Horváth Zsófia, a hazai kistavak kutatója: A tavakból a madarak ugyanúgy isznak, mint a sünök

Horváth Zsófia az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, aki kutatócsoportjával feltérképezte a hazai kerti kistavakat. A „MyPond” nevet viselő projekt egy citizen science felmérés, amely a lakosság bevonásával készül.

Általa teljes képet kaphatunk saját kerti tavunk állapotáról, illetve az azt látogató vendégekről. Zsófia az első a régióban, aki elkezdte felderíteni őket.

„Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy ezen a pályán fogok kikötni. Nagyon eltökélt voltam. Bárkit megkérdezel a családomból, mindenki azt fogja mondani, hogy tudták, hogy én a természet-állatok-víz közelébe helyezkedem majd el” - kezdi a pályafutása bemutatását a kutatónő, aki elmeséli azt is, hogy a gimnáziumban tanulmányi versenyekre járt, amelyekre nem önmagától jelentkezett, hanem volt egy nagyon jó tanára, aki lelkesítette.

„A tanítás mellett taxonómiai kutatóként dolgozott és sokat mesélt a tudományos életpályáról. A cikkeit is megnézhettem. Így kötöttem ki az ELTE-n, amely az egyetlen hely volt akkor, ahol ökológiát lehetett tanulni, így csak oda jelentkeztem.”

Nem annyira egyszerű, mint amennyire annak tűnik

A kutatói életpálya sokak számára tűnhet egyenesnek, azonban nem mindig olyan egyértelmű, hogy az ember merre induljon az ötleteivel. Horváth Zsófia is több külföldi egyetemmel próbálkozott, elmondása szerint küldözgette az anyagait jó pár helyre, de akkor még nem igazán tudta, hogy mi is ennek a menete, és hogyan is kell jó esélyekkel jelentkezni egy külföldi PhD képzésre.

„Ma már sokkal jobban tudnám, hogy ennek mi a módja - amennyiben az én mentoráltjaim ilyen ambíciókkal rendelkeznek, már hatékonyan tudok nekik segíteni” - magyarázza a kutató, aki a doktori fokozatot biológus szakon végezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ezalatt jelentkezett újra külföldi intézethez.

A fiatal tehetség elnyertem az Erasmus és a DAAD ösztöndíjakat is. Utóbbi a német állam saját ösztöndíjprogramja, ami nem csak arra adott lehetőséget, hogy kikerüljön valaki. „Sajnos az Erasmus akkoriban nem tette lehetővé azt anyagilag, hogy tényleg elinduljak, a DAAD viszont fedezte a repülőjegy és a szállás költségeit is, így tudtam kiutazni a doktori alatt egy rövidebb időszakra Németországba. Fontos út volt, hiszen egy ottani élmény határozta meg a kutatási irányvonalamat” - meséli Horváth Zsófia.

Új irányok

A kutató doktori munkájában szikes tavakkal foglalkozott, amely viszonylag új területnek bizonyult. „Kiderült, hogy a Kárpát-medencében még soha senki nem vizsgálta meg együttesen az összes szikes tavat. A doktori alatt először általános felmérést végeztünk, megpróbáltuk jobban megérteni ezeknek az élőhelyeknek a sajátosságait.

A doktorim alatt bemutattam ezeket az eredményeket egy nemzetközi konferencián, majd az előadás után odajött hozzám a későbbi főnököm, és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy ennyi adattal már hálózatelemzéseket lehetne végezni, hiszen az osztrák, magyar és szerb tavakat egy nagy hálózatként is meg lehetne vizsgálni a biodiverzitás szempontjából. Ő később Ausztriába került csoportvezetőnek és meghívott a csoportjába. Így kerültem külföldre dolgozni.”

A kutatócsoport az élőhelyek hálózataival foglalkozott. Azt modellezték, hogy egy élőhely adott élőlénye milyen valószínűséggel jut el a következő élőhelyre, ha elindul a pusztában, és egyáltalán ott megmarad-e.

Hihetetlenül izgalmas, amikor a láthatatlan láthatóvá válik és megérted, hogy mi is történik. Sok kutató számára ez a heuréka élmény.

Zsófia hét évet töltött Ausztriában, közben folyamatosan képezte magát és rövidebb időszakokra elment más laborokba is kutatni, Belgiumba és Németországba. Szerencséjére kiváló mentorokat talált, akikkel tudott cikkeket írni és pályázni is. Az Ökológiai Kutatóközpont 2019-ben kereste fel Zsófiát azzal, hogy lenne lehetőség számára itthon csoportot alakítani: olyan kutatókat kerestek és hívtak haza, akik dolgoztak külföldön.

