Patagónia, Maldív-szigetek, Holt-tenger: bakancslistás helyek, ahová érdemes elutazni, mert nem tudni, meddig van rá esély, hogy lásd
Nyáron a lagúnák városában, Velencében jártam. A tikkasztó hőségben a Giardini felé igyekezve, a hajók által felvert hullámok kísértetében konstatáltam: könnyen lehet, hogy egy-két év múlva Velence már nem ezt az arcát fogja mutatni, ha lesz neki olyanja egyáltalán.
Az utóbbi időkben egyre több szó esett egy olyan utazási irányzatról, aminek középpontjában a haldokló természeti jelenségek és eltűnő turisztikai helyszínek meglátogatása áll. Ez a „last chance tourism", vagyis az „utolsó esély turizmus”.
Északon kezdődött
A last chance tourism lényege, hogy az emberek azért látogatnak el egy bizonyos helyszínre, hogy megnézhessenek, megtapasztalhassanak a klímakrízis vagy más emberi tevékenység hatásai miatt közvetlen veszélyben lévő helyeket, képződményeket. A jelenség nem kifejezetten újkeletű; a kanadai Manitoba tartományban lévő Churchill több mint 50 éve biztosít lehetőséget arra, hogy a turisták természetes környezetükben láthassák a jegesmedvéket.
Hova utazhat az emberiség kétszáz év múlva és melyik bolygóra lesz a legegyszerűbb eljutni? - Beszélgetés Sági Petra csillagásszal
A hőmérséklet folyamatos emelkedése és a tengeri jég ezzel összefüggő csökkenése azonban egyre nagyobb terhet ró az északi csúcsragadozókra.A last chance tourism kifejezés 2008-ban jött létre, összekapcsolva az északi utazás iránti keresletet azzal a vággyal, hogy az emberek azelőtt szeretnének látni bizonyos élőlényeket, például jegesmedvéket, mielőtt végleg kipusztulnak. Ahogyan azt a Qubit is megírta, ha a jelenlegi ütemben folytatódik a felmelegedés, a 22. században már nem lesznek jegesmedvék.
2008 óta a last chance tourism fogalma kitágult – manapság a jégolvadással, a korallzátonyok pusztulásával, a természetes élőhelyek zsugorodásával és a kulturális örökségek elvesztésével kapcsolatos desztinációkra irányul. Egyfajta „utolsó esély” ez arra, hogy az emberek átéljék azokat a dolgokat, amelyek a jövő generációi számára már minden bizonnyal nem lesznek elérhetők.
Merre az arra?
Az északi jegesmedve megfigyelő célpontok mellett jellegzetes „last chance desztináció” az Ausztrália partjainál található, a világ egyik legfontosabb tengeri ökoszisztémájának számító Nagy korallzátony. A korallzátonyok fehéredése és pusztulása a tengervíz hőmérsékletének emelkedése miatt drámaian gyorsult az utóbbi évtizedekben, és félő, hogy a következő években ez tovább súlyosbodik.
A már említett Velence évről évre nagyobb veszélyben van az áradások miatt, az emelkedő tengerszint és a süllyedő talaj együttese veszélyezteti város alapjait. Az áradások régebben szezonálisak voltak, de mára egyre gyakoribbak, és bár jelenleg is dolgoznak megoldásokon, a város jövője bizonytalan.
A népszerű célpontok közé tartozik a Holt-tenger, ami az évtizedek óta tartó mezőgazdasági vízfelhasználás és vízelterelés következtében fokozatosan zsugorodik. Ha ezek a tendenciák így folytatódnak, a Holt-tenger hamarosan teljesen eltűnhet. A Fülöp-szigeteki rizsteraszok több mint 2000 évesek, de a modern mezőgazdasági technikák, az elvándorlás és a klímaválság miatt ez a terület is veszélybe került. Ahogy a Kongó-medence esőerdője, amire leginkább az illegális fakitermelés az erdőirtás ró nagy terhet.
Az afrikai Viktória-vízesés is „szenved” – a folyamatos aszályok és a vízhiány csökkentik a vízhozamot, és könnyen meglehet, hogy a vízesés látképe hamarosan drámaian megváltozik.
Nemcsak Észak-Európa, Észak-Amerika vagy Kanada gleccserei vannak veszélyben, de a festői Patagóniáé is. A felmelegedés hatására ezek a jégóriások gyorsan zsugorodnak és hamarosan soha nem látott módon megfogyatkozhatnak. Sajnos a veszélyeztetett helyek listája hosszú, és olyan helyszínek is helyet kaptak rajta, amelyek ma a világ legnépszerűbb turisztikai célpontjai, mint például a Maldív-szigetek.
