Ha az innováció ma a legnagyobb érték, miért öljük meg az iskolákban a kreativitást?
Kétség sem fér hozzá, hogy napjainkban felértékelődött az eredeti ötletek és innovációk szerepe. (Gondoljunk csak a valódi vasemberként aposztrofált Elon Muskra vagy Bill Gates-re és eredményeikre.) Ennek ellenére a hagyományos oktatási rendszer merev szabályai, standardizált tesztjei és uniformizált módszerei korántsem segítik elő a kreativitás fejlesztését, hovatovább, gátolják azt. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne kopjon ki a gyerekekből a kreativitás szikrája?
Prezi. Gyufa. Szóda. Mindössze néhány, olyan magyar találmány, amelyek nem születhettek volna meg kreativitás nélkül. Nemcsak az értékes találmányok kapcsán vesszük hasznát a kreativitásnak: a művészetek, a tudomány, de még a vállalkozói szféra is megbénulna e képesség nélkül. Sir Kenneth Robinson nemzetközileg ismert oktatási tanácsadó szerint nem létezik a világon olyan oktatási rendszer, amelyben ugyanolyan gyakorisággal tanítanak (például) táncot a gyerekeknek, mint matematikát. „Nem foglalkozunk a testtel, csakis a fejjel. És itt kezdődnek a bajok.”
A kreativitás szerepe
Sir Ken Robinson számos TED-előadásban beszélt a kreativitás szerepéről: ezekben rendre aláhúzza, hogy a kreativitás egy folyamat (nem egy esemény), amelynek során olyan eredeti ötleteink támadnak, amelyeknek valódi értékük van. „Az ötletek leggyakrabban nem konkrét formában jelentkeznek: a megvalósuló ötlet gyakran nem az, amellyel a gondolatfolyam elkezdődött. Az eredeti ötlet folyamatosan változik és fejlődik, amíg végül elnyeri méltó formáját.”
Dr. Gyarmathy Éva pszichológus, az Atipikus Fejlődés Módszertani Központ és az SNI Tehetségeket Segítő Tanács alapítója szerint a gyerekeknek természetes gondolkodási útja a kreatív megközelítés, hiszen még nem gátolja őket a tudás a felfedezésben.
„Ez a szabad fantázia időszaka,” – magyarázza a szakember, aki egyúttal hozzáteszi: a gyerekek nagyjából nyolcéves korban kezdenek el a valóság felé fordulni. „Ez a rajzokon látszik leginkább. Egy 5-6 éves gyermek rajza »eladható« naiv művészi alkotásként, a tízéves gyermek viszont a valóság felé fordul, valósághű alkotásra törekszik. Ez a konformitás időszaka, de nem a kreativitás vész el, sőt, csak itt indul el igazán: a fiatalok tízéves kortól kezdve, megfelelő tudás birtokában tudják leginkább használni a játékos fantáziát.”
A pszichológus szerint ugyanakkor az ismeretek, szabályok meghaladása nagy próbatételt jelent a gyerekeknek: „Az új szempontok régihez való illesztése a legnagyobb kihívás, és az igazi, kreatív lépés,” – magyarázza a szakértő. Szabályokból márpedig bőven kijut nekünk, különösen, ami a magyar oktatási rendszert illeti.
Nem csoda, hogy fiért fáradtak a gyerekek reggel az iskolában – A korai órakezdés hatásai a gyerekek mentális egészségére
Rendszerek feltörhetetlen gyűrűjében
A PISA felmérés 2022-es eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a magyar oktatás nem támogatja a gyerekek kreatív gondolkodását. Dr. Gyarmathy Éva szerint a merev, tananyag központú szemlélet az ismeretekre, és nem azok használatára, értékelésére irányul, ráadásul a versenyeztető szellem, a folytonos minősítés és a túlterheltség rendkívül feszültségkeltő.
„Ez pedig megakadályozza a kreatív helyzet feszültségének elviselését. Miután a kreatív folyamat során el kell viselni a bizonytalant, az össze nem illést, a kétértelműséget, az átlagos idegrendszer képtelen feldolgozni ezt a stresszt is a szokásos, mindennapi nyomás mellett” – magyarázza a szakértő.