A kutatás nemzetközi dolog

Horváth Zsófia felhívja a figyelmet, hogy kutatóként nem szabad bezárkózni, az eredményekhez nagy csapatra van szükség, ami akkor jó, ha minél diverzebb és minél több szegmenshez értenek a csapattagok. „Az én csoportomban is vannak olyan munkatársak, akik olyan dolgokhoz értenek, amikhez én nem, és így kiegészítjük egymást.”

A kutatócsoport évek óta futó projektje a MyPond felmérés, amelyhez a lakosság segítségére is szükség volt. A hazánkban fellelhető kerti kistavakról ugyanis nem létezett előtte kimutatás. A műholdak nem érzékelik ezeket, így csak a tulajdonosok tudják megosztani az információt, hogyha kistavat telepítettek. A kerti kistavak azért fontosak, mert az élőhelyek feldarabolása és az urbanizáció térnyerése sok helyről teljesen kiszorította már a növény- és állatvilágot.

Ezek nem egy-egy régiónak a problémái, ezek globális problémák.

„Minél több emberrel beszélünk, annál több megoldást tudunk ezekre találni. Városi környezetben mikroklimatikus segítséget is nyújthatnak ezek a kerti kistavak, sőt ezekből a tavakból a madarak ugyanúgy isznak, mint a sünök. Hasonló kisebb tavak régen is léteztek a tájban, ezért fontos a visszatelepítésük.”

A térbeli ökológiával foglalkozó csoport az egyes élőhelyek összhatásait vizsgálja. "Egy tó a tájban nem tud sokat tenni, azonban ha van mellette 10-15 másik is, akkor már a klímaváltozásnak sokkal jobban ellenállnak egyenként is, mivel képesek egymást segíteni. Egymásra vannak utalva."

A citizen science felhívás 2021 óta tart, az első körére több mint nyolcszázan jelentkeztek. A kutatócsoport részben végig is járta a budapesti kerti tavakat, de emellett a lakosság részvétele még fontosabb volt: ők több száz olyan mintát küldtek a kutatóknak, amelyekből vízkémiai és DNS alapú módszerekkel minden egyes helyszín megvizsgálható. A kutatók a beérkezésük után a laborban elemezték a mintákat. A tulajdonosok minden esetben kézhez kapják a részletes eredményeket a saját kistavukról.

„Más élőhely-hálózatban is azt tapasztaltuk, hogy azokról a helyekről tűnt el a legtöbb faj, ahol a szomszéd élőhelyek is eltűntek. Muszáj, hogy egy adott régión belül könnyen tudjanak vándorolni, terjedni az egyes állat- és növényfajok. A városiasodás egyik hátránya, hogy ezt egyre jobban gátoljuk. Egy többsávos Hungária körúton már nem tud úgy átkelni egy béka, hogy eljusson egy másik élőhelyre” - magyarázza Horváth Zsófia.

A kutató arról is beszél, hogy csapatával miként térképezik fel a preferált növényvilágot is. „Fontos lenne, hogy őshonos élőlényeket, köztük növényeket telepítsenek az emberek. Látjuk, hogy világszerte sok az invazív faj a tavakban. De az is fontos, hogy milyen növényeket telepítenek az emberek a tóba és a tó köré, mert a kétéltűek például ezek alapján találják meg azokat.”

Vannak még feltérképezetlen területek

A csapat következő lépésben szeretne az emlősökre, köztük a denevérekre fókuszálni, mivel azt gondolják, hogy nekik is ugyanolyan fontosak a kerti kistavak. „Számukra az lenne az előnyös, hogyha nem minden tavat venne körül sűrű növényzet, mivel akkor tudnak belőle inni. Előnyük, hogy összeszedik a vízi rovarokat és szúnyogokat. Persze nehéz olyan tavat csinálni, amely mindenkinek megfelel, de úgy tűnik, hogy a kerti kistavakkal nagyon sokféle élőlénynek kedvezhetünk.

Az eredmények azt mutatják, hogy a legjobbak azok a mesterséges tavak, ahol egy teljes élőlény-hálózatot tudnak létrehozni.

A felmérések szerint egyes országokban, mint például Angliában sokkal gyakoribb a kerti kistavak telepítése, mint a déli államokban, ahol a szárazság is nagyobb. Erre Zsófia kutatócsoportjának spanyol kutatója hívta fel a figyelmét.

A kutató szerint a sikeres tudományos pálya lényege, hogy működjön a csapat és a választott téma.

Nagyon jó csapatban dolgozni és egy közös célért. Így nagyon sok örömöt tud adni a kutatás.