„Nem kell tökéletesnek lennie, csak kezdd el!”- Pataki Ágival és Békefi Daisy-vel az ökotudatosságról
A környezettudatosság mindannyiunk kötelessége, hosszú távon csak így tudjuk élettérként megőrizni a bolygónkat. Pataki Ági modell, filmproducer és Bukovicsné Békefy Daisy kertészmérnök, TikToker is abban hisz, hogy kis lépésekkel, tudatosan átgondolt cselekedetekkel mindannyian tehetünk a Földünkért.
Az utóbbi időkben egyre több tartalomkészítő tűzte ki célul, hogy környezettudatosságra fókuszáló posztokkal edukálja követőit. Ági és Daisy is fontos küldetésének érzi, hogy aktív szerepet vállaljon ebben a kérdésben.
A GLAMOUR évek óta komoly hangsúlyt fektet az környezettudatossággal kapcsolatos témáknak és a szellemiségváltásnak. Hogyan látjátok ezt a kérdést?
Ági: Nekem az elsőként az egyéni felelősség jut eszembe. A nagy dolgok, nagy mondatok helyett én az egyéni, tudatos tettekben hiszek. A mentsük meg a Földet mondat önmagában semmit nem jelent, ha nem társul, hozzá cselekedet.
Daisy: Érdekes, amit mondasz Ági, úgy érzem, a túl sok szájbarágás, erőltetés, főleg a fiatalok esetében inkább ellenállást vált ki. Sokszor az apró cselekedetek sokkal nagyobb eredményhez vezetnek. Az sem mindegy ki próbálja nekik elmagyarázni, és felhívni a figyelmüket, hogy miért kell erről beszélni.
5 tipp, hogy legyőzd a post-travel blues-t, vagyis az utazás utáni szorongást
Ági: Óriási jelentősége van az edukációnak, az olyan lépéseknek, hogy például felhívom a gyerekem figyelmét, hogy fogmosás közben zárja el a csapot, ne folyassa végig a vizet. Ilyen apróságokat tudunk megtenni a mindennapokban, ami nem jár semmi lemondással, csak attól függ minden, hogy tudatosan gondolunk ezekre, vagy ha szerencsések vagyunk, már az életünk része, mert belénk nevelték.
Daisy: Mi is ezt a szemléletet követjük! Ha a gyerekek ezt látják, ezt adják tovább a gyermekeiknek és akkor természetes lesz. A szülőknek nagyon nagy felelősségük van ebben.
Optimistán azt gondolom, előbb vagy utóbb mindenki felismeri majd, hogy muszáj cselekedni. Nektek honnan ered ez a fajta tudatosságotok?
Ági: Nálam a szemét szelektíven gyűjtésének elkezdése egy nagyon fontos pillanat - sokáig nem is gondoltunk rá, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet. Sokat utaztam a világban, hiába láttam élesben a kollektív szemétgyűjtést és annak szelektálását a gyakorlatban, egyszerűen nem tudatosult bennem ez a kérdés. Ma már legalább ott tartunk, hogy tudjuk, mire való és miért jó és tényleg egyéni felelősség, hogy megtesszük-e ezeket a lépéseket. Az én életemben ez volt nagy fordulópont, amikor ezt megértettem.
Daisy: Nálunk teljesen más a helyzet, egy biogazdálkodással foglalkozó családban nőttem fel. A szelektív szemétgyűjtés mindig természetes része volt az életünknek, valójában már akkor, amikor még nem volt annyira a köztudatban.
Gyerekkorom óta nagyon környezettudatosan élek, amikor férjhez mentem, kicsit elengedtem magam. A saját háztartásom vezetésében volt egy időszak, amikor nem figyeltem annyira erre a kérdésre. Egyszer aztán jött a felismerés, muszáj változtatnom! Hihetetlen, amikor az ember ráeszmél, mennyi felesleges hulladékot termel.
Ági: Az egyik pozitív értelemben vett megrázó élményeim egyike, amikor elutaztunk a világ másik végére, a Fidzsi-szigetekre, fakultatív programként minden napra szerveztek szemétgyűjtést. Mi pedig fizettünk a részvételért. Ha ez akkor nem történt volna meg, most valószínűleg nem úgy emlékeznék erre az utazásra, mint az egyik legmeghatározóbb élményem egyikére.
Daisy: Ha az ember járja a világot, csupa jó dolgokat tapasztalhat. Környezettudatosság szempontjából sok ország jóval előrébb tart nálunk. Viszonylag sok időt töltöttem Dániában, először nagyon furcsa volt, hogy a petpalackos üvegek betétdíjasok. Aztán rájöttem, ez egy nagyon jó kezdeményezés, ahelyett, hogy eldobnák, inkább ráveszik az embereket, hogy vigyék vissza a gyűjtőpontokra.
Ági, te rengeteg mindent tapasztaltál már. Mennyire volt a környezettudatosság kardinális kérdés a modellkarriered alatti időkben?
Ági: A hetvenes években semmi nem volt téma, mondhatni információhiányban és -szegénységben éltünk. Egyáltalán nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Később nyílt ki a világ, miután elkezdtünk utazni. Külföldön már foglalkoztak a témával, itthon még most is nagy lemaradásunk van, hosszú folyamat lesz, mire felzárkózunk. Mára a szándék és az információ megvan, de még nem telt el annyi idő, hogy szokásunkká váljon ez a fajta viselkedés.
