előfizetésem
Hírlevél
Ha valaki napi órákat tölt azzal, hogy mások életét nézi a neten, az fokozza a szorongást, és szélsőséges esetekben akár depressziót is okozhat
Ártatlan stalkerkedés vagy megszállottság? – kérdezzük, amikor azon kapunk valakit, hogy túl sok időt tölt mások profiljainak figyelésével, miközben önmagunknak alig merjük bevallani, hogy bizony ugyanezt csináljuk. Mert valljuk be: a naponta több óra közösségi média jelenlét nem a munkához kell.
Mindannyian szeretünk elmerengeni mások posztjain, de vajon épít ez minket? Hogyan befolyásolja mentális jóllétünket? Marlyin Dorina sémafordító specialista válaszol.
Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy miért vált az ártatlan stalkerkedés a mindennapjaink természetes részévé. „A közösségi média mára olyan mértékben szerves része lett az életünknek, hogy szinte elképzelhetetlen nélküle élni, ahogy az is, hogy nap mint nap látogassuk más emberek oldalait” – kezdi a beszélgetést Marlyin Dorina, majd hozzáteszi, hogy ez önmagában még nem jelentene problémát.
A gond akkor kezdődik, ha túl sokat töltünk ezzel annak ellenére is, hogy rossz érzéseket generál bennünk ez az ártatlan, mindennapi tevékenység. Márpedig a számok arról árulkodnak, hogy sokkal több időt töltünk a közösségi médiában, mint kellene.
Amikor túl sok a minden: az információs túlterheltség mentális csapdája - beszélgetés a Mélylevegő Projekt pszichológusaival
Az Eurostat friss adatai alapján a tizenhat és hetvennégy év közötti magyarok nyolcvanegy százaléka használ rendszeresen naponta többször is legalább egy közösségi média platformot, ezzel egyébként Magyarország az Európai Unió élvonalában helyezkedik el, mivel meghaladja az uniós átlagot, amely ötvenkilenc százalék.
Ösztönös vágy
De vajon miért nem tudjuk megállni, hogy ne ellenőrizzük le, mi történik másokkal? „Egyrészt ott van az emberi természetből fakadó kíváncsiság és kapcsolódási igény. A social media azt az érzést kelti bennünk, mintha tényleg részesei lehetnénk mások életének, még akkor is, ha nincsenek valódi interakciók.” A képek, videók, rövid történetek egytől egyig lehetőséget adnak arra, hogy betekintsünk mások életének gondosan válogatott pillanataiba, és mi ezt élvezzük.
Ugyanis az emberi természet része a kíváncsiság, amelyet pontosan ezek a betekintések táplálnak. Gondoljunk csak a közösségi média előtti időkre, amikor a valóságshow-k elégítették ki ezt a vágyat azáltal, hogy a televízión keresztül követhettük mások életét, mondjuk a Big Brother vagy a Való Világ szereplőinek mindennapjait. A kérdés már csak az, hogy vajon miért ilyen erős bennünk ez a szándék? Miért jó az nekünk, ha nyomon követhetjük egy idegen vagy általunk kevésbé ismert személy életét?
