

A kifejezésekből kimatekozza a keresőrendszer a keresési szándékot?

Valahogy úgy – és mi ennek megfelelően állítjuk elő a tartalmat, azaz, hogy a megfelelő kulcsszavakra az első találatok közé juttassuk a megbízónk weboldalát. Így több forgalomra, illetve bevételre tesz szert.

Ezek szerint a nyelvhasználat terén is topon kell lennünk?

Papíralapon tanultunk meg írni, olvasni, viszont ma már a tartalmak jelentős részét képernyőn olvassuk. Sőt, például ezt a cikket is laptopon írod meg, ám az olvasók közül sokan a mobiljukon fogják majd olvasni.

Az eszközhasználat alakítja az írásmódot?

Volt pár évem, többek közt egy betegség miatt, amikor otthon voltam, és azon filóztam, hogy mi az oka, hogy az egyik tartalmat előre sorolja, a Google a másikat meg nem. Rádöbbentem, hogy teljesen máshogy kell írni a webre, mint egy nyomtatott újságba. Utánanéztem, és kiderült, hogy akkor már ennek Amerikában elég nagy szakirodalma volt.

Tehát nem én találtam fel a meleg vizet, ahogy szokták mondani: egy szakma akkor született, akkor még többnyire weboldal készítőkből. Az elsők közt kezdtem Magyarországon kereső-optimalizált tartalomírást – nőként. Az okos programozó férfiak között a szövegírólány. Eleinte épp ezért nicknéven dolgoztam. Ma már a komplett keresőoptimalizálási folyamatot saját néven, saját céggel csinálom.

Élő példája vagy a sikeres alkalmazkodásnak, adaptációnak!

Az eredeti témánkhoz, a mesterséges intelligencia használatához visszatérve: én valójában alkalmazkodni tanítok, mikor promptokat tanítok, vagyis azt, hogy miképp kell pontos, érthető utasításokat adni például a ChatGPT-nek. A prompt szó szerint parancsot jelent.

Mért kell tanítani? Nem magától értetődő, hogy el tudjuk mondani, mit akarunk?

Sajnos nem. Ahhoz, hogy eredményes tudjon az AI lenni, pontosan és rendszerezetten kell fogalmaznunk – ami sokak számára még az ember-ember közti kommunikációban sem egyszerű.

Jól gondolom, hogy a tanulás is új értelmet nyer?

A mai korban nem magolni kellene tudni, hanem válogatni, és tudni azt, hogy hol tudok utánanézni dolgoknak, hogy tudom az adatokat információvá csoportosítani. Ez az alapja a mesterséges intelligencia hatékony használatának.

És végső soron a sikeres adaptációnak is?

A legtöbb szakmában átalakulások várhatók, erre fel kell készülnünk. Szép példája az adaptációnak, például a fotóművészetben létrejött promtográfia.

Mint művészeti ág?

Most született – és már díja is van. Ausztráliában 2023 decemberében adták át az első olyan fotódíjat, amit nem fotográfus, hanem promptográfus kapott. Egy svéd lány. A mesterséges intelligencia generálta képek a promptológus utasításai alapján készülnek.

A pályázaton nyertes kép a harmincas évekbe visz: egy portrét ábrázol egy testvérpárról. Családi kép, amin egy polipot ölel át összebújva két lány - akik sosem léteztek.

Stylist: Pintér Judit

Smink: Hajdu Zsófia

Haj: Szepeshelyi Gabriella