A mellrák nem válogat, egyre több húszas, harmincas éveiben járó nő lesz beteg
Mikor diagnosztizálták az első melldaganatos beteget? Mi idézte elő a kialakulását? Mennyi nőnek kellett szenvednie ahhoz, hogy az orvostudomány válaszoljon a világ talán legszörnyűbb betegségére, a rákos megbetegedésre? Nézzük, hogy mennyit fejlődött ezen a téren a tudomány, és milyen esélyei vannak ma egy nőnek a mellrák diagnózis után.
Októberre ma hagyományosan világszerte a mellrák elleni küzdelem hónapjaként gondolunk. Ugyanis a mellrák az egyik leggyakoribb daganatos betegség a nők körében. Nem lenne elég egy napot beszélni a betegség kialakulásáról, kezeléséről és a következményekről, de talán ez az egy hónap is kevés. A megelőzés az év minden napján ugyanolyan fontos, ahogy az érintettek lelki és fizikai támogatása is.
Az első diagnózis
A mellrák sok hasonló daganatos megbetegedéssel együtt sajnos nem új keletű betegség. Az első ismert esetek egészen az ókori Egyiptomig vezethetők vissza. Az úgynevezett Smith-papirusz i.e. 1600-ból már említést tesz egy olyan daganatról, amely a mellben jelent meg, és már akkoriban is gyógyíthatatlannak tartották. Az egyetlen megoldás a sebészi eltávolítás volt, de a korabeli technológia és higiéniai feltételek miatt a túlélési esély a nullához konvergált.
Az idő múlt, az évszázadok peregtek, de a mellrákra még mindig nem tudtak gyógymódot kínálni az orvosok. Egészen az 1970-es évekig egyetlen ismert formája létezett a mellrák kezelésének, a masztektómia, vagyis az egész mell eltávolítása, de a túlélés esélyei még ekkor is alacsonyak voltak. Majd a századforduló utolsó negyedében megjelentek az első áttörő kutatások a mell megtartó műtétekről és a sugárkezelésről, amelyeket azóta is alkalmaznak.
Sajnálatos módon jól tudják ezt az érintettek és hozzátartozóik, köztük van Halom Borbála, a Mellrákinfó Egyesület elnöke, mellrák túlélő.
Linda Evangelista: „Szépen kérek mindenkit, ne hagyja ki az éves szűrést, nagyon fontos a korai felismerés"
