előfizetésem
Hírlevél
„Egy toxikus kollégáért, még ha produktív is, nem szabad feláldozni egy csapatot” - Szakértőkkel beszélgettünk arról, hogyan kezelhető a mérgező munkahelyi légkör?
Sajnos eltérő értékrendszerrel indulunk útnak az életben, és számos olyan helyzetbe kerülünk a mindennapokban, amelyek jócskán próbára tehetik a türelmünket. Egyes helyzeteket el tudunk kerülni, hiszen mehetünk másik postára, vagy vihetjük a kocsit másik szervizbe, azonban a munkahelyünk biztosítja számunkra a megélhetést, így az ottani helyzetekkel sok esetben kénytelenek vagyunk újra és újra szembesülni.
A mérgező munkahelyi légkört mindannyian ismerjük. A nagyhangú kolléga, aki bármit mondunk, azzal üti el a dolgot, hogy „Nekem ne mond, én...” és máris érkezik egy kontrázó válasz, vagy a kolléga, akivel szemtől szemben kedves, de agresszív e-maileket ír. Hol van az a bizonyos határ, és miért fontos tudatosítani magunkban, hogy jogunk van megvédeni magunkat, akkor is, ha a főnökünk este tízkor szeretné a magánéletét ránk erőltetni, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy nem a legújabb haverjaival beszél, és kihasználva, hogy a megélhetési pénzünkért vesszük fel neki a telefont.
„A magyar társadalmat jellemzi egy társadalmi traumatizáció, amit úgy nevezünk, hogy tanult tehetetlenség. Ez a rendszerváltás előtti 40 évnek a hozadéka, amikor is az emberek nem szólalhattak fel saját maguk érdekében. A szigorú diktatórikus rendszer megmondta az embereknek, hogy hogyan viselkedhetnek, még akkor is, ha egyébként egészséges értékrendet hozott valaki otthonról. A rendszerhez alkalmazkodni kellett, így le volt tiltva, hogy kiálljon az ember saját magáért” - kezdi dr. Drelyó Ágnes pszichológus.
Tudom, hogy utál a főnököm, mit tehetnék, hogy megfeleljek?
Mivel a probléma generációs örökségként van jelen a társadalomban, nagyon nehéz megfelelni az „Állj ki magadért” elvnek, amelyet annyiszor hallunk. „Mivel soha senkitől nem kaptunk biztatást abban, hogy igazunk van és jogunk van kiállni magunkért, nem is láttunk mintákat erre a fajta kommunikációra.
Az önvédő viselkedést nem lehet tankönyvekből megtanulni, mert a kollektív tudat szintjén ez a fajta viselkedés le van tiltva. Ez a tanult tehetetlenség. Tisztába kell vele kerülnünk, hogy reálisan nézve az élethelyzetünket, nincs olyan helyzet, amikor ne szólalhatnánk meg, talán ha fegyvert szorítanak a fejünkhöz.”
Mérgező embertípusok
Úthengerek: ők azok, akik rettenetesen agresszív módon igyekeznek iránytani a környezetüket. Nyíltan és határozottan akarják átvenni az uralmat annak érdekében, hogy megkapják azt, amit akarnak. Ők azok, akik félbeszakítanak minket, és igenis vissza kell szólni, hogy nem, még nem fejeztük be a mondatot. Nyomás alatt tartják a másikat, így fontos, hogy tudassuk velük, hogy nem értünk velük egyet.
„Új munkahelyen óvatosságból tartani kell a távolságot és fontos, hogy határozottnak mutatkozzunk. A testbeszédünknek is erőt kell sugároznia. Álljunk kisterpeszben, húzzuk ki magunkat, a karjainkat pedig tartsuk a törzsünk mellett. Ezt persze gyakorolnunk kell, akár otthon a tükör előtt is, mert ha ez nincs bennünk zsigeri szinten, akkor amikor feláll egy konfliktushelyzet, ez a testhelyzet nem fog bekapcsolódni gombnyomásra.
Akárhogy is hangzik, művi környezetben nyugodtan gyakoroljuk. A másik a szemkontaktus: ez nem tolakodó vagy izgalmas. A szemkontaktus tartása irányítást jelent, ha valakinek tudom állni a tekintetét, azzal magamat magasabb erő kategóriába sorolom be és nem fogok tudni alárendelődni. A korábbi tapasztalatainkat pedig ne vegyük alapul, hanem gyakoroljuk be az új énünket” - ismerteti a szakértő.
