Új otthon, régi gyökerek; hogyan élnek a külföldön letelepedett magyarok? - Élettapasztalatok a külföldi élet kihívásairól és szépségeiről
Több százezer magyar él külföldön, gyermekeik pedig már egy más környezetben nőnek fel. Ha az édesanya és az édesapa különböző nemzetiségűek, a gyerekek minimum egy másik nyelvet is megtanulnak anyanyelvi szinten, így kétnyelvűvé válnak, és jó esetben két ország kulturális és társadalmi szokásaiba is betekintést nyerhetnek.
Az élettér megváltoztatása azonban nem könnyű. A külföldre költözők gyakran hagyják maguk mögött szüleiket, testvéreiket, rokonokat, barátokat, ami hiányérzetet kelthet, és fájdalmas is lehet. Az elszakadás mértéke azonban egyénenként változó; van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb.
Otthon, távol a hazától
Felmerül a kérdés: annak nehezebb, aki elmegy, vagy annak, aki itthon marad? Az emberek, helyek, megszokott események hiánya mindkét fél számára kihívást jelenthet. Külföldön élő magyarokkal beszélgettünk, hogyan élik meg a távolságot és a honvágyat.
Vali tizennyolc éve él Angliában, itt alapított családot, párjával egy gyermeket nevelnek. „Hiányzik Budapest hangulata, a kedvenc régi helyek, ahova mindig jártam, bár azok közül már sok már megszűnt. A Városligetet is nagyon szerettem” – tekint vissza Vali, aki azt is elmondja, hogy ma már egyáltalán nincs honvágya.
Hova utazhat az emberiség kétszáz év múlva és melyik bolygóra lesz a legegyszerűbb eljutni? - Beszélgetés Sági Petra csillagásszal
„Nem is tudom, volt-e valaha igazán. Itt találtam meg a helyem, egy hotelben dolgozom, ahol telefonon, e-mailen és chaten keresztül segítek a vendégeknek. Barátokat könnyen találtam munkahelyemen, főleg bevándorlók között. A helyiek nem igazán kötnek szoros barátságokat külföldiekkel, de mióta együtt vagyok a párommal, több angol barátom is lett” - meséli a 45 éves nő, aki évente egyszer jön haza Magyarországra, édesapja évente vagy kétévente látogatja.
Vali arról is beszél, hogy a külföldi élet hatására teljesen megváltozott a hozzáállása az emberekhez és az élethez, állítja, sokkal nyitottabb, nyugodtabb, türelmesebb lett. „Itt mindenki sokkal előzékenyebb és barátságosabb, nincs mogorvaság. Nem érződik a mindennapi küzdelem, a bürokrácia és az egészségtelen stressz, nekem még a magyar ételek sem hiányoznak” - mondja Birminghamben élő magyar nő, aki a jövőbeni terveit illetően hozzáteszi:
Nem valószínű, hogy valaha hazaköltözöm. Itt vettünk házat, itt van az otthonunk. A gyermekem itt született, az életünk ideköt.
Nyelvi nehézségek
Zsófia, hosszú kalandos utazások után Dél-Franciaországban telepedett le francia férje oldalán. „Először 23 évesen, Erasmus-program keretében hagytam el Magyarországot, majd az egyetem után Luxemburgba költöztem. Innen Dél-Amerikába mentünk egy hosszú utazásra, amely során elfogyott az összes pénzünk, ráadásul gyereket is vártunk. A párom nem beszél magyarul, én viszont franciául igen, így egyértelmű volt, hogy Dél-Franciaország lesz az új otthonunk.”
Jelenleg pszichoterapeutaként dolgozik, és egy közösségi munkatér irányításával is foglalkozik. Elmondása szerint hamar megtalálta a közegét, barátai többsége első vagy második generációs bevándorló.
„Honvágyam egyáltalán nincs, de hetente kétszer biztosan beszélek a barátaimmal és a családtagjaimmal. Évente kétszer hazalátogatunk, az anyanyelvem hiányzik a legjobban, amit erőfeszítés nélkül, akcentusmentesen beszélhetek” – vallja be a 41 éves magyar nő, aki a jövőben sem tervezi, hogy visszaköltözik Magyarországra.
Talán, ha otthon egyszer rendeződnek a dolgok, elképzelhető, hogy a nyugdíjas éveim egy részét ott töltöm.
Soha nem késő
Andrea 2016-ban, évesen költözött ki férjével Németországba a gyermekeik után. Gyorsan megtalálták a számításaikat. „Takarítóként önkormányzati alkalmazásában állok, a férjem szakács. A beilleszkedés nagyon könnyen ment, az emberek itt nagyon elfogadóak” - meséli az 53 éves magyar nő, aki azt is elmondta, hogy sokkal nyugodtabb lett, mióta Németországban él. A szüleivel és testvéreivel napi szinten beszélnek telefonon, évente két-három alkalommal találkoznak.
Hiányoznak a rokonok, néhány magyar élelmiszer, és színházak is.
Meséli Andrea, akinek a jövőbeli tervei között egyáltalán nem szerepel a hazaköltözés, legfeljebb a nyugdíjas éveiben gondolkodik ezen. Ugyanezen az állásponton van Vali és Zsófi is. Egyértelműen azt mondják, hogy nem tervezik, hogy visszajönnének Magyarországra. Ahogy a mondás tartja, másol sincs kolbászból a kerítés, de mégis úgy érzik, külföldön jobb lehetőségek várják őket.
Akik itthon maradnak
Viki öccse 39 éves, és 28 éves korában költözött Angliába. Manchesterben végezte az egyetemet, és úgy látta, szakmájában jobb lehetőségeket talál kint. Azóta közgazdászként dolgozik, az itthon maradt nővér arról beszél, hogyan éli meg a távolságot.
„Megszoktam, hogy a testvérem kint él, a legfontosabb, hogy jól érezze magát. A COVID-időszak volt a legnehezebb, de ha lehet utazni, akkor minden rendben van. Havonta egyszer beszélünk telefonon, és évente háromszor hazajön. Én is kétszer utazom hozzá” - meséli Viki, aki azt is elmondja, hogy az öccse nem tervezi a hazaköltözést.
A családtagoknak és az igaz barátoknak természetesen nagyon fontos a rendszeres kapcsolattartás, hogy ne feledkezzenek meg azokról, akik itthon maradtak. A távolság ellenére a kapcsolatok ápolása megéri a fáradságot, hiszen ezek az igazán fontos emberi kötelékek hosszú távon fennmaradhatnak. A mai világban, az internetnek köszönhetően pedig sokkal egyszerűbb, mint húsz-harminc éve.