A tengerszint emelkedése miatt ezt a trópusi paradicsomot nemsokára ellepheti a víz.
Mindezek mellett az egyre szeszélyesebbé váló időjárásnak egyre több térség esik áldozatául világszerte, ez pedig szintén az éghajlatválság számlájára írható.
Ellentmondások kereszttüzében
A last chance tourismmal kapcsolatban felmerülhet, hogy egy ösztönös reakció az, hogy egyesek nem szeretnének lemaradni a világ megváltozásáról, hiszen az ember egy kíváncsi lény, többek között ennek is köszönheti kiváltságos pozícióját. Akár segítő szándék vezérli a látogatókat, akár katasztrófaturisták, az ilyen jellegű utazások hozzájárulhatnak a környezetszennyezéshez.
A közlekedés által előidézett, jelentős mennyiségű szén-dioxid kibocsátás mellett a tömegturizmus megzavarhatja a vadállatokat és hozzájárulhat egyes ökoszisztémák rendjének felborulásához.
Sajnos az alapvetően jó szándékú, cselekvésre ösztönző cikkek, social media posztok is hozzájárulhatnak a probléma súlyosbodásához. Eke Eijgelaar, a holland Breda University of Applied Sciences környezetkutatója 2018-ban a The Independentnek elmondta, hogy a last chance tourism leginkább azokon a területeken zajlik, amelyek „címlapra kerülnek ". És miközben a turisták száma folyamatosan növekszik, a globális idegenforgalmi ágazat egyes területei nem működnek felelősségteljesen.
Peter Mumby ökológus például Ázsiában és Mikronéziában is tetten érte a szabályozatlan tömegturizmust. Ahogy ő mondta, egyes sznorkellezőket és a búvárokat útmutatás nélkül engedtek a vízbe, ez pedig nagymértékben károsíthatja a természetes vizek élővilágát.
Felmerül a kérdés, hogy van-e esély arra, hogy a last chance tourism fenntarthatóbb legyen?
Láthatóak már olyan kezdeményezések túravezetők részéről, amelyek a környezeti hatások minimalizálását szorgalmazzák. Egyes vállalatok a helyi közösségek támogatását célzó programokat kínálnak, illetve együttműködnek különböző természetvédelmi projektekkel.
A passzív szemlélődés és a katasztrófaturizmus helyett ugyanis aktív részvételre lenne szükség, miközben a turisták is többet tehetnek azért, hogy fenntarthatóbbá tegyék az utazásukat. Például csökkenthetik a repülős, autós utazásaikat vagy kompenzálhatják azokat, választhatnak helyi szolgáltatókat, odafigyelhetnek arra, hogy mit visznek magukkal és mit (nem) hagynak ott, és ösztönözhetnek erre másokat is stb.
Mi vár a veszélyeztetett helyekre?
A The Week szerint van arra bizonyíték, hogy egy-egy ökológiailag veszélyeztetett helyszín meglátogatása arra késztetheti az embereket, hogy tudatosabbá váljanak saját környezetre gyakorolt hatásukkal kapcsolatban. A Mer de Glace nyári látogatásai kapcsán készült 2022-es tanulmányban a válaszadók 80%-a azt mondta, hogy „megpróbál többet megtudni a környezetről és annak védelméről”.
További 82% nyilatkozta, hogy abbahagyná a gleccserek látogatását, ha ezzel megvédené őket, míg 77%-uk csökkentené víz- és energiafogyasztását ennek érdekében. A kutatók arra jutottak, hogy a természeti környezetet központba helyező turizmus „segítheti tisztázni a látogatók környezetbarát viselkedési szándékait”, de további kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy a turisták valóban betartanák-e szándékaikat.
Hogy mit hoz a jövő, azt egyelőre nehéz megmondani, de a szakértők úgy vélik, hogy hosszú távú stratégiára van szükség a sérülékeny turisztikai helyszínek védelme érdekében.
A last chance tourism talán nem feltétlenül egy ördögtől való dolog, de fontos lenne, hogy ezek a látogatások ne súlyosbítsák a problémákat, hanem inkább a helyi ökoszisztémák és közösségek megóvását szolgálják. A változáshoz a kormányok, a szolgáltatók és a turisták összefogására van szükség, így talán a jövő generációinak is lesz esélyük megismerni a Föld csodáit.