Orvlövészek: ironikus humorral leplezik szándékaikat és alattomos technikával próbálják meg aláásni kollégáik tekintélyét. Általánosságban minősítik a másik személyt. „Mint ahogyan az orvlövész rejtett pozícióból tör ránk, ezek az emberek ugyanígy próbálnak destruktívak lenni embertársaikkal szemben. Az ilyen típusú támadó emberekkel egyedül kell beszélni. Vélt vagy valós hatalmukhoz mindig közönséget keresnek, ezért az egocentrikus élménytől kell megfosztani őket.
El kell hívni őket egy félreeső sarokba, és nyíltan meg kell kérdezni, hogy figyelj, ez tulajdonképpen mi is volt? Nagyon fontos, hogy bármilyen sértés után gondoljuk végig, hogy mit is csinált ez az ember pontosan velünk szemben, majd fogalmazzuk meg magunkban, és csak utána beszéljünk vele. Pontosan meg kell nevezni azt a mondatot, amivel bántott minket, ugyanis ha nem ezt tesszük, akkor arra fog hivatkozni, hogy nem szóltunk neki” - mutatja be azt a típust dr. Drelyó Ágnes.
Panaszkodók: energiavámpírok, akik mindent megkérdőjeleznek. Hatalmi pozícióban pillanatok alatt megmérgeznek egy egész részleget is. Nem képesek örülni a másik sikerének, mivel saját életükben nem találnak értékeket. „Nem kell egyetértenünk panaszkodásával. Amennyiben folyamatosan eláraszt bennünket negatív verbalitásával, meg kell húznunk egy határt, és megfelelő szakemberhez kell irányítanunk. Általánosságban azonban ez az ember nem akar változtatni az életén” - figyelmeztet a pszichológus.
Szellemek: sosem fedik fel szándékaikat, ezért véleményüket nem osztják meg senkivel. A döntéssel járó felelősséget hárítják, azonban a végső döntést vehemensen bírálják. „Lehet őket forszírozni döntéshozatalra, hogy ne háríthassák később a felelősséget. Az ilyen kollégának mondjuk azt, hogy fontos a véleménye, és ha nem válaszol, számon kell kérni, hogy miért nem vesz részt az adott döntéshozatalban. Sajnos az a jellemző, hogy amennyiben nincs következménye, ez a típus nem is feltétlenül is fog változtatni viselkedésén” - magyarázza a szakember.
Mindentudók: mindenhez értő emberek, akikhez képest a többiek csak halandó zombiként működhetnek. „Felnagyítják a saját értékeiket, és az egészséges motivációt elveszik kollégáiktól. Gyakran a főnököknél lehet ezt a típust megtalálni. Fontos, hogy tisztában legyünk az értékeinkkel, és stabil belső rendszerrel rendelkezzünk, ha ilyen ember van a közelünkben” - fejti ki a szakértő.
Igen, ezt is megértük: százezreket spórolhatsz a nyelvtanuláson, élj bárhol a világon
A vezetők felelőssége
Amennyiben segítségre van szükségünk, ne átalljunk segítséget kérni, és ha van lehetőség olyan HR-es kollégához fordulni, akire számíthatunk, akkor ne habozzunk. Egy felelősségteljes HR szakember nem fog minket lerázni, és nem is fogja visszafordítani ránk a dolgot. Sajnos Magyarországon sok munkahelyen nem találunk HR-es kollégát, pedig hatalmas szükség lenne rájuk. Munkavégzés közben ugyanis ki vagyunk téve olyan helyzeteknek, amit köszönjük szépen, nem szeretnénk hazavinni hétvégére, mert a pihenőidőnk a miénk.
„Mi ezeket a problémákat gyakorlatias oldalról tudjuk megközelíteni. Sok esetben keres egy vállalat új szakembert amiatt, mert az adott pozíciót ellátó személlyel nem lehet együttműködni. Aki régóta van jelen a munkaerőpiacon, az biztosan találkozott már a toxikus kollégák valamelyik típusával. A toborzásnál a legfontosabb, hogy ne kerüljön be egy ilyen típus a szervezetbe.
