„Sokszor mondják, hogy barátokkal nem szabad együtt dolgozni, de nálunk ez remekül működik”

2024. november 12.
Nikoletti Petra a GLAMOUR Women of the Year egyik díjazottja is volt Az év lakberendezője kategóriában
Nikoletti Petra a GLAMOUR Women of the Year egyik díjazottja is volt Az év lakberendezője kategóriában - Ruha ZARA
Fotó: BolegaNiki/GLAMOUR

Annyira fordulatos Nikoletti Petra és családja története, hogy legszívesebben folytatásokban írnám meg. A közgazdász, blogger, lakberendező, belsőépítész, lovaskultúra-oktató, lovas polgárőr, étteremtulajdonos úgy gondolja, most jött el az idő arra, hogy a nyeregkészítés fortélyait is megismerje. Petra jó példája az élethosszig tartó tanulásnak és annak, hogyan valósítsuk meg az álmainkat

Engem meglepett, hogy eredetileg közgazdász vagy.

Anyukám építész, gyerekként azt láttam, hogy folyton rajzol és tervez. Nyilván innen jött, hogy én is építész leszek. Nyertem régen rajzversenyt, de aztán nem annyira fektettem ebbe energiát. A gimnázium után fogtam magam, és megtanultam a középiskolás közgazdaságtan mikro- és makroökonómia tankönyvet, és abból felvételiztem. A pécsi közgázra vettek fel, nagyon jó, hogy oda jártam, és én nem tudok elég hálás lenni, mert annak, aki nem tudja, hogy mi akar lenni, a legjobb, ha a közgázra jár.

Elég sok matekos van a felmenőim között: az anyukám apja mérnök, az anyukám anyukája a külgazdasági minisztériumban dolgozott, az apám közgazdász, az ő apja ügyvéd, az anyukája meg tolmács volt sok nyelven – sajnos nyelvérzéket nem örököltem. Az egyetemen halasztottam, egy évre Londonba költöztem, hogy megtanuljak angolul. Hazajöttem, befejeztem az egyetemet, európai uniós üzleti tanulmányok specializáción végeztem, és utána a UPC-nél az ügyvezető igazgató asszisztense lettem, később a marketingre kerültem.

glamour plusz ikon Polgár Judit: Nem kell minden nőnek sakkozónak vagy tudósnak lennie, de aki szeretne, azt támogassuk, és ne legyen hátrányban azért, mert nő

Polgár Judit: Nem kell minden nőnek sakkozónak vagy tudósnak lennie, de aki szeretne, azt támogassuk, és ne legyen hátrányban azért, mert nő

Marketingesből hogyan lesz lakberendező?

A Photoshopot, a képszerkesztést megtanultam és csináltam, elkezdtem ezzel a vizuális kreativitásomat fejleszteni, és a marketingosztálynak prezentációkészítést tanítottam. A UPC-ben híre ment, hogy én ezt szeretem csinálni. Itt a marketingen ügyfélmegtartással foglalkoztam, közben a főnököm megkért, hogy rendezzem át az irodáját, rakjam fel a képeket a falra, válasszak bútort, és megbíztak, hogy rendezzek be egy call centert, hogy jól érezzék magukat az ott dolgozók.

Közben megvettem az első lakásom, amit felújítottam és berendeztem, ez megjelent az Otthon magazinban. Ezt látva felhívott Bacsó Bori, aki lakberendező, hogy nem akarnék-e vele dolgozni, mert szüksége van egy munkatársra. Mondtam neki, hogy én egy kockás papírra a magam által kitalált metódussal rajzolgatom a falnézeteimet, és ez nem professzionális. Nemet mondtam Bori ajánlatára, viszont akkor kitaláltam, hogy beiratkozom egy lakberendezési iskolába.

Szása ott volt a kezemben kisbabaként, és már terhes voltam Lénával. Szültem egy gyorsat, és egyetlen egy alkalmat hagytam ki a suliból. Szülés után egy héttel már újra a padban ültem. Azt mondták, hogy na, ilyet azért még nem láttak. Közben megterveztem egy körúti nagypolgári lakást, megcsináltuk a Falk Miksa utcai lakásunkat már közösen a férjemmel, Danival, ami nagyon komoly lett, a hónap lakásának választották.

Ezután kezdtél blogot írni?

Már volt referenciafotóm, mert megcsináltam a saját lakásomat és egy nagypolgári lakást, és gondolkoztam, hogy hova rakom ezeket a képeket, hogy ne kelljen a neten egyesével nagy formátumú fájlokat átküldeni, amikor felfedeztem, hogy van olyan, hogy blog. Feltöltöttem a képeket, és eleinte kínkeservvel küzdöttem ki magamból a szöveget, majd mindennap írtam. Elképesztő dolog történt, úgy érzem, az agyam is egészen átalakult, és elkezdtem megtanulni írni, legalábbis alanyt meg állítmányt egyeztettem.