Melinda Gates: Az afrikai gyermekházasságok brutális valósága a XXI. században
Tízévesen, 1997-ben, egy vidéki város a szocializmusban emelt lakótelepének játszótéren voltam általában fellelhető. A zsebpénzemből kólát és robbanós cukorkát vettem, görkoriztam, Spice Girls-t hallgattam vagy a húgommal veszekedtem. Nagyon szép gyerekkorom volt egy fejlett országban. És ti mit csináltatok tízévesen?
Melinda Gates könyvét olvasom, amelynek címe A nő helye. Szívből ajánlom nektek is, ilyen józanul, intelligensen és mégis érzelmesen kevesen írnak a fejlődő országok problémáiról, és az ehhez szorosan kapcsolódó nemi esélyegyenlőségről.
Kiszolgáltatott kislányok
Az embernek kedve támad tőle segítőnek állni Szenegálban. Melinda Gates-nek és ex-férjének, Bill Gates-nek van egy alapítványa, amit azért hoztak létre, hogy a fejlődő országokban, főképp Afrikában és Dél-Ázsiában segítsenek vele a számunkra felfoghatatlan szegénységben élő embereken. Ezt pedig nem úgy csinálják, hogy ész nélkül segélyeket küldenek, hanem kutatások és személyes tapasztalatok alapján, a helyi segélyszervezetekkel együtt dolgozva feltárják a problémákat, és azokon strukturálisan igyekeznek változtatni.
Az egyik legnagyobb probléma, amelynek Melinda Gates külön fejezetet szentel könyvében, a gyermekházasság, amely a lányokat sújtja ezeken a területeken. A nők gyermekkorban való kiházasítása gazdasági kérdés, és mint ilyen erősen összekapcsolódik a szegénységgel, valamint a nők társadalomban elfoglalt helyével. Mivel ezekben az országokban a nőket társadalmilag sokkal értéktelenebbnek tartják, mint a férfiakat, így még mindig él a hozomány intézménye.
Teréz anya ötven éven keresztül állt hadilábon a hitével
Hozomány volt Magyarországon is, helyenként egészen a XX. század közepéig, és furcsa, romantikus köd lengi körül ezt a szót. A hozomány az a pénz vagy ingóság, amit a nő hoz a házasságba. Tehát az ára annak, hogy a férfi elvegye, és a továbbiakban gondoskodjon róla. Ennek ma, bizonyos fejlődő országokban még mindig meghatározható árfolyama van, mint használati tárgyakat adják-veszik a nőket a házasság címén.
A nő helye című könyvből pedig kiderül, minél fiatalabb a lány, annál kevesebbe kerül kiházasítani, tehát a szegény családoknak nagyon is érdeke akár tízéves korukban férjhez adni lányaikat. A kislányok rendkívül kiszolgáltatottak, ami értéket jelent a férj családja számára.
Ahogy Melinda Gates fogalmaz: „A piac törvényei ebben az esetben is működnek: minél alávetettebb a lány, annál vonzóbb lehet annak a családnak, amelyik megveszi. Olyasvalakit természetesen nem akarnak, aki képes kiállni magáért, akinek önálló gondolatai és kvalitásai vannak. Engedelmes és kiszolgáltatott szolgálót várnak, semmi mást.” Így természetesen a szülőknek is eleve az a célja, hogy szolgálóvá neveljék lányaikat.