Egy önéletrajz önmagában is sokat elárulhat az adott jelentkezőről, míg a strukturált, viselkedés alapú interjú lehetőséget ad arra, hogy megfigyeljük, hogyan reagálna a jövőbeli csapattag bizonyos helyzetekre” - magyarázza Erdős Annamária HR operatív vezető. Egy új kollégát ideális esetben nem hagynak magára a szervezetben, ami azért is fontos, mert a szakember szerint egy toxikus ember azonnal kitűnik.
„A csapat teljesítményét és légkörét teljesen leronthatja egy mérgező kolléga, így nem hagyhatjuk figyelmen kívül a problémát, mert az egész cég megsínyli ennek következményeit. A toxikus viselkedés azonnali reakciót igényel. Ha az illető nem új a csapatban, akkor érdemes alaposan kielemezni az esetet. Fontos megvizsgálni, hogy a csapattagok mennyire képesek hatékonyan dolgozni és nem szenvednek-e a helyzet miatt.
Első körben érdemes privát beszélgetést kezdeményezni az illetővel, amely egy barátságos hangvételű párbeszéd is lehet. Amennyiben ez nem hoz eredményt, akkor fontos a problémát a vezetőség elé tárni és világosan jelezni az illető felé, hogy az efféle viselkedést a szervezeten belül nem toleráljuk.”
Tanuld meg kijelölni a saját határaidat a fengsuj segítségével
Magyarországon még nem olyan elterjedt, azonban külföldön gyakori, hogy a munkavállalók egymást értékelik teljesítményértékelés keretében. Ez arra mindenképpen jó lehet, hogy elrettentse az esetleges mérgező viselkedést vagy bántó megnyilvánulásokat, mivel az ilyen cselekedetek azonnali elbocsátáshoz vezethetnek. „Amennyiben egy ilyen eset nem oldódik meg, több értékes kolléga is elhagyhatja a munkahelyet. Hiába rendelkezik azonban valaki nagy tudással, ha képtelenség vele együtt dolgozni.
Egy mérgező munkavállalóért, még ha produktív is, nem szabad feláldozni egy csapatot.
A fluktuáció mértéke
Az is árulkodó lehet, ha egy munkahelyen állandóan ugyanarra a pozícióra keresnek embert. „Amennyiben egy pozíciót egy toxikus vezető, kolléga miatt lehetetlen hosszú távon betölteni és a munkatársak nem maradnak három-négy hónapnál tovább, annak elkerülhetetlenül híre megy. Ilyen esetekben pedig a munkáltatói márka is jelentős károkat szenvedhet.”
Amennyiben jól érezzük magunkat egy munkahelyen, de konfliktushelyzetbe kerülünk, - akár a pihenőidőnket tekintve, nem kifejezetten munkahelyi környezetben - nyugodtan álljunk ki magunkért. „Semmilyen üzenő portálon nem lehet valakit zavarni hétvégén. Muszáj, hogy a munkaadók tiszteletben tartsák a munkavállalók jogait a szabadidőhöz. Ennek az is része, hogy lelkiismeret furdalást sem szabad kelteni senkiben, amikor péntek délután ötkor feláll, és hazamegy. Ez egy tipikusan olyan probléma, amely egy HR vezetői feladat. Ilyenkor biztosan közbe kell lépnie a szakembernek, amennyiben ilyen jellegű panasz érkezik.”
A céghez érkezünk, de a főnök miatt távozunk - Így befolyásolja egy vezető a karrierutat
Erdős Annamária szerint, ha egy kolléga folyamatos szurkálódásaival megnehezíti a mindennapjainkat, akkor nyugodtan, de határozott hangon közölhetjük vele, hogy: „átléptél egy vörös vonalat!” „Fontos, hogy ne engedjük meg senkinek, hogy átlépje a személyes határainkat; ilyen esetben az illetőt azonnal meg kell állítani. Magyarországon a kisebb cégeknél gyakran még nincs dedikált HR szakember, így sokszor saját magunknak kell jelezni, ha valaki átlép egy határt. Nagyobb vállalatoknál szerencsére már léteznek visszaélés-bejelentő felületek, ahol anonim módon jelenthetjük a problémát és kérhetünk segítséget.”
Egy biztos, az mentális ember jólléte mindennél fontosabb, ezt senkinek nincs joga elvenni tőlünk. Ha esetleg olyan rendszerben töltjük mindennapjainkat, amely nem véd meg bennünket egy esetleges mérgező embertől, akkor igenis saját magunkért tartozunk felelősséggel, és nekünk kell intézkedni.