Dr. Gyarmathy Éva egyúttal kifejti: ha természetes lenne a kreatív gondolkodás elfogadása az iskolában, akkor nem jelentene akkora feszültséget egy ilyen helyzet. „A kreativitást nem tanulni vagy tanítani kell, hanem rá kell(ene) szoktatni az idegrendszert.”
Az igazsághoz egyúttal hozzá tartozik, hogy a magyar gyermekek kreativitásának fejlődését az is gátolja, hogy nem látnak mintát. A szakértő szerint az autokratikus, minősítő, számonkérő, fegyelmező szemléletben nincs helye a finomabb megközelítéseknek, megoldásoknak. „Így a kategorikus gondolkodáson nem jut túl a gyermek.” Hasonló véleménnyel van az oktatásban tapasztalható általános stigmatizálásról Sir Kenneth Robinson is. A nemzetközileg elismert szaktekintély úgy fogalmazott: „a legszomorúbb az, hogy a gyerekeket még a saját, kreatív képességeikből is kioktatjuk.”
Kitörni az átlagból
A fentiek kapcsán jogosan merül fel a kérdés: hogyan veheti észre a szülő, ha a gyermeke extrém terhelésnek van kitéve az iskolai és azon túli programok és foglalkozások miatt? A túlterheltség korai jelei között olyan „tünetek” szerepelhetnek, mint hogy a gyermek visszahúzódóbb, türelmetlenebb, agresszívabb lesz a korábbiaknál, jellemzően nem akar az iskoláról beszélni, a játékba menekül, esetleg sokat vagy rosszul alszik.
Dr. Gyarmathy Éva szerint szomorú tapasztalat, hogy a szülők általában a durvább, pszichoszomatikus tüneteket veszik csak észre, ami azt jelenti, hogy egy ideje nagy baj van. „Ilyenkor a gyermek folyton beteg lesz, különböző fájdalmak (fej-, has-, vagy fülfájás) hányás, hasmenés, láz egyaránt gyötörhetik.”
Nem ritka, hogy a gyerekek az extrém terhelés miatt már általános iskolában a kiégés jeleit mutatják, ennek következményeképp a későbbiek folyamán igyekeznek elkerülni a szellemi erőfeszítéseket. Ennek következményeképp kiélesedik az észlelésük a veszélyhelyzetekre, így a legkisebb kihívások is a veszélyzónába nyomják őket. Ez pedig hosszú távon is rányomhatja az életükre a bélyeget.
Feloldódás a táncban és a természetben
Ami a megoldást illeti, nincs egyszerű dolgunk. Noha a legtöbb kutatás szerint a testmozgás felszabadító erővel bír a gyermekek pszichés és fizikai állapotára nézve, a sport világában (is) jelen lévő versenyszemlélet nem könnyíti meg azok életét, akik kikapcsolódásképp tekintenének a sportra.
Dr. Gyarmathy Éva szerint a szabad tánc az egyik legjobb lazítás, ez pedig egyedül és családilag is űzhető. A kirándulás, kertészkedés során a mozgás mellett a téri- és vizuális élmények is felszabadító erővel bírnak a gyermek pszichéjére nézve.
„A természet tele van idegrendszert nyugtató ingerekkel. Nem véletlen, hogy az atipikus idegrendszeri fejlődésű gyermekek ellátására felkészítő képzésünknek a kertművelés, közösségi kertépítés és az állatasszisztált terápiák is egyaránt részei.” A szakértő szerint (ha a gyermek felelősségteljesen bevállalja) a háziállatok, így a kutya és a macska is nagy segítséget jelentenek a hétköznapi stresszlevezetésben, de a szabad játék is aranyat ér.
Bár az oktatási rendszer merevsége nincs segítségünkre, ha gyermekeink kreativitásáról van szó, fogódzkodót jelenthet, ha sikerül megtalálnunk a strukturált tananyag és a kreatív önkifejezés ösztönzése közötti arany középutat. Így biztosíthatjuk, hogy a jövő generációi ne csak felkészültek, hanem kreatívak, esetleg még boldogok is legyenek