A magyar fiatalok egyre nehezebben hagyják el a mamahotelt — szakértővel beszélgettünk a „Pán Péter generációról”
Anyagi biztonság, felelősségvállalás, rátermettség. Ezek mind alapfeltételei annak, hogy a családi fészekből kirepüljünk. De mi az ideális kor? Hol van az a pont, amikor már nem túl egészséges? Nézzük meg közelebbről a mamahotel- jelenséget.
Egy 2020-as felmérés alapján Európa keleti országaiban (Észak-Macedónia, Montenegró, Horvátország) hagyják el legkésőbb a fiatalok a szüleik által biztosított lakhelyet (ez átlagosan a harminchárom éves kort jelenti), míg az északi területeken, például a svédeknél tizennyolc-húsz évesen kezdenek önálló életet az emberek.
Sokszor a kényszer szüli a helyzetet
A késői leválás a szülői biztonságról ránk magyarokra is kiemelten jellemző. Lauter Adrienn, tanácsadó szakpszichológus, mediátor, autogén tréning gyakorlatvezető így értékeli a helyzetet itthon: „Egy nagyon releváns jelenségről beszélünk a mai fiatalok körében. A szakirodalom »Pán Péter generációnak« is nevezi a mamahotel lakóit. Nem csak hazánkban, de nemzetközi viszonylatban is jellemző, hogy a pályakezdők huszonöt éves koruk után sem költöznek el a szülői házból.
Mikulás, Télapó, Jézuska – Mi történik, ha vége a varázslatnak, és hogyan őrizhetjük meg gyermekeink bizalmát?
A kitolódott tanulmányok, karrierkezdés, családalapítás statisztikailag is kimutatható eredménye a mamahotel emelkedett népszerűségének. Emellett ma Magyarországon az alacsony pályakezdő fizetés és az emelkedő ingatlan és albérletárak mellett ez a fajta együttélés sokszor kényszer, melynek okait nem, de következményeit áttekintheti a pszichológia.
Arra, hogy meddig számít elfogadhatónak a mamahotel nyújtotta lehetőségek igénybevétele, nincs egy egyetemes skála, objektív válasz. Kulturális különbségek, gazdasági helyzet árnyalhatják a képet. Durva becsléssel mégis azt mondhatjuk, ha valaki negyvenéves korig nem repül ki a szülői fészekből, nagy valószínűség szerint már nem is fog” - magyarázza a szakértő.
Mindenkire máshogy hat
A környezet negatív megítélése mellett, a sokáig fennálló családi fészeknek komoly pszichológiai hátulütői is lehetnek. „Kezdjük az otthon élő gyermekkel. Hátráltatja az önálló egzisztenciájának megteremtését, nehezebbé válik a döntéshozatal, a felelősségvállalás és a munkába állás. Emellett előfordulhat a kudarckerülő magatartás is” - fogalmaz a szakértő.
A szakpszichológus véleménye szerint sok egyéb aspektussal együtt mindezek csökkenthetik a családalapítási, gyermekvállalási kedvet is, ami hosszú távon súlyos gazdasági és társadalmi problémákat vethet fel. „A szülői oldal kicsit más. Esetükben sokszor nem is tudatos, jó szándéktól vezérelt túlgondoskodásról, túlóvásról beszélünk,
ami táplálja a mamahotel jelenségét.
Számukra a párkapcsolati- házastársi szerepvállalás, egymással való minőségi idő töltése külön figyelmet igényelhet. Ami talán mindkét felet érintheti, hogy a mamahotel erős konfliktusok színtere lehet a gyermeklétbe ragadt felnőtt és a kiszolgáló személyzetté avanzsált szülő között. Továbbá a személyes határok védelme és az intim szféra kialakítása is nagyobb erőfeszítést igényelhet” - magyarázza a tanácsadó.
A kényelem és az anyagiak
A szakember arra is kitér, hogy sok esetben sajnos anyagi és egyéb technikai okai vannak a maradásnak, azonban többen csupán a kényelmi faktorhoz ragaszkodnak. „Ha pszichológiai szinten meg tud történni az érzelmi leválás, könnyebb kezelni a helyzetet.”
Lauter Adrienn azt is hangsúlyozza, hogy a szülő felelőssége, hogy ezt segítse azzal, hogy már korán, a gyerek életkorának megfelelő feladatokkal felelősséget tesz a vállára, kialakítva ezzel egy olyan kompetencia érzést, mely segíti az önállósodást. „Felnőttkorban ezt például költségvállalással, ügyintézésben való részvétellel lehet támogatni, amennyiben azt érzékeljük, hogy a gyermek a kényelem fenntartása miatt ragadt otthon.”