A közösségi média rengeteg értéket rejt környezettudatosság szempontjából is. Daisy te, aki a Tiktokon edukálsz a témában, mit gondolsz, mennyire lehet ezzel sikereket elérni?
Daisy: Szerintem a Tiktok az egyik legjobb eszköz erre, számtalan oktató tartalomra bukkanhat az ember.
Ági: Nemcsak az iskolában lehet jó dolgokat tanulni. A közösségi médiának óriási szerepe van! A tartalomkészítőkre az emberek felfigyelnek, majd követik őket.
Daisy: Úgy látom, pont a fiatalok a befogadóbbak, jobban felfigyelnek egy ilyen közösségimédia-oldalra. Ez a felület a kikapcsolódást jelenti nekik, ha jól csinálod a tartalmat, szép lassan nyitottá válnak és befogadják a fontos mondanivalókat.
Az oldalad indulásakor is ilyen nagy volt az érdeklődés?
Daisy: Nem, kezdetben nem voltak ennyire befogadóak. Mostanra viszont elképesztően pozitív változás ment végbe. Az elején idegenkedtek a természet és a növények témáktól, szokatlan volt nekik, de úgy néz ki, beérett a sok munka, rengeteg elismerő visszajelzést kapok.
Az öltözködés és a környezetvédelem mennyire jár kéz a kézben az életetekben?
Ági: Egyáltalán nem vagyok híve az őrült vásárlásnak. Ökoszisztéma és pszichés szempontból sem tesz jót az embernek.
Jobban megmozgat egy több évtizeddel ezelőtt viselt ruha, aminek van némi plusz érzelmi töltése. Sok ilyen darab van a szekrényemben.
Emiatt is értékeltem rendkívül nagyra a 2022-es GLAMOUR Women of the Year gála green carpet dresscode-ját, bevallom, csak azért mentem el erre az eseményre, mert minden gond nélkül felvehettem az öt évvel ezelőtt viselt ruhámat. Nem volt szorongás bennem, mi lesz ha lefotóznak, pluszban éreztem, hogy én is tettem valamit a környezetért.
Daisy: Az én szekrényemben is helyük van az ezeréves ruháknak. Imádom anyukám fiatalkori holmijait viselni, másrészt szeretek turkálóból vásárolni, majd átalakítani azokat. A divat ismétli önmagát, előbb vagy utóbb minden stílus visszajön a divatba.
Van olyan ruhátok, amihez valamilyen kedves emlék kötődik?
Ági: Több kedvencem is van, korábban egy belvárosi butikot üzemeltettünk az üzlettársammal, Váci 10 volt a neve. Nemcsak kereskedtünk, hanem terveztünk is, és legyártottuk a kreációinkat. A mai napig van jópár holmim ebből az időszakból, amit most negyven év után is hasonló szeretettel viselek.
Daisy: Ahogy említettem, nagyon szeretem anyukám fiatalkori öltözködési stílusát, eleganciáját. A gazdálkodás előtt titkárnőként dolgozott a fővárosban, csak később költöztek vidékre. Én már sosem tudtam meg, milyen a nyüzsgő pesti élet, de nem is bánom, furcsa is lenne az élet természet nélkül.
Számotokra mit jelent a természet?
Ági: Tipikus fővárosi lány vagyok, a belvárosban nőttem fel. Lépésről lépésre ismerkedtem meg a természettel, majd szerettem. Beutaztam a világot, és mégis a járvány alatt döbbentem rá, mennyi szépséget hordoz a körülöttem lévő környezet. Rájöttem, hogy itthon is megtalálhatod az izgalmas természeti helyeket.
Daisy: Számtalan csodahely vesz minket körül itthon. A családommal célként tűztük ki magunk elé, hogy megpróbálunk minél többet felfedezni.
Nem egyszerű átállni egy új szemléletre, jogosan merülhet fel többekben a kérdés: mennyire lehet a környezettudatosságot beépíteni a mindennapokba?
Daisy: Könnyebben alakulhat ki szorongató érzés bennünk, pláne ha csak azt látjuk a közösségi médiában, hogy minden tökéletes.
Fontos megmutatni időnként a hibáinkat is, illetve beismerni, az elején kell egy kis idő, mire beletanulsz a dolgokba, nem minden esetben lesz minden tökéletes.
Ági: Biztos nem emlékeztek rá, de képzeljétek, még a múlt században élt egy Lomb Kató nyelvzseni, aki egyszer azt mondta: „a nyelv olyan, amit érdemes félig is tudni”. Mindenről azt gondoljuk, csak tökéletesen érdemes csinálni a dolgokat, de ez nem így van.
Ez egy nagyon rossz attitűd, amit sokáig én sem vallottam a magaménak, azt gondoltam, csak akkor érdemes belefogni valamibe, ha az tökéletes lesz. Ha csak egy kicsit tudsz angolul, az több, mint hogyha egyáltalán nem tudsz, ha még nem szeded rendszeresen a szemetet, de amikor teheted, megtisztítod az erdőt tőle, sokkal több, mintha semmit nem tennél.
Mit gondoltok, mire lenne legnagyobb szükség a jövőben?
Ági: Azt gondolom arra, hogy a Föld minden részén, az oktatási rendszerekben kiemelt szerepet kellene kapjon a bolygónk védelme téma, hasonló fontossággal kellene kezelni, mint ahogy megtanulunk az iskolában összeadni, olvasni vagy éppen kivonni egymásból számokat. Ez egy globális elhatározás, egy közös szemléletváltás kellene hogy legyen, aminek a közös nevezője a természet védelme.